- A végével kezdem - válaszolt Tornyi Barnabás -, egyre több jel mutat arra, hogy az eredményt, a bennmaradást el tudjuk érni. Nem szeretném, ha valaki jóslásnak hinné ezt, mert hiszek a játékosokban, az odaadásukban.

Amikor eldőlt, hogy a DVTK edzője leszek, akkor különböző igényeim voltak, és ezek közül az egyik éppen az edzőtábor. Köszönettel tartozom azoknak, akik megteremtették a lehetőséget, mert utoljára éppen legutóbbi diósgyőri edzősködésem idején, 11 éve volt edzőtáborban a Diósgyőr. Nem azért mondom, mert akkor meglett az eredménye, hanem azért, amit korábban említettem, milyen plusz lehetőségek állnak rendelkezésre- egy edzőtáborban, miközben kaptuk a híreket az időjárásról, hogy itthon nehezebb lett volna felkészülni.

A játékoskeret nagyjában-egészében kialakult. Két játékost szerettünk volna még, de Bori sorsa már eldőlt, ő nem lesz a DVTK labdarúgója tavasszal. Még egy játékos várható, hogy a keret tagja lesz, de erről még egyeztetnem kell a vezetőséggel. Akkor lennénk meg létszámban, ha kettővel többen lennénk, mert azt is olvashatták a szurkolóink, hogy Hercegovinában előfordult, hogy  11 sérült nem tudott pályára lépni. Ez az élet velejárója, de azt is megkockáztatom, persze, hogy ennyi sérült volt, ha nem szoktak hozzá az ilyen jellegű és ilyen mennyiségű munkához, de ezen már túl vagyunk.

Szombaton este is közönség elé léptünk, ami azért is hálás feladat volt, mert a tíz méter séta fizikailag egyáltalán nem megterhelő és nem tudtunk olyan nagyot hibázni, hogy a szurkolók ne tapsoljanak meg minket - mosolygott Tornyi Barnabás.