- A jelenlegi keretből Bacsa Patrikkal holtversenyben te vagy legrégebben a DVTK első csapatának játékosa, lassan olyan, mintha mindig is itt lettél volna. Emlékszel még, hogy kerültél Diósgyőrbe?
- Szerettem volna Horvátországon kívül is kipróbálni magam, ezért kértem a menedzseremet, hogy találjon nekem csapatot. Egy izraeli és egy magyar lehetőség körvonalazódott, azonban amikor kiderült, hogy a feleségem terhes, akkor egyértelmű volt, hogy a közelebbi csapatot választom. Próbajátékra érkeztem Diósgyőrbe, ahol Gyuri bácsi (Veréb György kapusedző - a szerk.) látott bennem fantáziát, a szerződés feltételeiről is meg tudtunk egyezni, így maradtam.
 |
| Ivan Radoš a 2010-ben készült retro stílusú képen (Fotó: Bakalov Péter) |
- Az első félév nem bizonyult sikeresnek semmilyen szempontból.
- Személy szerint messze voltam a tökéletes állapottól, sérülések hátráltattak, majd amikor Mindaugas Malinauskas arccsonttörése után bemutatkozhattam az NB I.-ben, gyakorlatilag már eldőlt, hogy kiestünk. De a nyár még rosszabb lett, hiszen senki nem tudta, mi lesz a klub sorsa. Én különösen nem, mert akkoriban szinte semmit nem értettem magyarul. Kinevezett vezetőedző nem volt, és a bajnokság kezdetére sem normalizálódott a helyzet, kapustársam, Giák Tamás például mezőnyjátékosként lépett pályára az első fordulóban. Nem láttuk a jövőt egészen addig, míg az Újpest “B” elleni találkozó előtt az új klubvezetés be nem jött az öltözőbe és nem tájékoztattak arról, hogy új tulajdonos érkezik és a mielőbbi visszajutás a cél, amihez megteremtik a feltételeket. A Megyeri úton megszereztük első győzelmünket, a többi pedig már történelem. Tavasszal ledolgoztuk a Nyíregyházával szembeni hátrányunkat, és sorozatban 14 mérkőzést megnyerve visszajutottunk az élvonalba. Ez volt pályafutásom első bajnoki címe, nagyon szép időszak volt.
 |
| Ivan Radoš a Ligakupával (Fotó: Szabó Gábor) |
- A bajnokság befejezése sem a szokásos volt, mi történt?
- Három körrel a vége előtt bebiztosítottuk a bajnoki címet, majd a Cegléd elleni találkozón hatalmas ünneplést kaptunk a szurkolóktól. Mivel rövid lett volna a szünet a két bajnokság között, Benczés Miklós vezetőedző az utolsó forduló előtt elengedte az alapembereket szabadságra. Már Horvátországban pihentem, amikor hívtak, hogy megsérült Tajti Norbi, és vissza tudok-e jönni. Azonnal útra keltem, de nem hoztam szerencsét, vereséget szenvedtünk a záró meccsen. Egy percig sem gondolkodtam az utazáson, hiszen ez a munkám, amit tisztelnem kell és tisztelnem kell a klubot is. Hiszek abban, hogy a sportban is érvényes a jó tett helyébe jót várj mondás, ha bármilyen áldozatot hozol - extra munka, lerövidített szabadság stb. -, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye.
- Az NB I. is jól indult, de utána valami elromlott. Hogyan lehet egy ilyen időszakot túlélni?
- Maximális erőbedobással kell edzeni, hogy amikor hibázol - mert nem vagyunk robotok, mindenki hibázik -, akkor tiszta legyen a lelkiismereted, és tudd folytatni a munkát. Én soha nem fogadom el, hogy bárki is jobb legyen nálam, mert nincs lehetetlen, munkával mindent el lehet érni.
- Végül Azerbajdzsánba kerültél kölcsönbe. Nehéz időszak volt?
- Nagyon, mert úgy voltam vele, ha már mennem kell, akkor úgy emlékezzenek rám a szurkolók, hogy egy jó kapus vagyok, ne pedig örüljenek, hogy soha többet nem látnak. Azerbajdzsánban azért is dolgoztam, hogy megmutassam azoknak, akik elküldtek, hogy valójában mire vagyok képes. Hasznos időszak volt számomra a Kapaz Ganja csapatánál eltöltött időszak, mert rádöbbentem arra, hogy nem minden a pénz, ha nincsenek meg a kellő feltételek, és különben is, a foci a szurkolókért van. Sokkal jobb teli stadionban védeni, mint ötszáz néző előtt. Amikor megnyertük az NB II.-es bajnokságot vagy a Ligakupát Miskolcon, nem csak a cím töltött el boldogsággal, hanem a szurkolókkal közös ünnep is.
 |
| Ivan Radoš (Fotó: Szabó Gábor) |
- Egy diósgyőri rekordot is tartasz, a 2013/2014-es bajnokságban két részletben sorozatban 594 percen keresztül nem kaptál gólt.
- Pápán álltam be először a kapuba, amikor bajban volt a csapat, 4 forduló után 3 döntetlennel és egy vereséggel a 13. helyen álltunk. A csapattal együtt egyetlen célom lehetett, hogy győzzünk, ami sikerült is az utolsó percben. A következő meccsen az Újpestet vertük hazai pályán, ismét nem kaptam gólt, majd jött sorra a többi találkozó. Persze, hogy örültem neki, de a legfontosabbnak mindig a csapat sikerét tartottam. Amikor véget ért a sorozat, akkor sem szomorkodtam igazán, hiszen annak ellenére győztünk, hogy a Honvéd megszerezte a vezetést.
- Az idők során több vetélytársad akadt, mit tehet egy kapus, ha a kispadra szorul?
- Várja az esélyt, hogy bebizonyítsa, helye van a kapuban. Bízni kell abban, hogy eljön a pillanat, és úgy készülni, hogy bármikor élni tudjon vele, mert azt nem lehet előre tudni, hogy egy hét, egy hónap vagy egy év múlva kap lehetőséget. Például a tavaszi szezonban nem én kezdtem, azonban amikor tavasszal a DVSC ellen beálltam, úgy teljesítettem, hogy a következő meccsen is kezdőnek jelöltek. Azt már a személyes balszerencsémnek tudom be, hogy életemben először bemelegítés közben megsérültem és még a kispadra sem tudtam leülni. Dolgoztam tovább, és két hete ismét bizalmat kaptam, amivel élni szeretnék. Erről azonban többet nem szeretnék mondani, azt vallom, beszéljenek a tettek.
- Milyen viszonyban vagy Antal Botonddal?
- Egy csapat sikeréért dolgozunk, együtt edzünk minden nap, edzések után megbeszéljük a történteket, kiváló a kapcsolatunk. Persze riválisok vagyunk, de soha nem feledkezem meg róla, hogy a döntést nem Boti, hanem az edzői stáb hozza meg. És mivel ő a fiatalabb, próbálom átadni a tapasztalataimat is, mert a kapus annál jobb, minél tapasztaltabb, ami az évekkel jön. Amikor olyan idős voltam, mint Boti, azt hittem, mindent tudok, és mostanra rájöttem, hogy az mind semmi.
- Ki a jó kapus?
- Király Gábor! Korábban csak a televízióban láttam védeni, de a Király Kupán személyesen is meggyőződhettem róla, milyen teljesítményt nyújt. Együtt él a csapattal, igazi vezéregyéniség, jó lábbal, jól jön ki a beadásokra és még sorolhatnám. Minden idők legjobb kapusának Edwin van der Sart tartom, aki nem röpködött össze-vissza a levegőben, hanem mindig jó helyen állt és úgy tűnt, hogy a támadók sorra a kezébe lövik a labdát. Egyszer egy kapusedző azt mondta, ha valaki jól helyezkedik, akkor csak minden második mérkőzésen kell hatalmasat vetődve kitolni a labdát, a többit elég megfogni. Persze egy parádés védés sokkal látványosabb, azonban aki állt már a kapuban bármilyen szinten, az tudja, hogy néha kívülről tűnik könnyűnek egy lövés, de a kapuban keményen meg kell dolgozni a hárításért. Ráadásul, ha a kapus hibázik, akkor nincs, aki kisegítse. Éppen ezért számomra Veréb György és Lippai József értékelése az etalon és kíváncsi vagyok, hogyan látja a teljesítményem Boti, Levi és Bazsi (Antal Botond, Bősz Levente és Egyed Balázs - a szerk.).
 |
| Ivan Radoš edzésen (Fotó: Kocsis Norbert) |
- Régóta Diósgyőrben játszol, a rutinos labdarúgók közé tartozol, néhányszor már viselted is a DVTK csapatkapitányi karszalagját, például múlt szombaton Nikházi Márk sérülés után. Milyen érzés?
- Megtisztelő. Tudom, mit kaptam ettől a klubtól, szeretnék minél többet visszaadni. Szeretem Miskolcot, szeretek itt élni, ha éppen nem vagyok a pályán, akkor szurkolok a csapatnak, még akkor is, ha tudom, hogy győztes mérkőzés után ritkán cserélnek kapusposzton az edzők. A szurkolók csodálatosak, egy győzelem után elképzelni sem tudok jobb helyet Diósgyőrnél. Miskolc az otthonom, szeretnék még sokáig itt játszani. Profi pályafutásom javát itt töltöttem, már többet jelent számomra ez a klub, mint az NK Zagreb. Legutóbb is lett volna lehetőségem eligazolni, de először a DVTK ajánlatát hallgattam meg. Köszönöm Veréb Györgynek, hogy támogatta a szerződés-hosszabbításomat, és Szabó Tamásnak, hogy sikerült megállapodnunk a feltételekről.
 |
| Ivan Radoš (Fotó: Szabó Gábor) |
- Ezek szerint jól érzed magad Miskolcon.
- Hiányoznak a rokonok, de velem van a családom és találtam magyar barátokat. Nem labdarúgók, velük töltöm a szabadidőmet, ami nagyon fontos egy profi sportoló számára. Ilyenkor valóban ki tudok kapcsolni, nem csak a focin jár az eszem.
- És a családod is jól érzi magát?
- Feleségem, Katarina áprilisban adott életet második fiunknak, Tomának, aki egyelőre minden idejét leköti. Gabrijel fiam már óvodába jár, a barátaitól mindent megtanul, időnként kijavít, ha valamit nem jól mondok magyarul. Főleg az ő betűimmel nincs kibékülve, amit nagyon nehéz kiejteni. Természetesen focista akar lenni, egész nap azon jár az esze, ha fáradtan hazaérek egy edzés után, akkor jöhet a második tréning, mert addig nem hagy, amíg el nem kezdünk focizni. Én nem erőltetem, hogy profi labdarúgó legyen, ha majd eljön az ideje, rábízom a döntést, csak azt fogom megkövetelni, hogy akár kapus, akár mezőnyjátékos lesz, akár bármilyen más foglalkozást választ, akkor keményen dolgozzon meg a sikerért. Mert magától nem jön. A nyári szünetben Horvátországban elkezdett csapattal edzeni, Miskolcon is meg fogjuk találni a lehetőséget. Egyelőre minden poszton játszik, beáll a kapuba, de ha vereségre áll a csapat, akkor képes kijönni és végigcselezni a pályát. Abban az apjára ütött, hogy utál gólt kapni, ilyenkor rögtön elkezd sírni, amit ezért én mégse tehetek meg.
- Rutinos kapusnak számítasz, gondolsz-e már arra az időre, amikor nem a kapuban állsz majd?
- Februárban múltam 31 éves, jobban dolgozok, mint tíz éve, most úgy érzem, még öt évig simán védhetek. De természetesen gondolok a távolabbi jövőre is, Horvátországban elkezdtem az UEFA B-licenszet adó edzőképzést. Szeretnék a későbbiekben is a labdarúgásban dolgozni, hogy edzőként, menedzserként, esetleg valamelyik másik poszton, azt majd meglátjuk. Az biztos, ha edző leszek, akkor kapusedző, hiszen igazából ahhoz értek.
Névjegy
 |
| Ivan Radoš (Fotó: Szabó Gábor) |
vezetéknév: Radoš
keresztnév: Ivan
becenév: Ivane
születési idő: 1984. február 21.
születési hely: Zágráb (Jugoszlávia)
állampolgárság: horvát
magasság: 195 cm
poszt: kapus
NB I-es mérkőzés /gól: 47/0
NB I-es mérkőzés/ gól Diósgyőrben: 47/0
NB II-es mérkőzés/ gól: 28/0
NB II-es mérkőzés/ gól Diósgyőrben: 28/0
Válogatott mérkőzés /gól: 0/0
Sikerei
NB II-es bajnok (2011, DVTK)
Ligakupa-győztes (2014, DVTK)
Magyar Kupa-döntős (2014, DVTK)
Sorozatban 594 perc kapott gól nélkül az NB I.-ben (2013-2014, DVTK)
Pályafutás
2015/2016 DVTK (NB I) 3/0
2014/2015 DVTK (NB I) 6/0
2013/2014 DVTK (NB I) 14/0
2012/2013 Kapaz Ganja (azeri I. o) 11/0
2011/2012 DVTK (NB I) 20/0
2010/2011 DVTK (NB II) 28/0
2009/2010 tavasz DVTK (NB I) 4/0
2009/2010 ősz C. Sesvete (horvát I.o.) 12/0
2008/2009 Croatia Sesvete (horvát I.o.) 19/0
2007/2008 Croatia Sesvete (horvát I.o.) 3/0
2006/2007 Naftas Moslavina (horvát II.o.) 6/0
.png)
