Molnár Ákos (Fotó: Szabó Gábor)

- Hogyan mutatnád be magad?
- 24 éves vagyok, Miskolcon születtem, a Diósgyőri Gimnáziumban érettségiztem, majd a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi karán szereztem meg a diplomámat.

- Annyi minden lehettél volna, miért pont focival akartál foglalkozni?
- Egész életemben kizárólag a sport és a sportot körülvevő világ érdekelt, minden álmom az volt, hogy egy labdarúgó klubnál dolgozhassak és érhessek el minél nagyobb sikereket. Ennek érdekében folyamatosan képzem magam, a célom az, hogy a lehető legtöbb tudással rendelkezzek a labdarúgás miliőjéről.

- Milyen kötődésed van a Diósgyőrhöz?
- Édesapám (Molnár István) és testvére (Molnár László) hosszú évekig gyűjtötte zsákszámra az érmeket a Diósgyőri Birkózó Clubnak, így hamar megtudtam, milyen érzés diósgyőrinek lenni.

- Emlékszel még az első mérkőzésre, melyen szurkolóként vettél részt?
- Az első mérkőzésemre legjobb barátommal, (aki már sajnos nem lehet velünk) látogattunk ki tizenéves korunkban, amikor a Diósgyőr 1:0-ás győzelmet aratott a Sopron felett. Nem tartoztam soha egyetlen szurkolói csoporthoz sem, azonban már minden szektorban ültem, vagy álltam az évek során. Volt, hogy fanatikusan szurkoltam, azonban volt olyan is, hogy csak visszafogottan élveztem a játékot és a hangulatot.

- Szükséges szerinted, hogy valaki szurkolója legyen annak a klubnak, ahol dolgozik?
- Nem. Én is szurkolója vagyok a Diósgyőrnek, de nem tartom magam fanatikus drukkernek, így sokakban felmerülhet a kérdés, hogy milyen elszántsággal végzem a munkám. Szerencsére olyan családból származom, ahol a lelkiismeretes munka alapfogalom, emellett vannak álmaim, amit tudom, hogy csak kitartó munkával érhetek el

- Hogy kerültél a klubhoz?
- A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi karának végzős hallgatójaként 2013-ban választanom kellett, hogy hol töltöm az ekkor kötelező szakmai gyakorlatom. Nekem a DVTK volt az egyetlen opcióm mivel az általam leginkább preferált terület a sport és a gazdaság. Ennek értelmében fél évig térítésmentesen foglalkoztatott a DVTK, ahol szerencsére feladataim nagy része nem csak a fénymásolásra és a kávéfőzésre redukálódott. A gyakorlati idő lejárta után az akkori főnököm, Körmöndi Zoltán felkínált egy főállást számomra, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok.

- A te feladatod elsősorban a mérkőzésnap megszervezése. Mit takar ez?
- Ez nem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik, számos területet foglal magában. Ide tartozik a stadionbiztonsági projekt, a mérkőzés előtti jegyértékesítés és jegyinformációk kommunikációja, a vendéglátás, a VIP, és többek között a reklámok kihelyezése is. Kollégáimmal együtt csapatban dolgozunk, a csapat pedig rendkívül képzett szakemberekből áll, hamarosan majd őket is megismerhetik a szurkolók. Hozzám tartozik a klubkártya projekt szervezése is, az a feladatom, hogy mindenki időben minőségi keretek között hozzájusson a DVTK Klubkártyához. A klub számára kiemelten fontos, hogy azok számára, akik ki szeretnék váltani a klubkártyát, minden feltétel biztosítva legyen, ide tartozik az információk megléte a weboldalon, de olyan apró dolgok is, hogy legyen mindig elég nyomtató és festékpatron az ajándékboltokban. A napi munkám kiegészül olyan feladatok ellátásával, mint pl.: ankétok, valamint a marketing és PR kampányok tervezésében és szervezésében való részvétel. De én szerveztem meg a szurkolói vonatot a Magyar Kupa döntőre is, ere különösen büszke vagyok, hiszen gond nélkül mozgattunk több ezer embert.

- Az elmúlt szűk két év alatt, járva a csapattal az országot, bepillantást nyerhettél más klubok működésébe is. Hol helyeznéd el a DVTK-t egy képzeletbeli rangsorban?
- Az infrastruktúránk sajnos nem teszi lehetővé, hogy nyugat-európai minőségű szolgáltatást biztosítsunk szurkolóinknak a rendezvény terén, azonban szerencsére volt lehetőségem jobban megfigyelni valamennyi hazai élvonalbeli stadion működését, így azt gondolom, hogy ebben a tekintetben élenjáró munkát végzünk, nem szeretnék rangsort felállítani, de az első háromban benne vagyunk. Gondoljunk csak vissza a DVTK – Újpest Magyar Kupa döntőre, ahol negyed órával a mérkőzés kezdete után már nem volt sör a teljes stadionban, nálunk ilyen nem fordulhat elő. Természetesen vannak hibák és problémák, melyeket lehetőségeinkhez mérten próbálunk minimalizálni, de aki bármilyen formában részt vett már egy zenei fesztivál vagy más esemény háttérmunkálataiban, az tudhatja, milyen energiákat igényel egy-egy rendezvény megszervezése. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy Diósgyőrben kéthetente szervezünk fesztivált.

- Mi volt a legnagyobb szakmai kihívásod?
- Az Európa Liga időszaka, amikor nyáron egy héten belül három különböző stadionban (Nyíregyháza, Diósgyőr, Debrecen) kellett rendeznünk 3 különböző jegyértékesítő szoftverrel három különböző mérkőzést, de természetesen visszagondolva nagyszerű hét volt és örömmel könyveltük el, hogy nemzetközi tapasztalatokkal gazdagodhattunk. Sokat tanultunk, és sokat tanultam én is abban az időszakban, ha készen lesz az új stadionunk, és esetleg hazai pályán fogunk nemzetközi meccseket rendezni, már fogunk tudni mire alapozni.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!