Nemes Milán (Fotó: Szabó Gábor)


- Nem túl kacskaringós az eddigi pályafutásod.
- Hatéves koromtól a DVTK labdarúgója vagyok, amikor három évig a MISI-ben játszottam, annak is csak az volt az oka, hogy akkoriban a Miskolci Sportiskola működtette a diósgyőri utánpótlást. Végigjártam a szamárlétrát, örülök, hogy bemutatkozhattam az első csapatban!

- Honnan jött az indíttatás?
- Apukám is focizott, igaz csak barátokkal kispályán, azaz adott volt a példa. Családi fotókon látható, hogy már 4 évesen is játszom a komlóstetői pályán, amikor megláttam egy labdát, soha nem tudtam megállni, hogy bele ne rúgjak. Imádtam focizni, így hiába nem erőltették a szüleim, hogy edzésre járjak, kapva kaptam a lehetőségen. Később időnként eszembe jutott, milyen nagyszerű lenne pályára lépni a diósgyőri közönség előtt, de apukám a földön tartott azt mondva, hogy már az is nagy dolog, ha végigjárom az utánpótlás-csapatokat. Persze két hete vasárnap ő volt a legbüszkébb rám.

- Sok gyerek kezd el focizni, azonban az idők során többről kiderül, hogy vagy a tehetsége, vagy a kitartása nincs meg ahhoz, hogy akár az U21-ig is eljusson. Neked van esetleg olyan csapattársad, akivel együtt kezdted?
- Igen, Icsó Zsolt és Timkó István is ott volt abban a csapatban, akikkel elkezdtük a „Papp Jóska pályán”. „Ezer éve” ismerjük egymást, természetes, hogy az amúgy is jó közösségű U21-es csapatban mi talán még jobban összetartunk.

- Az idény nagy részét az U21-es csapattal töltötted, milyen volt a már véget ért bajnokság?
- Az alapszakaszt a 8. helyen zártuk, és a felsőházban játszhattunk tavasszal, ahol egy helyet tudtunk előre lépni. Elégedett vagyok az eredménnyel, senki sem mehetett biztosra ellenünk, egyetlen egy hiba volt: rengeteg sérüléssel bajlódott a csapat, a végére annyira elfogytunk, hogy fiatalabbakkal kellett feltölteni a keretet. Ezért nem tudtuk megismételni a tavaly tavaszi teljesítményt, amikor a tavaszi tabella harmadik helyén végeztünk.

- Szivics Tomiszláv távozása után edződ, Vitelki Zoltán lett az első csapat első embere. Meglepődtél?
- Inkább azt mondom, hogy nagyon örültem neki. Kiváló edzéseket tart, illetve - és ezt a csapattársaim nevében is mondhatom - bíztunk benne, hogy nagy lehetőséget kaptunk, hiszen Zoli bá’-nál senki nem ismer jobban bennünket. Rajta kívül a stáb két tagja, Kriston István és Kiser László is volt korábban az edzőm, szóval nekik sem kellett bemutatkoznom.

- Pedig rajtad már Szivics Tomiszláv szeme is megakadt korábban.
- Igen, a Ligakupa előző kiírásában játszottam egy félórát Angyalföldön. Ebben az idényben úgyszintén a Ligakupában kétszer játszhattam, előbb Cegléden, majd hazai pályán a Nyíregyháza ellen, a negyedik alkalom pedig a Balmazújváros elleni márciusi felkészülési mérkőzés volt.

- Elég sok idő eltelt a bemutatkozásod és a második mérkőzés között. Nem vetett vissza?
- Örültem, amikor először játszhattam a DVTK első csapatában, de akkor is tudtam, hogy először az U21-es bajnokságban kell bizonyítani, csak azután kapok komolyabb lehetőséget az első csapatban.

Nemes Milán (Fotó: Szabó Gábor)


- Senad Husić és Németh Milán személyében két nagyszerű balhátvédje is van a DVTK-nak és szükség esetén Eperjesi Gábor is meg tudja oldani ezt a posztot.
- Sokan vagyunk, de ez csak nagyobb munkára ösztönöz. Senad mostanában sérüléssel bajlódik, Németh Milán pedig belső védőt játszik. Természetesen mindenki játszani szeretne, a döntés a mester kezében van.

- Ha ekkora a túlkínálat, akkor szoktak az edzők úgy dönteni, hogy más poszton is kipróbálják a játékost. A baloldali védő posztján kívül hol szerepeltél korábban?
- Az az igazság, hogy amikor elkezdtünk nagypályán játszani, akkor Szentiványi József megtalálta nekem a balhátvéd posztját és azóta ott játszom. Kiser László próbálta a gyorsaságomat szélső poszton használni, de bebizonyosodott, a védelem szélén vagyok képes a legjobb teljesítményre.

- Jellemezd magad, mi az erősséged és miben kell a legtöbbet fejlődnöd?
- A gyorsaságom és a pontos beadásaim nélkül biztosan nem léphettem volna pályára az ETO ellen. Jobb lábbal viszont még fejlődnöm kell, miként az egy az egy elleni játékban is, és hiába vagyok gyors, szeretnék még gyorsulni úgy, hogy közben felszedek néhány kiló izmot is.

- Milyen érzés volt hazai pályán bemutatkozni?
- Egész családom miskolci, apukám, anyukám is ott volt a lelátón. Ők hoztak ki először a DVTK edzésére, velük voltam először meccsen is a stadionban, nem hiszem, hogy volt náluk boldogabb ember vasárnap este. És ott voltak az osztálytársaim, amikor megtudták, hogy játszani fogok, sorra mondták, hogy már megvan a jegyük, és jönnek szurkolni.

- A mezed megvan még?
- Többen el akarták kérni, de megtartottam, mert megtartom emléknek, szeretném bekereteztetni és kitenni a falra.

- Dunaújvárosban Csicsvári Milán mutatkozott be a DVTK-ban, miközben éppen az érettségire készült. Te is 18 éves vagy...
- ...azonban én ötosztályos iskolába járok, így csak jövőre érettségizek a Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakközépiskolában. A nulladik évfolyamban informatikát és németet tanultunk, őszre tervezem a középfokú nyelvvizsgát. Most angolul tanulok gőzerővel, mert a diósgyőri öltözőben is tapasztaltam, hogy enélkül nem lehet meg egy profi futballista. Még van egy évem, hogy eldöntsem, hol tanulok tovább. Jó tanuló vagyok - a szüleim szerint lehetnék kitűnő is -, egyelőre az egri Eszterházy Károly Főiskola testnevelő-edző szakában gondolkodom, de sok múlik azon, hogy alakul a karrierem, egyáltalán hol fogok játszani.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!