.png)
- Nem volt minden előzmény nélküli a bemutatkozásod.
- Már Bekő Balázs idején is az első csapattal készültem, Balatonfüreden tétmérkőzésen is pályára léptem a DVTK első csapatában a Magyar Kupában. Később a törökországi edzőtáborban velem is beszélt hatszemközt Egervári Sándor és Pisont István. Biztattak, hogy látnak bennem fantáziát, arra kértek, hogy dolgozzak keményen, készüljek a tavaszra, mert ha töretlen lesz a fejlődésem, akkor eljöhet az én időm.
- Többször is nagyon közel álltál ahhoz, hogy pályára lépj életed első NB I.-es mérkőzésén, például a Haladás ellen 3-0-s vezetésnél sokan fogadtak volna arra, hogy te leszel a DVTK harmadik cseréje a hajrában. Nem lombozott le, hogy végül mégsem a 74-es számot emelték a magasba?
- Ketten melegítettünk Egérrel (Egerszegi Tamás - a szerk.), ő is azt mondta, hogy szerinte én következem, amikor mégis neki szóltak, hogy vetkőzzön, nem lepődtem meg, hanem szurkoltam a csapatnak, és bíztam benne, hogy majd legközelebb, ami el is jött Békéscsabán. De még ennél is közelebb álltam az NB I.-hez az FTC - DVTK mérkőzésen. Úgy tűnt, hogy Voli (Koman Vladimir - a szerk.) sérülés miatt nem tudja folytatni, ezért bemelegítettem, átöltöztem, már a sípcsontvédő is rajtam volt, éppen Egervári Sándor mellett álltam, hogy meghallgassam a taktikai utasításokat, amikor Voli kiszólt, hogy mégis kibírja valahogy a végéig, én pedig visszatértem a melegítő társak közé.
- Mikor tudtad meg, hogy na most?
- A békéscsabai mérkőzés 86. percében jött oda hozzánk Lippai József, és szólt, hogy pörgessem fel a bemelegítést, mert beállok. Persze izgultam, de már nem annyira, mint például a Groupama Arénában.
- Mivel küldött pályára… tényleg, a torkát fájlaló Egervári Sándor, vagy a kispad mellől kiabáló Pisont István mondta el, mi a feladatod?
- Mind a ketten biztattak, Sanyi bácsi annyit kért, hogy pörgessem ki a rendelkezésre álló néhány percet, ne spóroljak, adjak ki mindent magamból. Nikházi Márkkal kényszerítőztem kétszer, illetve volt egy beadásom, ennyi fért a három percbe.
- Sokan gratuláltak?
- Már a bemelegítés során kaptam a zrikát az egykori diósgyőri Takács Pétertől és csapattársamtól, Eperjesi Gábortól, hogy ha beállok, és gólt rúgok, akkor szaladjak ki hozzájuk. A találkozó után természetesen mindenki gratulált, bár szerintem leginkább a bemutatkozás járt a fejükben (utalt nevetve arra a szokásra, hogy az újonc vendégül látja a teljes csapatot pizzára, üdítőre - a szerk.). Bogesz (Bognár István - a szerk.) feltöltötte az Instagramra azt a képet, amin éppen helyette állok be „még 500-at” szöveggel. Telefonon apukámmal és anyukámmal beszéltem először, hiszen nagyon sokat köszönhetek nekik. Ezen kívül jöttek az sms-ek, rengetegen írtak a facebookon, meg sem próbáltam összeszámolni, mennyien kerestek. Köszönöm mindenkinek!
- Milyen érzés NB I.-es játékosnak lenni?
- Remek. Nyáron ezt a célt tűztem ki magam elé, és most megvalósult. Sokat nevettünk a mérkőzés után, hogy NB I-es játékosként most már a skyboxból nézhetem azokat a mérkőzéseket, amikor nem leszek kerettag, igaz, ezt a lehetőséget minél ritkábban szeretném kihasználni. Boldog voltam szombaton este, de mindvégig ott volt a fejemben, hogy vasárnap pályára kell lépnem a tartalékcsapatban.
- Azt a mérkőzést végigjátszottad, kiharcoltál egy büntetőt. Mi történt, hogy az ősszel halvány után a csapat a tavaszt 6 győzelem és 3 döntetlen mellett mindössze egy vereséggel kezdte?
- Úgy érzem, meghozta az elvégzett munka a gyümölcsét, mostanra ért össze a csapat. Sokat számít, hogy igazi közösség lettünk, akik a pályán és a pályán kívül is jól érzik magukat egymás társaságában. Örülök, hogy engem is hívtak fifázni, de beszállt Sütő Szilárd vezetőedző is. Persze, egy fél évvel idősebbek vagyunk, kicsit rutinosabbak is, most már nem egy kölyökcsapat játszik a felnőttek ellen.
- Tehát megoszlik a figyelmed az első és a tartalékcsapat között.
- Még ha csak ennyi lenne! Idén érettségizek, izgulok, mert már csak egy hónap van hátra. A foci mellett erre is koncentrálnom kell, mert ugyan a labdarúgásban képzelem el a jövőmet, de a tanulást sem lehet elhanyagolni. Szerencsére segítenek a tanáraim is.
- Apukád sok szép dolgot mondott rólad (a beszélgetés lefelé görgetve olvasható - a szek.), te láttad őt játszani?
- Igen, de csak halvány emlékeim vannak. A nagycsécsi meccsekre jobban emlékszem, azonban akkor már régen túl volt a fénykorán, de lehetett látni, hogy milyen jó játékos lehetett. Ezt abból is sejtem, hogy még mindig emlékeznek rá a szurkolók, és szeretettel, tisztelettel beszélnek róla. De ő hozott ki először Diósgyőr-meccsre is, a B-középből szurkoltunk. Nagyon fiatal voltam, magából a mérkőzésből semmire nem emlékszem, de a hangulat nagyon megfogott.
- Mekkora teher Diósgyőrben Ternován névvel focizni? Érezted valaha a nyomást, hogy tőled többet várnak az edzőid, mert apukád remek játékos volt?
- Persze, de ezt próbáltam mindig félre tenni. Büszke vagyok arra, amit elért apukám, de azt szeretném, ha nem csak miatta, hanem a saját teljesítményem miatt is emlegetnének a szurkolók.
- Debütáltál az NB I.-ben, mi a következő célod?
- Öt találkozó van hátra az idényből, szeretnék még néhányszor pályára lépni. És szeretném növelni a gyepen töltött időt is, előbb tíz, majd húsz percet, egészen a teljes mérkőzésig. Távolabbra egyelőre nem tekintek.
"Bízom benne, sokra fogod vinni!"
Salamon Zoltán és fia, Salamon József után újabb apa-fia páros lett élvonalbeli játékos Diósgyőrben. Ternován Ferenc 1997 és 1999 között játszott Diósgyőrben. Fia, Patrik a Békéscsaba - DVTK mérkőzésen mutatkozott be az NB I.-ben.
- Ternován Ferenc 1997 és 1999 között 34 találkozón 2 gólt lőtt a Diósgyőr színeiben. Mivel foglalkozol mostanában?
- Hajdúszoboszlón élek, egy négycsillagos hotelben recepciósként dolgozom. Miután távoztam Diósgyőrből, még játszottam az NB I/B-ben Tiszaújvárosban, majd alacsonyabb osztályú csapatokban, illetve edzőként fiatalokkal foglalkoztam, és játékosmegfigyelőként több klubnak dolgoztam, azonban mára eltávolodtam a labdarúgás szakmai részétől, „csak” szurkoló és apuka vagyok.
- Milyen érzés, hogy már a fiad is NB I.-es labdarúgó?
- Büszke vagyok rá, hogy Patrik ugyanabban a csapatban mutatkozott be az élvonalban, ahol én is. Későn érő típus voltam, 28 éves koromig az NB II.-ben játszottam, Kazincbarcikán, Kabán, persze, hogy Diósgyőrben szerettem volna szerepelni, ahol ellenfélként is jó volt pályára lépni. Amikor Patrik először ülhetett le a kispadra, ezt elevenítettem fel, hogy türelemre intsem, szerencsére neki hamarabb jött el a nagy pillanat. A tartalékcsapatban rendszeresen láttam játszani Patrikot, szombaton viszont dolgoztam, ezért nem tudtam elutazni Békéscsabára, de a fiamtól függetlenül figyelemmel kísérem a DVTK mérkőzéseit, hiszen nem szakadtam el a klubtól. Szerintem, aki valaha játszott Diósgyőrben, az nem is tehet másként. Tehát követtem az élő, online közvetítést, persze külön figyelemmel vártam a cseréket.
- Milyen játékos Patrik?
- Eddig is nagyon komolyan vette a labdarúgást - óvodás korában képes volt sírni, amikor betegség miatt nem mehetett edzésre -, de úgy érzem, most kezd kibontakozni. Nem állítom, hogy már most érett játékos, de itt az ideje, hogy a korabeli labdarúgók megkapják a lehetőséget, mert rengeteg a tehetség Magyarországon. Minden nap beszélünk telefonon, elmeséli, mi van vele, én is elmondom a véleményem. De nem csak tőle kapok információkat, hanem egykori játékostársaimtól is, akik jelenleg Diósgyőrben edzősködnek. Nagyon őszinte magával kapcsolatban, nagyon szeretem azt a hozzáállást, hogy nem száll el akkor sem, amikor jobban megy a játék. Szombaton bemutatkozott az élvonalban, vasárnap 3-0-ra verték idegenben a REAC-ot, a mérkőzés elején ő harcolta ki azt a büntetőt, amivel megszerezte a vezetést a DVTK tartalék, önkritikusan mégis azt mondta, hogy nem ment úgy a játék, ahogy szerette volna.
- Hasonlít rád?
- Sok mindenben igen, de vannak olyan dolgok, amiben már most jobb, mint én valaha is voltam. Gyorsasága hasonló (anno Kákóval - Kákóczki István - a szerk. - húztuk meg a két szélt), a mozgása teljesen ugyanaz, az akarata is, viszont sokkal technikásabbnak tartom, mint magamat. És talán erőnlétileg is jobban felkészült a mai modern edzésmódszereknek köszönhetően. Végül, de nem utolsó sorban a játék iránti alázatát emelem ki, befért volna hozzáállásával a '90-es évek végének Diósgyőrjébe is.
- Végezetül elárulod, mit mondtál Patriknak a mérkőzés után?
- "Nekem is egy álmom vált valóra, amikor bemutatkoztam a Diósgyőr mezében az élvonalban, és most már neked is. De ne feledd, ez csak a kezdet, bízom benne, sokra fogod vinni!"
"Ez egy közös siker"
 |
| Benczés Miklós sportigazgató köszöntötte Ternován Patrikot debütálása alkalmából (Fotó: Mocsári László) |
- Mindenekelőtt gratulálok Patriknak, de ne feledkezzünk meg azokról az edzőkről, akiknek a keze alatt felnőtt - mondta Benczés Miklós, a DVTK sportigazgatója, aki egyúttal az akadémiai igazgatója is. - Ez egy közös siker, amiért jár a kézfogás edzőinek, Varsányi Zsoltnak, Kriston Istvánnak, György Gábornak, Bém Gábornak, Borbély Péternek és Vitelki Zoltánnak is. Persze nem szabad megfeledkezni Egervári Sándorról sem, mert az csak egy dolog, hogy felkészítik a fiatal labdarúgót az első osztályra, mindig kell egy olyan vezetőedző, aki bátran támaszkodik a helyi utánpótlásra. Fontos lépcsőfokot lépett Patrik, mert belekóstolhatott az NB I.-be, kívánom neki, hogy minél hamarabb, és minél több mérkőzést gyűjtsön össze!
- További tehetséges fiatalok bontogatják szárnyulat a diósgyőri utánpótlásban, ezért látok arra esélyt, hogy még ebben a bajnokságban követőre találjon Ternován Patrik - bizakodott Benczés Miklós -, de természetesen a döntés joga Egervári Sándoré, hiszen ő látja a napi munka során, hogy ki érett meg az élvonalra.
