Tóth László: Az elsőosztály egész embert kíván

- Kicsit derült égből jött villámcsapásként hatott, legalábbis szurkolói szemmel, a bejelentés, miszerint Tóth László személyében szakmai igazgatója lesz a DVTK-nak. Nem ismertük az előzményeket.

- Valójában az történt, hogy már nyáron beszélgettünk Nagy Bélával a közös kapcsolatról, Bőcs - Diósgyőr, és hogy én valamilyen szerepet kapjak itt. Nem rajtam múlt, hogy már akkor nem vágtunk bele. A másik fél nagyon korrekt volt, azt mondták, nem akarnak kivenni a labdarúgásból, illetve nem akarnak kitenni az akkor eléggé bizonytalannak látszó diósgyőri közeljövő esetleges kudarcainak.

- Ezért is nem edzőnek hívtak most sem, ugye?

- Bőcsön a menedzseri teendőket már tíz éve ellátom, az edzői munkával együtt végzem, egész mostanáig. Tehát ebben is otthon vagyok. Az iskolai tanítást viszont - mert azt is csinálom mellette - a következő időszakban fel kell függesztenem; talán, vagy úgy mondom, remélhetőleg, a következő jónéhány évre.

- Az ideérkezésedet úgy kommentálták: hazatérsz, vagyis újabb valamikori itteni kötődésű sportember áll az egyesület szolgálatába.

- Diósgyőrben rövid időt töltöttem, de megérintett a légkör, ami itt érezhető. Ha hétezer szájból felhangzik a "Hajrá, Diósgyőr!", azt mindegy, mikor élte át az ember, beleborzong. Konkrétan 1989-ben játszottam a DVTK mezében, Palicskó Tibor hozott ide, 20 éves voltam, egy évet voltam itt, majd jött a katonaság, azt követően még egy felet. Mádról kerültem Miskolcra. A DVTK-ban szerepelni bármikor, bármely időszakban dicsőség, úgy tartom. Akkoriban a feljutás volt a cél, tehát az első- és másodosztály határán mozgott a csapat. Aztán bevonultam, hogy csak kívülről szemléljem a magasabb osztályba jutást. Én akkor a másodosztályú Hatvan játékosa voltam. A Miskolcra való visszatérés után kisebb sérülést követően kölcsönadtak, erre úgy "megijedtem", hogy beiratkoztam a főiskolára.

- A diósgyőri kötődés a borsodi, észak-magyarországi futballkultúrában, úgy gondolom, meghatározó élmény.

- Aki elkezdi a futballt az országnak ebben a részében, minden gyereknek megfordul a fejében, hogy itt futballozzon. Ugyanez elmondható az edzőségről is, sportszakmai tevékenységet végzőkről is. Magas, a legmagasabb szinten űzni a választott hivatásunkat fontos cél és motiváló tényező. A siker nálam olyan, mint némelyeknél a kábítószer: függőséget jelent. Szükségem van rá.

Tóth László (fotó: bksc.hu)

- Nem egyszer találkoztam én is ezzel a szurkolói kérdéssel: miért nem jövök ide. Csakhogy kötődöm ahhoz a településhez, a térséghez. Ám most talán megértem erre a kihívásra... Fiatalon kerülten annak idején Diósgyőrben a felnőtt csapatba, később fiatalon lettem edző, fiatalon önkormányzati képviselő... Lehet, később fiatal Télapó leszek. Komolyra fordítva: úgy érzem, nem idejekorán kerültem ide, dacára a koromnak. Soha nem ajánlgattam magam, az biztos. Saját erőből értem el, amit elértem.

- Milyen elképzeléssel kezded itt a munkát?

- Bízom benne, hogy Diósgyőrben sem arról fog szólni a sztori, hogy a kudarc szeleteit próbáljuk majd szétosztogatni. A csapatnak mindig is az volt, ezután is az kell hogy legyen az ereje, hogy egységes. Béláék (Nagy Béla DVTK-vezető - a szerk.) tudták, hogy nem csak edzősködtem. Nem áll távol tőlem ez a fajta megbízatás, menedzser típusú edző vagyok, aki felépíti a csapatát és versenyezteti is. Az elsőosztály különben is egész ember kíván. Nem lehet, hogy, teszem azt, Győrben tárgyalok igazolásokról, de közben telefonon a pályaedzőt instruálom, hogy mit gyakoroltasson itthon. Ezzel szembe kell néznem: itt én most nem vezetőedző vagyok. Elvem, hogy senkinek ne a másik munkájába akarjon beleszólni.

- Létezik ugyanakkor az "edzőkérdés". (Jelen interjú alapjául szolgáló beszélgetés még azt megelőzően hangzott el, hogy az Aczél Zoltán jövőjét illető bejelentések elhangzottak volna, sőt, hogy maga a döntés egyáltalán megszületett volna - a szerk.)

- Nem volt szó még róla. A legfontosabbnak tartom most, hogy négy-öt olyan játékossal egészüljön ki a keret, ami után látszik, hogy ez milyen típusú edzőt igényel. Sok külföldi lesz? Vagy sok hazai játékos? Fiatalok, rutinosabbak? Védők, támadók? Mind más és más stílusú tréneri munkát, felfogást igényel. Televan a csapat brusztolókkal, vagy éppenhogy csupa kreatív? Nem mindegy. Persze, utóbbira van kevesebb az esély. Arra is szeretnék ügyelni, hogy emberileg milyen kvalitású szakember jön ide, és milyen játékstílust képvisel. Persze, nem mondom, horogra akadhat olyan "nagy hal", akinél fordítva lesz, tehát őhozzá alakítjuk majd a játékoskeretet. De, mondom, erről még nem beszéltünk. Aczél Zoltán maradásáról vagy távozásáról sem. Tudatosan távol tartottam magam, hogy tájékozódni próbáljak edző-ügyben, Zoli milyen tréner, ki mit szól hozzá. Nem lett volna korrekt. A múltat azoknak kell lezárni, akik benne voltak. Nem mondom ugyanakkor, hogy ne volna sürgős az edzőkérdést tisztázni. De kapkodni nem kell.

- Mi a helyzet játékos-fronton?

- December első két hetében már új játékosokat fogunk bejelenteni. Tudom, hogy a szurkoló körében, elsősorban a klubhonlap fórumaiban, hozzászólásaiban "repkedek" a nevek, a kívánságok. Ez természetesen nem mérvadó a szakmai döntéseket illetően. Annál is inkább, hiszen tudjuk, az internetes fórumok manipulálhatók is. De azért azt mondom, a szurkolók véleményét figyelembe kell venni. Elvégre, tulajdonképpen, ez az egész a nézőkért van. Még Zoliról akkor annyit, hogy nekem szimpatikus, hasonló karakter, mint én, mondják is sokan, hasonló a vezetési stílusa. De nem ezen múlik, természetesen. A döntés az ügyvezetőé. Annál is inkább, mivel én hivatalosan csak december 15-től ülök az igazgatói székben.

- Tényleg, ettől a most létrehozott vezetői poszttól miként változik meg a klubon belüli struktúra? Ahogy mondani szokták, "hozod a saját stábodat"?

- Szeretném azt a kultúrát meghonosítani, hogy más kluboktól tanuljunk: látható, hogy azok az egyesületek haladnak előre, amelyeknél szakmai állandóság tapasztalható. Legfeljebb a vezető edző változik néha. De a többi stabil. Elsődleges szempont tehát számomra az állandóság. A csapat szintjén is: legyen egy gyökere, gerince. És körülötte az a stáb, amelynek a tagjai bízhatnak egymásban. Nem "rendcsinálási" szándékkal jöttem ide, ha valaki ezt hinné. Hanem hogy ami már elindult, ahhoz valami én is hozzátegyek. Segíteni fogom a szakmai stáb munkáját, például az ellenfelek feltérképezésében fogok részt venni. Ami a játékosokat illeti: csak harcedzett, igazi profikkal lehet a hátralévő fél idényt eredményesen teljesíteni. Nem "szerethető" futballisták kellenek, hanem eredményesek. Felmerül, hogy alsóbb osztályból is igazoljunk. Kerülnek ide fiatal, a másodosztályban meghatározó játékosok. De ez csak a keret kis része lehet. Most nagyobbrészt olyanokra van szükség, akikről az imént beszéltem. Ezzel együtt legyen meg az állandóság a keretben is.

- Adja magát a kérdés: Bőcsről is jöhetnek páran?

- Van két-három játékos, aki bevethető lenne a legmagasabb osztályban is. De nem volna korrekt, ha a volt csapatomat mindjárt meggyengíteném. Azért mondok konkrét neveket: George Menougong és Szakszon Gábor talán jövő nyáron már Diósgyőrben folytatja. Esetleg most januártól; ez majd elválik. Ami a fordítottját illeti: igen, a Bőcs jó átmenetet kínálhat egyes diósgyőri futballisták számára, akik itt nem férnek be. Kialakulhat egyfajta együttműködés a két klub között. Mármint felnőtt szinten.

- Említetted, hogy december 15-én kezdesz hivatalosan.

- De már itt vagyok. Megyünk például Romániába játékosnézőbe. A pro-licenszes edzőképzés keretében utazunk - többek között Benczés Mikivel - Temesvárra, kötelező tanulmányútra, és ezt már arra is kihasználjuk, hogy körülnézzünk, kapcsolatokat építsünk ki lehetséges átigazolások érdekében.