Ambrus Erzsébet 1990-ben érkezett Erdélyből Miskolcra, ahol Király Sándor regnálása alatt négy év alatt kétszer nyert Magyar Kupát és két bajnoki ezüstéremmel is gazdagabb lett. Kilenc soproni év után Pécsett begyűjtötte a bajnoki aranyat, illetve az Euroliga bronzot is, majd Diósgyőrbe visszatérve kupaezüstöt nyert.
- 2006-ban búcsúztál el a diósgyőri közönségtől, mi történt azóta veled?
- Májusban visszavonultam a DKSK-ból, majd novemberben ikerlányokat szültem. Amikor tíz hónaposak lettek, szülővárosomból, Sepsiszentgyörgyből kerestek meg, hogy segítsem az élvonalban újonc csapatot. Végül 30-40 perceket játszottam, Brosovszky Mónikával román kupát és bajnoki ezüstöt nyertünk. Miskolcra visszatérve az akkor másodosztályú DKSK-MISI-hez csatlakoztunk decemberben Szöszivel (Csávás Andrea - a szerk.), és feljutottunk az NB I.-be. Ez az időszak már igazi örömkosárlabda volt, a siker csak ráadásként jött. Ekkor született a harmadik kislányom, a kosárlabdázásban pedig a játék szerepét két éve átvette az edzősködés. Első évben serdülőkkel, tavaly pedig a kadet csapattal dolgoztam a diósgyőri utánpótlásnál. Korábban úgy gondoltam, ha egyszer abbahagyom a kosárlabdát, akkor civil életet élek, azonban nem tudom semmissé tenni a pályán töltött harminc évet, ehhez értek, ezt szeretem csinálni.
- Újra visszatérsz az első csapathoz, mi lesz a feladatod?
- Az Aluinvent-DVTK felnőtt csapatánál Maikel Lopez vezetőedző munkáját segítem másodedzőként, illetve az U23-as csapat vezetőedzője leszek. Korábban 15 és 17 éves lányokkal foglalkoztam, akik már nem annyira kicsik, az U23-as csapat pedig a közvetlen utánpótlást jelenti. Az igazi újdonságot így az első csapat jelenti majd. Korábban soha sem dolgoztam hasonló pozícióban, ezért azt gondolom, hiába láttam játékosként sok kiváló edzőt munka közben, mégis rengeteget tudok tanulni Maikel Lopeztől. Az is külön öröm, hogy sok-sok, a pályán egymás mellett eltöltött év után immár kollégák leszünk Csibével (Fodor Csilla - a szerk.).
- Mennyire ismered a csapatot?
- Természetesen rendszeresen jártam mérkőzésre, aki marad, azoknak tisztában vagyok a képességeivel, a többieket pedig lesz lehetőség a közös munka során megismerni. Nagyszerű évet zárt az Aluinvent-DVTK, a bajnokságban és a kupában is ezüstérmet nyertek, nehéz lesz felülmúlni, de akár még megismételni is, mivel az ellenfelek közül különösen a Sopron és a PEAC-Pécs nagyon megerősödött. Persze éppen ez adja a feladat szépségét is. Örömmel láttam, hogy a bajnoki döntőre újra színültig megtelt a csarnok, mert amikor Erdélyből Miskolcra kerültem, ez volt a természetes. Idén tavasszal szurkolóként is átéltem ezt az egyedülálló hangulatot, amit - bízom benne -, másodedzőként is lesz lehetőségem megtapasztalni, mert mind a bajnokságban, mind az Európa Kupában nagy szükségünk lesz a szurkolóink segítségére!
