Egy órával a találkozó kezdete előtt begördült a rimaszombati csapatbusz a DVTK stadionjának parkolójába. A járműről lekászálódó játékosok mögött a tőle megszokott sportos szerelésben, azzal - az egy évtizede, a diósgyőri hölgyszurkolók által jól ismert és elnevezett - a ,,Harrison Ford-os" nézéssel és mosollyal lépett oda a rá váró drukkerekhez, ismerősökhöz, barátokhoz. Veréb György a tőle megszokott, a szeretet jeléül alkalmazott mellbevágással üdvözli, és viccesen utal külsejére, hogy, ha két hétig újra együtt dolgoznának, rendbe rakná. De többen baráti öleléssel fogadják, veregetik a vállát, érdeklődnek a Diósgyőrtől elszakadt élete felől. Julius Nota vagy, ahogy Miskolcon és futballberkekben mindenki ismeri, ,,Gyuszi", ha csak kilencven perc erejéig is, de hazatért.

-Évente legalább egyszer járok itt az edzőmeccsek alkalmával. Mit mondjak, megdobban a szívem! Míg élek nem felejtem azt a csapatot, a társakat, barátokat, azt a miliőt, ami körülvett minket.

Mégis másfél év után váltottál akkor és a Dunaferrbe igazoltál. Miért?
-Nem volt más választásom. Nekem lejárt a szerződésem, és hiába vártam hetekig, hogy mi lesz, leül-e velem valaki tárgyalni, senki egy árva szót se szólt hozzám az akkori vezetőségből. De nemcsak én távoztam, kicsit széthullott akkor a jól összerakott gárda. Tornyi Barnabáson kívül, Kulcsár, Kuttor és Babos is elment azon a télen.

Maradt benned harag?
-Inkább hiányérzet, mert nagy sikerekre volt hivatott az a csapat. Meg hát én egyáltalán nem akartam elmenni, csak kényszerhelyzetbe kerültem. Ezért is nagyon sajnálom az akkor történteket.

Tartod még a kapcsolatot a volt társakkal?
-Persze, telefonon sokat beszélünk, de sms-t is küldünk egymásnak, még karácsonykor is. Idefele jövet hívtam például Kiser ,,Marcit", de nem tudtam elérni. Kár, hogy most nem futottunk össze, de majd legközelebb.

Hogy élsz most Rimaszombaton? Mi van Rák Róberttel, akivel együtt kerültetek 1997-ben Diósgyőrbe?
-Robi jelenleg Fehéroroszországban, Minszkben játszik. Előtte Szlovákiában szerzett magának elismerést, hiszen gólkirály is volt. Én a Rimaszombatnál már nemcsak kapus-, de pályaedző is vagyok, valamint a szlovák ifi válogatottnál szintén edzem az ifjú hálóőröket. Egyébként a nagyobbik fiam, a kilenc éves Julius is kesztyűt húzott, így úgy néz ki, követi az apja példáját. Remélem jobb kapus lesz, és többre viszi a pályán, mint én.