- Milyen változásokat hozhat Such György MJSZ-elnökké választása?

- Egy év után Such György személyében végre van hosszú távra megválasztott elnöke a Magyar Jégkorong Szövetségnek. Nem ördögtől való dolog kimondani, hogy az élsport nagyon sok pénzbe kerül, ezért pedig keményen kell lobbizni. Ha pedig egy sportági szövetség elnöke olyan ember, aki a legmagasabb politikai és gazdasági körökben is képviselheti a sportág érdekét, akkor az az egész szervezetnek, illetve azok klubjainak is hatalmas előnyt jelent.

Az elnökválasztás kapcsán ugyanakkor felszínre törtek az érdekellentétek. Hosszú éveken keresztül a magyar jégkorong egypólusú volt; minden a Fehérvárról szólt főleg. Sorra nyerték a magyar bajnokságokat, majd az Interligát, szükségszerűen tovább kellett lépni, így csatlakoztak az EBEL-hez közel egy évtizede. Nem lehet vitatni, hogy ez nem csak az ő, hanem az egyetemes magyar jégkorongsport érdekét is szolgálta. Véleményem szerint mostanára ez a teljes dominancia megszűnt, ma már több pólusról beszélhetünk: természetesen továbbra is a Fehérvár az egyik, a másik Budapest (a MAC vezetésével), a harmadik pedig az úgynevezett vidéki jégkorong, ami a Fehérváron kívül az összes többi vidéki város csapatát foglalja magába (itt az utóbbi években a DVTK Jegesmedvék dominanciája szembetűnő). A Fehérvár érthető módon szeretné megtartani kizárólagos szerepét, amihez igyekeztek pozíciót fogni a szövetség elnökségében is. Ugyanakkor Such György kijelentette, hogy nem tűr semmilyen monopóliumot.

- Mit jelent ez konkrétan?

- A kilenctagú elnökségnek jelenleg kettő Fehérvár kötődésű tagja van. Hozzájuk csatlakoznak a MOL Liga által delegált további két klub – Újpest, FTC - képviselői. Az elnökön és a szakmai alelnökön kívül 3 olyan képviselő is bekerült az elnökségbe, akik a sportág fő támogatói körét jelentik. Ebből az is kiderül, hogy a címvédő, valamint az ezüstérmes és a Magyar kupa bronzérmes csapat képviselője nem kapott szerepet. Mivel két közgyűlés között az elnökség irányítja a sportágat, ezért nem mindegy, hogy milyen érdekek jelennek meg ott és azokat milyen érdekcsoportok tudják érvényesíteni. Ezért kell eldönteni – lehetőleg a klubok egyetértésével – hogy milyen típusú elnökség szolgálja leginkább a magyar jégkorong érdekeit. Lehet szakmai elnökség (ezt az utat többnyire a “kisebb” szövetségek követik), lehet olyan elnökség, ahol egyáltalán nincs, vagy minimális számban van szakmai képviselő, mert a szakmai munka a bizottságokban folyik, és az elnökség a pénzügyi hátteret teremti meg (ilyen pl. a labdarúgó szövetség), illetve lehet vegyes elnökség is, mint amilyen a Magyar Jégkorong Szövetségé jelenleg. Az első verziót már kinőtte a jégkorongsport, a második és a harmadik lehet működőképes, de a magam részéről egyre inkább arra hajlok, hogy az elnökség adja meg a sportág társadalmi súlyát, képviselje a gazdasági, politikai döntéshozók felé a szövetséget, a szakmai munka pedig maradjon a bizottságokra, akik széleskörű viták után, megfelelő konszenzussal tudják megjeleníteni az elnökség előtt a sportág egyetemes érdekeit.

Én örömmel hallottam, hogy az elnök Úr mindenképpen szeretné az MJSZ vezetési struktúráját a sportág fejlődésével összhangban megváltoztatni. Erre mindenképpen szükség van, mert véleményem szerint az eredmények, a szakmai munka színvonala elhaladtak a szervezet mellett. Szükség van arra, hogy a klubok által sokszor ösztönösen végzett tevékenységet központilag segítsük, valaki – a szövetség – irányt mutasson az összes szereplőnek. Amikor a felnőtt válogatott a világ 15 legjobb csapata ellen játszik, megengedhetetlen, hogy ne próbáljuk a mögötte lévő szervezetet is olyan profi módon működtetni, ahogyan ezt az ellenfeleink teszik.

Ehhez kapcsolódik ugyanakkor, hogy becsüljük is meg azt, amit elértünk. Ismerjük el azokat a klubokat, akik nem az EBEL-ben, hanem „csak” a magyar bajnokságban készítik fel a játékosaikat, akik a VB-n ugyanúgy helytállnak, mint a névleg magasabb szintű bajnokságban szereplők. A tavalyi VB-n 7, Szentpéterváron 6 olyan játékos szerepelt a magyar válogatottban, akik a MOL Ligából jöttek. Ezeknek a játékosoknak a teljesítményén nem látszott, hogy egy nemzetközileg alacsonyabban rangsorolt ligából jöttek.

- A DVTK Jegesmedvék két játékost delegált a válogatottba. Az eredmények ismeretében nem kevés ez a szám?

- Ez örök fájdalom minden klub életében. Alapvető igazság, hogy a válogatott összeállítása a mindenkori szövetségi kapitány feladata, övé a felelősség a sikertelenségben, a dicsőség pedig mindenkié. Ugyanakkor a szurkolónak és a szponzornak is fontos, hogy lássa a saját játékosát a válogatottban, mert ez a sport csúcsa, ennek van a legnagyobb értéke. Ha a kétszeres magyar bajnoktól „csak” két honosított játékos fér be a válogatottba, közben az általa tízből tízszer megvert csapatból a duplája, akkor – érzésem szerint – ennek az okát meg kell tudni magyarázni valakinek. Különösen akkor, ha a mi sikereinket nemcsak elsősorban a légiósoknak köszönhetjük, hanem legalább annyira a magyar játékosoknak. Ha nem tudjuk ezt elfogadtatni a szakmával, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy mindenki két klubban akar játszani, mert onnan lehet csak bejutni a válogatottakba. Ez hamis értékrendet teremt, ami megmérgezi a sportág légkörét. Ez egyébként vonatkozik a válogatott stábokra is. Törekedni kell arra, hogy lehetőleg az elvégzett szakmai munka és a sikerek arányában, valamint a szakemberek előrehaladási esélyének lehetőségével vegyenek részt a különböző stábokban a klubok szakemberei.

- Néhány napja látott napvilágot az a hír, hogy létrejött egy ad hoc munkacsoportot, ahol Egri Gergely, a DVTK Jegesmedvék csapatmenedzsere is szerepet kapott.

- Azt kell mondanom, jelenleg nincs stratégiája a Magyar Jégkorong Szövetségnek. Ami rövid-, közép- és hosszú távú programként rendelkezésre áll, az álmok és víziók gyűjteménye. Ezért hívta életre Such György a stratégiaalkotó munkacsoportot (csupa fiatal taggal, akik az új szemléletet képviselik, és ebben már ott van a DVTK is a Volán és a MAC mellett), amelytől konkrétumokat vár. Lehet 5-10 év is az időtartam, de a stratégiában konkrétan kell szerepelnie, hogy mit akarunk elérni, ki felel érte, és mi az időkorlát. Ennek a munkacsoportnak véleményem szerint az a legfontosabb feladata, hogy meghatározza a magyar jégkorong fejlődési irányát. A cél nem lehet más, mint folyamatosan az A-csoportos világbajnokságon játszó válogatott, aminek alapja az erős bajnokság, illetve a megfelelő számú erős klub. De hogyan jutunk el idáig? Több út áll előttünk.  Lehet ez egy organikus fejlődés eredménye, amikor a MOL Liga évek alatt annyira megerősödik, hogy az ott szereplő játékosok megállják a helyüket a legmagasabb szinten is, vagy gyorsítsuk meg ezt a folyamatot? Vagy kövessük a szlovén példát, amelyik csapat teheti, induljon az EBEL-ben, a legjobb jégkorongozók pedig a lehető legerősebb bajnokságokban szerepeljenek Európában és Észak-Amerikában. Vagy koncentráljuk erőinket az EBEL-re, esetleg a szlovák Extraligára? Vagy éppen a MOL Ligát erősítsük meg még jobban? Ezek mind olyan kérdések, amire ennek a bizottságnak meg kell találni a választ. Ha tudjuk, mit akarunk, akkor az elnökségnek nem marad más dolga, mint a ráruházott hatalommal végrehajtatni ezt az akaratot.

Az biztos, hogy akármilyen döntés születik, az utánpótlás azt követi, hiszen elképzelhetetlen, hogy másra nevelem a fiatalokat, mint amit a felnőttektől elvárok. Azért fontos erről beszélni, mert a magyar csapatok utánpótlása is az EBJL-ben és az EBYSL-ben szerepel.

- Mi a MOL Liga legnagyobb hiányossága?

- A MOL Liga az utóbbi években nagyon sokat fejlődött, többet, mint az EBEL, már csak azért is, mert megkockáztatom, utóbbi színvonala hajszálnyit visszaesett. Ugyanakkor azok a jó bajnokságok, ahol az utolsó csapat is le tudja győzni az elsőt, mert hasonló színvonalon játszanak, és itt a baj. Az alapszakaszban 93 pontot vertünk az utolsóra, a mérkőzések 89 százalékát behúztuk, a rájátszásban pedig kétszer is söpréssel nyertünk. Számunkra ez óriási öröm, de egy színvonalas bajnokságban ez nem működhet. A játékos elkényelmesedik, és a szurkolók is elveszítik érdeklődésüket, mert előre borítékolható a végeredmény. Ebben az esetben minket érint hátrányosan a monopolhelyzetek leépítése, mégis azt mondjuk, a sportág érdeke az, hogy minél több versenyképes csapat legyen.

- Akkor miért kacsingat mégis a szlovák Extraliga felé a DVTK Jegesmedvék?

- A klub vezetése elkötelezett amellett, hogy folyamatosan A-csoportban szerepeljen a magyar válogatott, amire az EBEL megfelelően felkészít, a MOL Liga viszont csak néhány csapat esetében, (említettem az imént a szélsőségeket) ezért az arra érdemes csapatoknak tovább kell lépni. Néhány éve a sokszoros magyar bajnok Dunaújváros jelentkezését annak ellenére nem fogadták el az EBEL-be, hogy minden feltételnek megfelelt, már akkor látszott, hogy az osztrák központú bajnokságnak nem célja tovább nyitni Magyarország felé. Mi is tájékozódtunk ebben az irányban, ugyanerre az eredményre jutottunk, mi sem kellünk. Ezzel szemben a második helyezett MAC-nak – az ő tájékoztatásuk szerint – beígérték a jövő évi csatlakozás lehetőségét. Nekünk azt mondták, hogy mindenben megfeleltünk, de túl messze vagyunk. Ez komolytalan, nem hiszem, hogy a mai viszonyok között plusz 200 km autópálya gondot okozhat. A magyar jégkorong - és ebben az utcahosszal magyar bajnok DVTK - nem engedheti meg magának, hogy könyörögjön egy olyan bajnokságnak, amelyben biztos vagyok, hogy tisztességgel helytállna és javítaná a színvonalát. Mindeközben a MOL Liga legalább tisztességesen jár el a jelentkezőkkel, mert aki teljesíti a feltételeket, azt felveszi, nem talál ki mindenféle kifogást. Pontosan ezek miatt kell az MJSZ-nek egy olyan stratégiát megalkotni, amely konszenzusos és kötelezően végrehajtandó a közös érdekek mentén.

Az előzőektől függetlenül is az a véleményem, hogy a magyar jégkorongnak nem az EBEL az irány.

A szlovák jégkorong játékosokat exportál a topbajnokságokba, míg az EBEL-csapatok játékosokat importálnak ugyanonnan. Méghozzá azokat, akiket a szlovák (és persze sok más nemzetiségű) fiatalok szorítanak ki onnan. Ha valaki kétségbe vonja, hogy a szlovák hoki magasabb szinten áll, mint az osztrák, vagy az Extraliga erősebb, mint az EBEL, azzal nincs miről tovább beszélni.

Sok szempontból (földrajzilag, történelmileg, gazdaságilag, szurkolói kultúra tekintetében) sokkal közelebb áll hozzánk Szlovákia, Lengyelország, Szerbia és Horvátország. A DVTK szurkolói biztosan ott lesznek Nyitrán vagy Poprádon, Kassáról nem is beszélve, de Villach már nagyon messze van. Ha a tiketteket nézzük, akkor az EBEL-ben egy belépő 15-25 euróba kerül, míg az Extraligában 3-5 euró; ez körülbelül a magyarországi árszint. A jégkorong világában össze se lehet hasonlítani az osztrák és a szlovák hoki presztizsét , ugyanakkor a fiatal, NHL-t megjárt vezetőik Richard Lintner vezetésével felismerték, hogy nyitniuk kell az előrelépéshez.

A beágyazottságban is nagy különbség az EBEL és az Extraliga között, az EBEL második vonala már közös osztrák-szlovén-olasz bajnokság, míg Szlovákiában három ligában küzdenek a felnőtt csapatok, utánpótlás szinten pedig még nagyobb a két liga közötti különbség. Az előző idényben a Volán és a MAC voltak az EBJL, illetve az EBYSL egyik legerősebb, ha nem a legerősebb csapatai, azaz a magyar hoki TAO – azaz köz - pénzből fejleszti az osztrákot.

Tehát Szlovákiában hajlanak arra, hogy megnyissák a bajnokságot, most rajtunk a sor, hogy meggyőzzük őket arról, hogy szakmailag és anyagilag is jól fognak járni a bővítéssel. Ebben van perspektíva, építsünk fel egy piramist, ami megfelelő alapokon nyugszik. Tegyük olyan szinten nyitottá a rendszert, hogy aki megfelel a követelményeknek, az biztosan csatlakozhasson, ne úgy, mint az EBEL esetében. Azon majd ráérünk később gondolkodni, mi lesz, ha a lengyel jégkorong északon is népszerűvé válik, vagy a szerb és a horvát jégkorong felvételét kéri. Legfeljebb divíziókra osztjuk a mezőnyt.

- Mi lesz a MOL Liga sorsa, ha a DVTK Jegesmedvék és a MAC Budapest is elhagyja?

- Elhagyni semmiképpen nem fogjuk, hiszen az MJSZ döntése értelmében akkor is kötelesek vagyunk csapatot indítani, ha az Extraligában játszunk. Az viszont kétségtelen, hogy a MOL Ligában szereplő alakulat nem képviselne akkor ugyanolyan játékerőt, mint a mostani, mert egész egyszerűen nincs ennyi játékos. Véleményem szerint a MOL Ligának éppen az a feladata, hogy a fiatal jégkorongozóknak folyamatosan magas szintű játéklehetőséget biztosítson. Ugyan végül idén csak a MOL Ligában szerepelünk, de 8-10 fiatal az első kerettel készül, és jégre is fognak lépni. Ez a jövő zenéje, a jelen az, hogy várhatóan sokkal erősebb lesz az idei mezőny, mint a tavalyi. Csatlakozott a román bajnok Dunarea Galați, a Corona Braşov idén légiósokkal erősíti meg a keretét, és a Csíkszeredát is “elengedte” a román szövetség, nem kell a MOL Ligával párhuzamosan a hazai bajnokságban szerepelniük. Szintén újoncként érkezik a HC Beograd, amely gyakorlatilag a légiósokkal megerősített szerb válogatott. Biztos vagyok benne, hogy záródik a liga eleje vége között az olló, és egy kemény, kiélezett bajnokságot láthatnak a szurkolók.

- Idén már DVTK Jegesmedvék néven szerepel a klub utánpótlása is.

- Néhány klub elszívja mások utánpótlásának a krémjét, és ebben a dicsfényben sütkérezik. Ezeknek az egyesületeknek a meghatározó korosztályos csapataiban ötven százalék körüli a saját nevelésű játékosok aránya, de a felnőttek között sincs több néhány olyan játékos, akik helyben tanulták a jégkorong alapjait. Nálunk más a helyzet, egészen az U20-as korosztályig csak gyerekkoruktól Miskolcon korongozó fiatalok alkotják a csapatot. 220 igazolt játékosunkból 210 miskolci. Egy klub utánpótlását többféle szempont alapján lehet értékelni. Fontos mutató, hogy hány gyerek sportol a klubban, milyen eredményt érnek el a csapatok a korosztályos bajnokságokban, illetve hányan jutnak el az első csapatig. Számunkra az első kettő sem elhanyagolható, ezért indítjuk be ősszel a “Korizz velünk!” programot, illetve idén elvárás, hogy legalább egy érmet nyerjenek a korosztályos csapataink, de az igazi siker az, hogy Láda Balázs, Gőz Balázs, Kiss Bence és Miskolczi Márk a DVTK Jegesmedvék oszlopos tagja, és hamarosan követik őket a többiek. A tavalyi bajnokságban hat saját nevelésű játékos volt az első keret tagja, ebben az összehasonlításban mi vagyunk a legjobbak Magyarországon. További lehetőséget jelent a DVTK régiós központtá válása, amelyben 100 km-es körzetben tudunk együttműködni a jégpályával rendelkező műhelyekkel a közös siker érdekében.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!