A 47 éves szakember az U19-es válogatottal fantasztikus eredményt elérve - és a magyar futballdrukkereket ezreit piros-fehér-zöldbe öltöztetve -, a 3. helyen zárt a csehországi Európa-bajnokságon.
Egy kényszerű váltást követően aztán Sisa a DVTK-nál kötött ki, ahol - talán már nem is kell mondanunk -, a kiesésre ítélt gárdával kisebb csodát hajtva végre, újra reményt adott a miskolci drukkereknek.

- Meglepte a kitüntető elismerés?
- Őszintén mondom, hogy nagyon meglepő, de egyben nagyon jóleső érzés is a szakírók elismerése. A lényeg azok az örömök, és bánatok, amik idáig vezettek. Biztos van nálam jobb edző, akár az NB III-ban, vagy egy utánpótlás csapatnál is, de mivel engem gondoltak a legjobbnak, ezért nagyon köszönöm! Én még emlékszem arra az ipolytarnóci srácra, aki a focipályán arról álmodozott, hogy ha majd felnő, akkor címeres mezben hoz dicsőséget ennek az országnak, népnek. Ez nem így lett, de köszönöm, hogy nem feledkeztek el ott fent annak a kisfiúnak az álmáról, és mutattak neki egy új utat. Ezen az úton a családomon kívül nagyon sokan segítettek, a nyolcvanas évek salgótarjáni serdülőjétől kezdve, a jelen pillanatig. Természetesen ezt a díjat közös eredménynek tekintem. Lehet, hogy egy kicsit túldimenzionálom ezt az elismerést, de valahol példaként is állhat ez mások előtt, és erőt adhat sok kollégának. Ha belegondolok, hogy egy ötszáz fős faluból indultam, akkor bárkinek nyitva áll az út, bárki eljuthat bárhová.

- Mit gondol, minek köszönhetően döntöttek úgy a szakírók, hogy önt válasszák meg a legjobb edzőnek?
- Sok minden lehet ebben, de legfőképpen az, hogy az U19-es Eb-n harmadikak lettünk. De egy picit benne lehet a diósgyőri munka is, hogy egy nem túl reménykeltő helyzetből több, mint biztató helyre kerültünk. Annak idején, amikor váltanom kellett, óvatoskodhattam volna, várhattam volna egy jó lehetőségre, vagy elmehettem volna külföldre. Azonban, amikor jött a diósgyőri felkérés, akkor azt gondoltam, hogy itt bebizonyítom, hogy nem félek a nehézségektől, a kemény munkától.

- Milyen helyet kap eddigi pályafutásában a csehországi Európa-bajnokság?
- Nagyon fontos szerepet játszik, mert borzasztóan szerettem azt a munkát. Fantasztikus legényekkel dolgozhattam együtt, az én fejemben egyébként is benne van huszonhárom év névsora. Nagyon jóleső érzés volt figyelemmel követni, amint kibontakozhatnak ezek a fiatal tehetségek.

- Sisa Tibort mi motiválja még?
- Sok minden vezet és segít, de otthon egy képre sűrűn ránézek, ha nehéz dolgok előtt állok. A kép: egy gyönyörű völgy fölött ragyog a nap, a völgyben napraforgók sárgállanak, és a nap felé fordulnak. De egy kifelé néz, nem a nap felé. A kép címe: A dac. Én úgy gondolom, nem kell mindenkinek egyfelé nézni, lehet úgy is fejlődni, ha nem süt mindig az emberre a nap, ha ránézek, azt mondom magamnak: mutasd meg! Most csináld úgy, ahogy még soha, és ha nagyon nehéz, akkor azt mondom, csak azért is meg kell csinálni! Ilyenkor aztán megyek előre, amíg van értelme, és viszem, sodrom magammal azokat, akik hajlandóak velem jönni.

- Diósgyőrött milyen közeg övezi a labdarúgást?
- Fantasztikus, tényleg csak ez a szó jut az eszembe. Magyarországon vannak nagyon komoly táborok, de itt a vérüket adnák az emberek a labdarúgásért. Én is ezen a vidéken élek, tudom, hogy milyen nehézségekkel küzdenek az emberek. Tudom, hogy napi gondokkal küszködnek, hogy inkább nem esznek, de megveszik a hétvégére a meccsjegyet. Az emberek a legkisebb eredménynek is tudnak örülni, éppen ezért mondom azt, hogy Diósgyőrött kötelező a labdarúgást magas szinten művelni!
(czp, nb1.hu)