- Mi az, ami először eszedbe jut a 2017-es esztendőről?
- A legmagasabb három csapatbajnoki osztályban szerepelnek csapataink (Extraliga, NB I. és NB II.), ami egy két éve alakult szakosztálytól kiemelkedő teljesítmény. Mindemellett már - jelentős eredményeket is felmutató - utánpótlás bázissal rendelkezünk. De sajnos negatívum is akad. Nagyon fájó, hogy nincs saját termünk, ami elengedhetetlen feltétele a továbblépésnek!

- Ha már említetted, többször szóba került egy saját csarnok építése. Mikor lehet ennek realitása?
- A Jókai iskolának nagyon sokat köszönhetünk - sőt mindent -, de a saját terem megléte elkerülhetetlen. Több kudarc is ért ezen a területen bennünket. Több projektet is előkészítettünk (látványtervvel, költséggel, határidővel), de a végső megoldás még sajnos nem körvonalazódott.

- Nyáron a sors is úgy akarta, hogy az Extraligában folytassa a DVTK első csapata a küzdelmeket. Hogy érzed, rászolgáltak a srácok?
- Nem is kérdés! Az őszi eredmények is azt mutatják, hogy az előző idényben helyezésben is ki kellett volna harcolni a 8. helyet, de talán a rutintalanság - no meg a szerencse sem állt az oldalunkon - volt az oka, hogy pár poénnal végeztünk a 9. helyen. Most pedig ugyanazon összetételű csapattal rendre hozzuk a kötelező győzelmeket!

- Hat forduló után a 4. helyen állunk a bajnokságban, szerinted ez a realitás, vagy - ha a tavalyi pontvadászatból indulunk ki, akkor - erőn felüli a teljesítmény?
- El lehet játszani a gondolattal, hogy még a Final Four sem elérhetetlen, de nem ez a realitás. Az 5-7. hely megszerzése is az utóbbi 25 év legnagyobb csapatbajnoki sikere lehetne a megyében. A fiúk ebben a hat fordulóban mutatták meg az igazi tudásukat, arcukat, ez semmiképp nem erőn felüli - főleg nem véletlenszerű vagy kiugró - teljesítmény. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kissé meggyengült az Extraliga mezőnye.

- Mennyire vagy elégedett a többi csapatunk szereplésével, hiszen nemcsak a legmagasabb osztályban versenyzünk.
- Az NB I.-es csapatot tősgyökeres miskolciak alkotják, akik egyben az utánpótlásunk edzői is. Nem várt menetelést hajtott végre a három alapember - néhány kritikus, egál meccsen kiegészülve az NB II.-es csapat legjobbjaival - sorra húzták be meccseiket, és a dobogó harmadik fokán telelhetnek! Ez minden várakozást felülmúlt. Az NB II.-ben szereplő csapat többször nem tudott az ideális felállásban asztalhoz állni (Licsák távoztával és az NB I.-es csapatban való besegítéssel), így csak a középmezőny végén helyezkedik el, de a tavaszt bizonyára eredményesebben zárják.

- Óriási energiákat fordít a klub az utánpótlásra. Gyakorlatilag a nulláról indultunk el néhány évvel ez előtt. Hol tartunk most?
- Az egész szakosztály megszervezésének ez az alappillére! Két év alatt az edzéseket látogató gyerekek száma 40-45 főre duzzadt, aki közül már harminchárman egyesületünk igazolt versenyzői. Az újoncok már megyei és regionális versenyeken megmérették magukat, és már eredményeket is hoztak, de az igazi nagy ugrás még sok-sok gyakorlást, munkát követel.

- Mit vársz a 2018-as évtől?
- Az utánpótlás-nevelésben további dinamikus fejlődést, és a következő évben már ennek a pontokban megjelenő eredményeit szeretném látni. A csapatbajnokságokban egy DVTK névhez méltó legmagasabb osztályú legjobb hatba kerülést! A legnagyobb vágyunk pedig - ahogy már említettem - egy saját otthon, ami az alapot adná a biztos hátterű munkához.