- Sorban arattátok a győzelmeket, csak a döntőben az olaszok tudták megállítani a magyar válogatottat. Mikor érezted azt, hogy ebből a menetelésből valami szép eredmény is kisülhet?
- A lányokban eleve benne volt a kiugró eredmény elérésének lehetősége. Tudni kell, hogy már tavaly is bronzérmesek voltunk ezzel a csapattal, ahhoz képest csak néhány helyen változott meg a gárda összetétele. Tulajdonképpen ez a mi igazi korosztályunk, ezért én az elejétől bíztam benne, hogy a legjobb négy közé be fogunk kerülni. Az érettségi és egyéb problémák miatt elég zaklatott volt a felkészülésünk, nem is állt úgy össze a védekezésünk, mint ahogy én azt szeretettem volna. A támadójátékunkkal azonban nem volt probléma. A döntőben az olaszok az első félidőben azért alaposan kizökkentettek minket a saját stílusunkból. Ahhoz képest, hogy a torna derekán a belgák elleni mérkőzésen egy kosáron múlott, hogy nem az alsóházban folytattuk a szereplésünket, nagyon szépen csillog ez az ezüstérem. Ha akadt volna még egy-két jobb egyéni teljesítmény, akkor megnyerhettük volna az aranyérmet is, innen nézve viszont kicsit savanyú a szőlő. Ettől függetlenül összességében nagyon büszke vagyok a csapatomra, mert ezt a hét meccset így végigcsinálni, leküzdve a hullámvölgyeket, nagyon nagy dolog. Bízom benne, hogy nem kudarcként éljük meg ezt az ezüstérmet, hanem egy óriási lökést a világbajnokságra.

- Az Európa-bajnoki második hely után görcs nélkül utazhattok bangkoki vb-re. Egyfajta örömjátékra készültök?
- Óriási különbség, hogy egy évvel idősebbek ellen fogunk játszani, ráadásul halálcsoportba kerültünk, ugyanis Dél-Korea mellett ellenfelünk lesz az Egyesült Államok és Ausztrália is, utóbbi két együttes szerintem mindenképp a döntőben szeretné befejezni a tornát. Az 5 órányi időeltolódás és a hosszú utazás mellett hét meccs van a lábunkban, magyarán nehéz lesz elkezdeni ezt a tornát. A lebonyolítás hasonló, mint az Európa-bajnokságon volt: aki a negyedik meccset nyeri, fölfelé játszik, aki ott kikap, az az alsóházban folytatja. Úgyhogy megmondom őszintén, olyan terveink vannak, hogy a surranó pályán ezt a kulcsmeccset nyomjuk majd meg keményen, ahol olyan ellenfél jöhet szembe, akit már megvertünk tavaly az Eb-n, vagyis a spanyolok vagy a németek. Ez az egyik célunk tehát. Másfelől az Eb-meccsek megmutatták az egyéni hiányosságokat, ezért kielemezve az elmúlt hét mérkőzést, próbálok olyan egyéni feladatokat kitűzni a játékosok elé, amelyekből a csapat is profitálhat.

- Edzői pályafutásod során hova helyezed el képletesen ezt az ezüstérmet?
- Egyértelműen a legmagasabb polcra. Két évnek a munkája van ebben az eredményben, rengeteg évközi összetartás után ez volt a negyedik világverseny, amin közösen vettünk részt, szóval alaposan megismertük már egymást. Ezek a lányok nagyon nehéz életszakaszban vannak, az érettségi után az NB I.-es csapatukba is próbálnak beilleszkedni és minél több játékpercet kiharcolni maguknak. Most kezdenek igazából felnőni, ezért egy picit nehezebb velük a munka mint tavaly, de próbálunk a világbajnokságon is helytállni és megmutatni, milyen is az igazi magyar virtus. 

- A DVTK szurkolóit bizonyára érdekli, hogyan értékeled Kiss Angelika teljesítményét. 
- Róla azt kell tudni, hogy az Európa-bajnokság előtt összesen kettőt edzett együtt a csapattal, hiszen bokasérülés után tért vissza, az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy egyáltalán a csapattal tud-e tartani Szarajevóba. Fizikálisan óriási lemaradással küzdött, ettől függetlenül nagyon jó csapatkapitánya és vezére volt a csapatnak. Nagyon büszke vagyok rá, bízom benne, hogy a vb-n is valami hasonlóval fog előrukkolni. Dombai Rékával együtt a szakemberek beválasztották Angelikát a torna All-Star ötösébe is, ami szintén nem kis elismerés, de számomra a csapat jó teljesítménye az elsődleges, azt emelném ki.