Összefoglaló 2019. augusztus 7., szerda

Joachim Adukor: Készen kell állni a harcra

Joachim Adukor nyáron érkezett Diósgyőrbe. A még csak 26 éves, de rutinos játékos szerint a foci egy játék, de a győzelemért harcolni kell. (A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változata.)

Joachim Adukor: Készen kell állni a harcra


- Kérlek, elevenítsd fel pályafutásod elejét!
- Nyolcéves koromban kezdtem az FC Parma akadémián focizni (a tulajdonos rajongott az olasz klubért, innen ered a név), akkor figyeltek fel rám, amikor sok kortársamhoz hasonlóan az utcán játszottam. Néhány évvel később, amikor a másodosztályú Emirates SC hívott, nem gondolkodtam sokat, mert az FC Parma csak utánpótlás-neveléssel foglalkozott, a felnőtt focihoz váltani kellett. De az igazán nagy változást a svéd Gefle IF ajánlata hozta, mert mindig arra vágytam, hogy Európában játsszak.
Eleinte nagyon nehéz volt alkalmazkodni: az afrikai melegből a svéd hidegbe, a ghánai másodosztályból a svéd élvonalba érkeztem, de szép lassan sikerült, még az Európa Liga-selejtezőjében is pályára léphettem. Később a több játéklehetőség érdekében mégis váltottam.

- A családod hogyan fogadta a pályafutásod ilyen fordulatait?
- Mindig mindenben támogattak, ami azért is fontos, mert számomra nagyon fontos a családom. Négy fiútestvérem van (az egyikük alacsonyabb szinten focizik is), és egy lány. Sajnos ritkán találkozom velük, leginkább akkor, amikor több hétre haza tudok repülni. A feleségem és a két lányom, Ellianna és Neorah viszont Londonban él, őket többet látom, hamarosan meglátogatnak Miskolcon is. Ez is a profi futballisták sorsa, de már megszoktam.

- Hazádon kívül játszottál Svédországban, Portugáliában, Franciaországban és Bosznia-Hercegovinában is. Melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?
- Franciaországban jól éreztem magam, azt pedig a legutóbbi világbajnokság után nem is kell ecsetelni, hogy milyen erős a francia labdarúgás. Az FK Sarajevo Bosznia és Hercegovina egyik legnagyobb klubja, nagy motivációt jelentett számomra ott szerepelni. Érettebbé vált a játékom, szerettek a szurkolók és elismert a szakma is.

- Mondhatjuk, hogy hasonló cipőben jársz most is? Senki nem ismer, de hamar elismert labdarúgó lehetsz.
- A legnagyobb nevek kivételével minden labdarúgó így jár, ha országot vált. Meg kell ismerni a helyi focikultúrát, be kell illeszkedni, el kell fogadtatni magad, mindenkinek át kell esni ezen a folyamaton.

- Közel egy hónapja Magyarországon élsz, hogy állsz a beilleszkedéssel?
- Az időjárás tökéletes, imádom a nagy meleget, már azon sem lepődök meg, hogy mennyi burgonyát fogyasztanak Európában. Egész jó étterme van a DVTK Edzőközpontnak, és ha már nincsenek afrikai ételek az étlapon, akkor találtam magyar kedvencet. Így viszont nekem kell főznöm, ha hazai ízekre vágyom.
Pályafutásom során sok helyen játszottam, sokat tapasztaltam, ezért számomra nem okozott nehézséget a beilleszkedés. Persze sosem egyszerű idegenként megjelenni, és gyorsan csapattaggá válni, de úgy érzem, a társak befogadtak.

- Magyarországon kissé szokatlan a Fernando Fernández vezetőedző által meghonosított játékstílus. Neked mennyire ismeretlen?
- Szarajevóban is 4-2-3-1-es felállásban játszottunk, és mivel az egy nagy klub, igyekeztek minél többet birtokolni a labdát, ezért ebből a szempontból zökkenőmentes volt a váltás. Tudom, hogy milyen csodálatos labdarúgó-pályafutás áll Fernando Fernández mögött, és látom az edzéseken, mennyire felkészült edző, ezért örömmel veszem a tanácsait.

- A középpálya közepén mikor érzed igazán hasznosnak a játékod, amikor a DVTK támad, vagy amikor az ellenfél rohamait kell megakadályozni?
- Mindkettőt szeretem. Önmagában a labdabirtoklás nem elégít ki, azt szeretem, ha labdaszerzést követően meg is tudom játszani azt. Igyekszem elkérni a védőktől a labdát és hátulról építeni a játékot, indítani a támadókat. A védekezés mellett az egyik erősségem, hogy jól látok a pályán, és ki tudom szolgálni a társakat.

- És a gólszerzés? Rögtön az egyik első felkészülési mérkőzésen gólt fejeltél egy szöglet után.
- Minden játékos szeret gólt lőni a posztjától függetlenül. Nagyszerű érzés betalálni, ami a későbbiekben motivációt jelent a heti munka során. A posztomból adódóan góljaim többségét szögletet és szabadrúgást követően szereztem, mert általában azt kérik az edzőim, hogy maradjak hátul, és nyújtsak stabilitást a csapatnak.
De én legalább annyira boldog vagyok egy gólpassz után is. Emlékszem, amikor az Atalanta elleni EL-selejtezőben a beadásom után szerzett a társam gólt, mindenki csodálkozott, hogy egy nagy vágta után a szélről kanyarítottam középre a labdát elvileg védekező középpályásként.

- Mennyire ismerted a magyar bajnokságot, mielőtt Diósgyőrbe igazoltál?
- Egy régi ghánai barátom, Abraham Frimpong az FTC-ben játszik, és ugyanaz a menedzserem, mint Ezekiel Hentynek, ezért láttam néhány, főleg nemzetközi kupamérkőzést. Amikor pedig tavasszal megállapodtam a DVTK-val, akkor egyre több magyar meccset néztem. Érdekes bajnokság, az már a képernyőn keresztül is lejött, alig várom, hogy saját tapasztalatot is szerezzek.

- Mivel győzött meg a DVTK, hogy ide igazolj?
- Mindenekelőtt egy olyan jövőképet vázoltak fel, ami elősegítheti a személyes fejlődésemet is. Az edzőközpont kifogástalan, a stadion egyenesen csodálatos, és ahogy vasárnap megtapasztalhattam, a szurkolók megőrülnek a fociért.

- Milyen célokkal vágsz neki a bajnokságnak?
- Mindig egyszerű célt szoktam magam elé kitűzni: rövid távon győzni kell, hosszú távon pedig a lehető legjobb helyezést kell elérni a tabellán. Ha a klub eléri a céljait, akkor én is, mert abban hiszek, ha egy klub sikeres, akkor jól teljesítenek a játékosok is, anélkül nem megy.

- A pálya közepén játszol, és ugyan messze nem vagy öreg, de rutinosnak számítasz, és a csapat nagy része fiatalabb nálad. Vágysz a vezérszerepre?
- Nagyszerű dolog vezérnek lenni. Én elsősorban kommunikáció terén tudok segíteni, mert tudom motiválni a társakat. Akad olyan, aki a tapasztalatlansága miatt nem kellően bízik magában, pedig előbb el kell hinni, hogy meg tudja csinálni, anélkül kár belekezdeni. Ebben lehet számítani rám. Szeretem, ha a társaimon látom a harci szellemet, mert az engem is bátorít.  

- Néha így fogalmazol, néha úgy, számodra mi a foci, játék vagy harc?
- Mindkettő. Mivel a profi világban az eredmény mindent felülír, fogalmazhatunk úgy, hogy a foci egy játék, ahol a győzelemért harcolsz. Mindig készen kell állni a harcra, hinni kell magadban.

- Vasárnap 2-1-re győzött a DVTK a Honvéd ellen. Ilyen bemutatkozást terveztél Diósgyőrben?
- Jó mérkőzést játszottunk egy kemény ellenféllel, és még győztünk is, kell ennél több? Ráadásul hátrányból fordítottunk, megmutattuk, hogy az utolsó sípszóig tudunk küzdeni. Jól felkészültünk, és rendkívül motiváltak voltunk, ennek köszönhető a siker. Az első mérkőzésemet játszottam Magyarországon, de úgy érzem, elégedett lehetek a saját teljesítményemmel.

- Szombaton az Újpest következik, ismét hazai pályán.
- Érdekes helyzetben vagyok, mert csak a második tétmérkőzésem lesz Diósgyőrben, de már ismerősként játszhatok az Újpest ellen. Ki kell javítanunk a felkészülési mérkőzésen elkövetett hibákat, még jobban kell játszani, mint vasárnap a Honvéd ellen, és akkor sikeresek lehetünk.

- Győzhetünk az Újpest ellen?
- Hinnünk kell a győzelemben. És ha hiszünk, akkor meg is tudjuk valósítani!

Névjegy

Vezetéknév: Adukor
Keresztnév: Joachim
Születési idő: 1993. május 2.
Születési hely: Tema (Ghána)
Poszt: védekező középpályás, középső védő

Sikerei

ghánai U23-as válogatott (2/0)
bosnyák bajnok (2018/2019, FK Sarajevo)
bosnyák kupagyőztes (2018/2019, FK Sarajevo)

Pályafutás
2019/2020 Diósgyőri VTK
2018/2019 FK Sarajevo (bosnyák 1. osztály) 15/1
2017/2018 FK Sarajevo (bosnyák 1. osztály) 20/2
2016/2017 OFI Crete (ciprusi 1. osztály) 17/1
2015/2016 AS Béziers (francia 2. osztály) 23/0
2014/2015 CD Trofense (portugál 2. osztály) 12/0
2013/2014 Gefle IF (svéd 1. osztály) 0/0
2012/2013 Gefle IF (svéd 1. osztály) 8/0
2011/2012 Gefle IF (svéd 1. osztály) 3/0
2007-2011 Emirates Sporting Club utánpótlás (Ghána)
2000-2007 FC Parma utánpótlás (Ghána)