- Az Európa-bajnoki selejtezők miatt szünetelnek a klubsorozatok az öreg kontinensen. Hogyan értékeled a 2019/20-as szezon első etapját?
- Rengeteg problémánk volt eddig, ezek egy része előre látható volt, más részük pedig nem. Az Euroliga-selejtező elég korán jött, minden mást megelőzve, és ez Lacinak nem jelentett könnyű feladatot, mert nagyon rövid idő alatt kellett felépítenie a csapatot. Nyilván ezt tudtuk, ezzel terveztünk előre. Azokat a játékosokat, akiket szerettünk volna, sikerült itt tartani, így a csapat domináns része egyben maradt. A kosárlabdázók zöme tehát nem volt ismeretlen egymás számára. Ezen kívül kellemetlenül érintett minket Kányási Veronikának az U20-as válogatottban szerzett sérülése. Katona Szidónia hosszabb felépülésével is számoltunk, azonban Chanel Mokango kiválása nem jött jókor. Chacha kulcsemberünk volt tavaly, és az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta az előző szezon során. Villámgyorsan kellett reagálni a vezetésnek és edzőnknek is, de sikerült megoldani ezt a helyzetet, hiszen Ziomara Morrison személyében egy jó embert és jó játékost tudtunk igazolni. A chilei lány beleillik a csapatunkba, viszont más karakter, más típusú játékos.

- Még így is majdnem összejött a bravúr.
- Igen, kézzelfogható közelségbe került az Euroliga csoportköre. Az, ahogy végül hosszabbítás után kipottyantunk a selejtezőn, egy kisebb pofont jelentett a csapatunknak, de úgy érzem, nem vetette vissza a lányokat.  A sérüléshullám bebizonyította, hogy talán még nem vagyunk elég felkészültek erre a feladatra, talán még nem értünk meg az Euroligára. Aztán jöttek a további sérülések, Pusztai Petra és Medgyessy Dóri több mérkőzést is fájós lábbal játszott végig, vagy volt kénytelen kihagyni.

- Majd megérkezett Shatori Walker-Kimbrough, aki bár kétségkívül jó játékos, de mintha az ő visszatérése sem ment volna zökkenőmentesen.
- Nagyon örültünk annak, hogy Tori egészen a döntőig menetelt a csapatával, és végül meg is nyerte azt. Hatalmas büszkeség, hogy WNBA-bajnok játékosunk van, viszont az is igaz, hogy a Washington menetelésével számunkra a legrosszabb forgatókönyv valósult meg, hiszen az egyik legdominánsabb játékosunkat kellett utoljára beépíteni a csapatba. Nagyon későn csatlakozott a DVTK-hoz, amivel természetesen számoltunk, de a dolgunkat nem könnyítette meg ez a tényező. A fentiekből következően voltak fájó vereségeink, gondolok itt a győri és a ceglédi bajnokira. Félig már megnyert meccseket engedtünk ki a kezünkből azért, mert együttesünk még nincs olyan szinten összeszokva, hogy föl tudta volna tenni az i-re a pontot. Ezeken a mérkőzéseken nem nyújtottunk extra teljesítményt, ugyanakkor megvolt az esélyünk a győzelemre. Mindenesetre ezek az alapszakaszbeli vereségek miatti pontveszteségek később még hiányozhatnak, szerencsére azért kijavíthatóak. Azt azonban látni kell, hogy a felkészülés során ütemezve érkező játékosok, a játékoscsere, és a sok-sok sérülés miatt  két edzés nem volt még teljes csapattal. Abban bízom, hogy a szünet után a válogatott játékosaink pozitív élményekkel fognak visszatérni hozzánk, a hollandiai vereséget vasárnap este soproni győzelem követi a szlovákok ellen.  Maja Škorić Szerbia csapatát erősíti, míg Pusztai Petra és Zele Dorina a magyar válogatottal készül.  Kiss Angelika is szépen dolgozott Sopronban, és minden oldalról kapott dicséretet, ami nagyon biztató a jövőre nézve. Az itthon maradt játékosok keményen edzenek. Azt gondolom, elsősorban a védekezésünkön kell csiszolni, Laci is erre helyezi a hangsúlyt, hiszen bármelyik ellenfelünknek sikerült nyolcvan pont körül dobnunk, viszont a védekezéssel akadtak problémáink. Én nagyon bízom abban, hogy amikor január-február tájékán jönnek majd az alapszakasz legfontosabb mérkőzései, addigra a csapat teljesen össze fog érni. Az a sok mozaikdarab, amely hiányzott a szezon elején, az lassan a helyére kerül. Talán ez a legnehezebb dolog egy edző számára, hogy egy ilyen helyzetet kezeljen, folyamatosan reagálni, változtatni kell. Másfelől azonban ha mindenki egészséges lesz,  olyan rotációs lehetőségek lesznek a csapatban, amellyel nagyon kevés csapat versenyezhet a magyar mezőnyben. Saját magunknak igen magasra tettük a mércét a tavalyi bajnoki döntővel, ezúttal is minimum öt csapatot érzek esélyesnek arra, hogy bejusson a legjobb négy közé. 

- Mi a helyzet az Európa Kupával? A múlt heti pécsi győzelemnek köszönhetően még a saját kezünkben van a sorsunk.
- Azon vagyunk, hogy mindkét hátralévő mérkőzésünket megnyerjük, ugyanis az biztos továbbjutást jelentene. Ez persze további feladatokat hordozna magával. Ezek a találkozók leginkább a tapasztalatszerzésre jók. Sosem fogjuk elfelejteni, a Basket Landes elleni itthoni vereségünket, amikor két másodperccel a vége előtt győztesnek hittük magunkat, és már a csarnok közönsége is ünnepelt, majd a kosárlabda megmutatta, miért is szép ez a sportág, sajnos ezúttal a mi kárunkra. Azt gondolom, ezeken a fázisokon át kell esni a csapatnak, és át kell esniük a játékosoknak is, hogy  a hibák és az extra megmozdulások is belevésődjenek a fejekbe, lehessen tanulni belőlük még egyszer ne kövessük el azokat, vagy pont lehessen visszanyúlni értük. Ezért leszünk aztán csapatszinten és egyénileg is többek mérkőzésről-mérkőzésre. A bajnokság ezen szakaszában szinte minden fordulónak meg van a meglepetése, nagyon kiegyenlítettek az erőviszonyok. A naptári évben hátralévő mérkőzéseink közül az itthoni Csata elleni lesz kulcsfontosságú, amelyet - nincs mese - meg kell nyerni. Az idegenbeli soproni bajnoki pedig egy igazi erőfelmérő lesz számunkra. A Sopron változatlanul stabil, az Euroligás szereplése is jelzi, kimagaslik a magyar mezőnyből.  Az a célunk, hogy csökkentsük azt a különbséget, amelyet a tavalyi ellenük vívott bajnoki döntőben megtapasztaltunk.  Igyekszünk lépésről-lépésre haladva utolérni őket.

- Mit lehet tudni a sérültek állapotáról?
- Kányási Veronika és Katona Szidónia felépültek, teljes értékű munkát végeznek már. Pusztai Petra talpproblémája okán folyamatosan kezelést kap, szépen javul, szinte már fájdalommentes a lába, reméljük, a válogatottból egészségesen tér majd vissza hozzánk. Medgyessy Dórának szerencsére nem fáradásos törése van, csak gyulladása, ami valószínűleg a túlzott igénybevétel miatt alakult ki nála. Ő is gyógyul, bízom benne, hogy panaszmentes lesz a szezon hátralévő részében. A fentieken kívül nagyon foglalkoztat minket az is, hogy a 3x3-as olimpiai selejtezők miatt kétszer is le fog állni a bajnokság, valószínűleg márciusban és áprilisban. Jó lenne, ha minél hamarabb megszületne a programmódosítás, hiszen a 3x3-as válogatott szereplése a mi csapatunkat érinti a leginkább.