- Vegyes érzésekkel zártad a magyar-portugál mérkőzést?
- Nagyon vártam már a magyar válogatott nyitó mérkőzését. Szeretem, amikor egy futball eseménynek ekkora közösségkovácsoló hatása van, mert hatalmas az támogatás, ami ilyenkor a szurkolóktól érkezik. A meccs közben végig azért szurkoltam, hogy a portugál csapat ránk gyakorolt nyomása csak egy meddő mezőnyfölény maradjon. Mindenképpen vegyes érzelmeim voltak a lefújás után, hiszen kevesebb, mint tíz perc választotta el a magyar csapatot a pontszerzéstől, ami a címvédő ellen óriási teljesítmény lehetett volna.
- Erőnléti edzőként is figyelted a két csapatot? A mieink milyen állapotban voltak?
- Akarva akaratlanul is szakmai szemmel néztem bizonyos jeleneteket a mérkőzésből. Elsősorban a játék gyorsaságát szoktam figyelni, gondolok itt a labdás-labda nélküli rövidebb robbanékony mozgásokra, valamint a döntéshozatal gyorsaságára. Elég fontos tényező a párharcok megnyerése is fizikális és egyéb szempontokból, ebben nehezen vettük fel a kesztyűt a portugálokkal. Ennek ellenére kiváló állapotban voltak a játékosaink, a legnagyobb bizonyíték a 84 percig tartó hatékony védekezés, amit top ligákból érkező világsztárok ellen mutattak be.
- A hajrában kihagyott koncentráció okozta a végeredményt, vagy ezúttal a szerencse is szerepet játszott?
- Ha csak a portugálok vezető góljára gondolok, akkor mindenképpen szerencsés, pontosabban számunkra nagyon is balszerencsés találat született, egy megpattanó lövés következtében és pont ez az, ami legfájóbb volt. Nem gondolom, hogy a meccs végére alább hagyott a koncentráltság, egyszerűen ilyen a futball.
- Mennyit vehetett ki ez a meccs a magyar csapatból, négy nap alatt minden szempontból fel lehet készülni a világbajnok elleni, ugyancsak pokolian nehéz találkozóra?
- Nagyon fontos szerepe lesz a regenerációnak egy ilyen sorozatterhelés esetében, azt gondolom a csapattal dolgozó szakemberek pontosan tudják ezt, és miközben mi itt beszélünk róla, ők már el is kezdték a folyamatokat. Nehéz meccsek várnak a magyar csapatra. Nyugodt szívvel nevezem halálcsoportnak a miénket. Szerintem senki sem lepődne meg, ha ebből a csoportból kerülne ki az új Európa bajnok. Összességében bizakodva várom a következő mérkőzést, a magyarokra jellemző szenvedéllyel, a szurkolók támogatásával és Hajdú B. István szavaival élve ’..van ott vér, ahol vérnek kell lennie’ jeligével bárki ellen van esélyünk.
