- Ritkán futballozhat a magyar válogatott az éppen aktuális világbajnok ellen. Ezúttal minden teher és komolyabb elvárás nélkül teheti meg a csapat, vagy a részben hazai rendezés és a szurkolói támogatás miatt mégis van nyomás?
- Kivételes időszak ez a magyar labdarúgásban dolgozó és az azt szerető emberek életében. Ősszel a Bajnokok Ligája küzdelmeiben a világ legjobb klubcsapataival mérkőzhettek meg a honi közegben pallérozódó játékosaink, most pedig Európa top válogatottjaival szemben kell helyt állnunk. Mindenki csak kapkodja a fejét, hogy micsoda világsztárok futnak ki időről időre a Puskás Aréna zöld gyepére. Ez egy szisztematikus munka gyümölcse, amit mindenkinek ki kell élveznie. Úgy vélem, hogy ez egy jutalomjáték a nemzeti csapatunk számára és egy óriási lehetőség, hogy ismét megmutathassuk magunkat. A rendező országokra mindig egy kicsit nagyobb figyelem vetül, amit jelen pillanatban az is tovább erősít, hogy a külföldről hozzánk érkező fanatikusok egyedül itt tölthetik meg a lelátókat. Alapjában nyomás nélkül, felszabadultan játszhatnak a fiúk, de sportoló fejjel gondolkodva, mindenki nyomot szeretne hagyni maga után. Erre igazi csapatként küzdve lehet esélyünk ilyen szupersztárokkal szemben.
- Egyéni kvalitások szempontjából felesleges összehasonlítani a két együttes játékosait, de talán éppen kapusposzton legkisebb a különbség?
- Nemzeti csapatunk egyik legpiacképesebb játékosa a kapusunk, Gulácsi Péter. A világ egyik legjobb bajnokságának számító Bundesligaban szerepel hétről-hétre. Klubja az a Lipcse, aki minden idényben a „salátás tál” elhódításáért száll harcba. Péter nem csak résztvevője ennek a sorozatnak, hanem meghatározó, már-már eposzi hőse. Egyéni díjakat tekintve már most mindent megnyert, ami miatt nem túlzás azt állítanom, hogy egy egész ország büszke az eredményeire. Eddigi pályafutása jó példa lehet mindenki számára, hogy hogyan lehet a fejlődési lépcsők betartásával tartós sikert elérni. Nem egy szerencsés együttállás következtében került pünkösdi királyként reflektorfénybe, hanem a kemény munka révén, aminek elismerését magának vívta ki aktuális csapataiban. Jó ütemben váltott eddig egyesületet, és abban bízom, hogy lesz lehetősége bebizonyítani képességeit egy, a klubfutball elitjébe tartozó sztárcsapatban is.
- Látsz esélyt arra, hogy a magyar csapat a nyitómeccshez hasonlóan minél tovább partiban legyen a franciákkal?
- Amennyiben olyan egységesek és szervezettek leszünk, mint a portugálok ellen, egy meccsen bármi megtörténhet. A tisztelet kivívása után biztos vagyok benne, hogy a következő szint eléréséért fog mindenki küzdeni, ami a pontszerzés lehet. Ehhez elengedhetetlen, hogy az adódó lehetőségeinkkel jól sáfárkodjunk és ellenfelünk gyors átmeneteit hatékonyan kontrolláljuk. Nagyszerű keretet alakított ki a szövetségi kapitány, úgyhogy a nagy tornáknak megfelelően rotálás várható a kezdő tizenegyben. Ez már csúcs-futball, ahol pár nap leforgása alatt, ilyen szintű csapatok ellen nagyon nehéz folyamatosan kimagasló teljesítményt nyújtani. Fizikálisan és mentálisan olyan megterhelés éri a játékosokat, amit év közben csak páran tapasztalhatnak meg. A személyeket tekintve a megfelelő egyensúly megtalálása döntő jelentőségű lehet.
- Milyen benyomást tettek rád eddig az Európa bajnokság mérkőzései? Melyik válogatott lehet a pozitív, illetve a negatív meglepetés?
- Sok mérkőzést láttam, így már most többet kaptam, attól, mint amit előzetesen vártam. Igyekszik mindenki játszani a játékot és a modern labdarúgás elvárásainak megfelelően gyors, kevés érintővel helyzeteket kialakítani. Eltűnőben vannak az egyénieskedő „önjelölt sztárok”, sokkal nagyobb hangsúlyt kap a csapatjáték. A tökéletes technikai felkészültség mellett szembetűnő a labdajáratások sebessége. A csapatok igyekeznek védekezésből a lehető leggyorsabban átmenni támadásba, és amennyiben lehetőség adódik rá, akár sakk-matt helyzetig kigurigázni az ellenfelet. Összességében az a hat-hét csapat emelkedik ki a mezőnyből, akik a selejtezők alatt is dominálni tudtak, a többiek pedig próbálnak lépést tartani velük. A legnagyobb pozitívum, hogy a világ futball térképén a jelenleg kevésbé előkelő helyen lévő válogatottak is élvezhető meccseket tudnak játszani.
