Molnár Gábor: gól a szerződéshosszabbítás után

- Gratulálunk a szerződéshosszabbításhoz! Mindig biztos voltál abban, hogy Diósgyőrben maradsz?
- Miskolcon születtem, Borsod megyében lettem labdarúgó, mindig szerettem volna Diósgyőrben focizni. Végül 2020 telén jött el annak az ideje, hogy a DVTK-ba igazoljak. Nem úgy terveztem, hogy másfél évvel később az másodosztályban kell játszani, ráadásul nyáron olyan előnyös lehetőségeket ajánlottak az élvonalból, amit sokan gondolkodás nélkül elfogadtak volna. Én is az NB I.-ben szeretnék játszani, mégis nemet mondtam, így most azért küzdök, hogy visszajusson a csapat oda, ahová való, az élvonalba. Remélem, hogy ebben tudok segíteni néhány góllal, gólpasszal, és akkor jövőre már az NB I.-ről tudunk beszélgetni.

- És miért hosszabbítottál már most szerződést? Sokan az utolsó pillanatig kivárnak a jobb feltételek kicsikarása érdekében.
- Én másként gondolkodtam. Azt szeretném, hogy a klubnak és nekem is a legjobb legyen, és ebben partner volt a tulajdonos és a vezetőség is. És ha már az élet úgy hozta, hogy a Merkantil Bank Ligában kell játszani, akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet. Csináljuk végig az NB II.-t, utána pedig építsünk egy olyan csapatot, amelyik nem csak a kiesés ellen harcol. Idén a feljutás az elsődleges célunk, amihez a keretben adottak a jó játékosok, a pompás körülmények, nincs kétségem, hogy sikerülni fog, ezért is írtam alá a hosszú távú szerződést.

- Mire alapozod az optimizmusod?
- Egyre jobban összekovácsolódik a csapat. A keret egy része az élvonalból érkezett, akiknek meg kellett szokni ezt a közeget. Az NB II.-ben egészen más stílusban játszanak a csapatok, több a test a test elleni párharc, a tömeg közepére előre ívelt labda, és mások a körülmények is. Ezen kívül a DVTK ellen minden csapat felszívja magát, csúsznak másznak, ellenünk akarják megmutatni, mire képesek, és ezért akár a valós tudásuknál többet is nyújtanak. Erre válaszul nekünk értékesíteni kell a kínálkozó lehetőségeket, és amikor megszerezzük a vezetést, akkor még magabiztosabban kell játszani. Hátrányban kinyílik az ellenfél, ezt kell sokkal okosabban kihasználni, ahogy a Budaörs ellen tettük. Most elindultunk egy jó úton, sorozatban öt bajnokit nyertünk. Még négy mérkőzés maradt hátra az évből, amennyiben ebből az öt meccsből jól jövünk ki, akkor úgy mehetünk el téli pihenőre, hogy a szemünk előtt csak az NB I. lebeg.

- Te nem az akadémiai rendszer neveltje vagy, alig ünnepelted meg a 16. születésnapod, már bemutatkoztál a megyei II. osztályban. Hozzá lehetsz szokva a nem éppen biliárdasztal minőségű gyephez, ez előnyt jelent?
- Tényleg játszottam sok rossz pályán, még rosszabbakon is, mint azt sokan elképzelik. Akkor megtanultam, hogyan kell a göröngyön az utolsó pillanatban megpattanó labdát megszelídíteni, de a térdemről nekem is elpattan a labda. Régen volt már ez, és a jóhoz könnyű hozzászokni. De teljesen mindegy, milyen a pálya, akkor is ki kell hozni a maximumot magunkból. Biztos játszunk még hasonló körülmények között, de ahogy mondtam, ki kell használni a helyzeteket, és akkor nincs probléma.

- Az előző idényben az összesen 13 mérkőzésen léptél pályára, és 5 gólt szereztél, idén viszont már most jársz 14 meccsnél, és 6 gólt szereztél, és adtál úgyszintén 6 gólpasszt is.
- Tavaly sokat bajlódtam egy makacs sérüléssel. De muszáj volt játszani, már amikor tudtam, ám sok esetben csak 15-20 percet bírtam. Mostanra néha már azt hiszem, tökéletes állapotban vagyok, és tőlem gólokat, gólpasszokat várnak, mert sokkal nagyobb hasznára vagyok a csapatnak az ellenfél kapuja előtt, mintha hátul próbálnék védekezni. Még a bajnokság felénél sem járunk, bízom benne, hogy a gólok és a gólpasszok száma is szépen növekszik az idő múlásával, majd meglátjuk, mit mutat a
statisztika a 38. fordulót követően.

- A bajnokság első szakaszában jellemzően inkább a társakat hoztad kihagyhatatlan helyzetbe, mostanra viszont megérkeztek a gólok is.
- Nálam mind a kettő fontos. Szeretem kiszolgálni a társakat, de jó érzés, ha néha én is olyan labdát kapok, amit csak a hálóba kell passzolni. Összességében mégis a csapat az elsődleges, nem véletlen, hogy az eredményjelzőn mindig az a szám a legnagyobb, amelyik a csapat góljait mutatja. Hogy ki lövi, ki adta a gólpasszt, azt majd a lefújás után az öltözőben megbeszéljük, a lényeg, hogy nyerjünk.

- Több fejesgólt szereztél, méghozzá nem úgy, hogy bepattant a homlokodról a labda, hanem centereket megszégyenítő fejelő mozdulattal. Talán sokan nem is tudták, hogy ilyen jól fejelsz.
- Én sem tudtam (nevet - a szerk.). A viccet félretéve az NB I.-ben is sok gólt fejeltem már. Ha oda kerülök a kapu elé, akkor minden erőmmel a gólszerzésre koncentrálok, a magas labdát pedig fejjel a legkönnyebb a hálóba juttatni. Azt azért továbbra se várja tőlem senki, hogy a térdmagasságban érkező labdát is fejelni fogom, ha lehet, akkor inkább a lábam használom.

- Benczés Miklós sportigazgató a szerződéshosszabbításkor a csapat egyik kulcsjátékosának nevezett. Igaza van?
- Tisztában vagyok a csapatban betöltött szerepemmel, azt is tudom, hogy mit várnak tőlem a csapattársak és a szurkolók. Az igazán nehéz helyzetben -, mint például legutóbb, amikor a Szentlőrinc kiegyenlített ellenünk - kell meghúzni a váratlant, és adni egy olyan lökést, ami átlendíti a csapatot a holtponton. Az én feladatom, hogy minden mérkőzésen megerősítsem azt a hitet, hogy bízhatnak bennem. Szerencsére megvannak ehhez a társak is a csapatban.

- Tippelhetünk, kire gondolsz? Horváth Zoltán, Könyves Norbert, vagy újabban Kocsis Dominik, aki nagyon udvarias srácként már a következő meccsen visszaadta a gólpasszt.
- Nem szeretnék mindenkit felsorolni, különben sem csak támadókból áll a csapat, nekünk is könnyebb a dolgunk, ha szilárdan áll a lábán a védelem. A felsoroltak közül mindenkinek más az erénye, Zoli kiválóan érkezik a kapu elé, míg Norbi nagyon jól indul be, sok gólpasszt adtam már neki. Doma is ügyes és gyors játékos, ám fiatal kora miatt neki elsősorban fejben még sokat kell fejlődnie. Próbálok neki segíteni, mondani, mit hogyan csináljon.

- A vasárnapi meccs utáni sajtótájékoztatón Kondás Elemér azt mondta, a szünetben annak ellenére cserélt le elővigyázatosságból, hogy szerettél volna a pályán maradni. Tényleg nem akartál lejönni a szünetben?
- Szívem szerint természetesen maradtam volna, de nem vitatkoztam a Mesterrel, elfogadtam a döntését. Az első húsz perc után magunkra találtunk, és az első gólt követően teljesen megváltozott a mérkőzés képe, a félidő hajrájában pedig megjöttek az újabb gólok is.

- Mind a kettőből alaposan kivetted a részed, az elsőnél a lövésed után született a gól, a másodiknál pedig te magad lőttél a hálóba.
- Igen, elsőre felpasszoltam a labdát, majd rárajtoltam, számítva arra, hogy visszakapom kényszerítőt, de inkább magam sodortam be a 16-oson belülre. A lövést még bravúrral védte a kapus, de jó helyre pattant a labda, és Norbi (Könyves Norbert - a szerk.) közelről a hálóba passzolta azt.
A szabadrúgás előtt pedig Hege és Jotek (Hegedűs János és Lugos József, a DVTK videoelemzője - a szerk.) is jelezte, hogy az ellenfél kapusa előszeretettel lép be a sorfal mögé. Szívesen kilőttem volna a rövid felső sarkot, de így inkább a hosszú alsót választottam, és máris 3-0-lal mehettünk a szünetre. 

- És a második félidő?
- Azt rossz volt nézni! És ezt értsd szó szerint, mert nézni volt rossz, sokkal jobb lett volna pályán maradni, és újabb gólokat lőni. De a csapat nélkülem is jól játszott, gyakorlatilag öt perc alatt sikerült véglegesen lezárni a találkozót.

- Térjünk vissza a hétköznapokra! Reggelente rendszeresen látni a városban kutyasétáltatás közben.
- Nina egy éves csau-csau, napi kétszeri nagy sétát igényel, de ha tehetem, napközben még kétszer leviszem mozogni. Emiatt reggel korán kell kelni, az edzésre már úgy érkezem, hogy a lábamban van néhány kilométer, miután egy órát sétáltunk a Népkertben. És este sem lehetek annyira fáradt, hogy még egy hasonló kört ne menjünk. De muszáj, igényli, ráadásul makacs, mint a gazdája.

- Akkor igaz, hogy egymáshoz hasonul a kutya és gazdája?
- Vele sem egyszerű, az biztos. Egy éve él velünk, hordtuk kutyaiskolába, mégis azt csinál, amit gondol, ha olyan kedve van, akkor hiába hívjuk, nem jön oda. Egyre jobban értem, milyen nehéz dolga lehetett velem a korábbi edzőimnek.

- A 23 éves Molnár Gábor sokban különbözött a mostanitól?
- Persze, tapasztaltabb lettem. Korábban sokszor azt csináltam a pályán, amit úgy gondoltam, hogy eredményre viszi a csapat játékát, és nem feltétlenül hallgattam az edzői utasításokra. Az élet több esetben engem igazolt, ezért idővel az edzők egyre nagyobb szabadságot adtak, engedték, hogy kibontakozzak, ami jó volt nekem, az edzőnek és az egész csapatnak.

- És a mostani DVTK-ban?
- Védekezésben taktikailag sokkal fegyelmezettebb lettem, támadásban viszont most is a szabadság híve vagyok, mindenkinek az a legjobb, ha az erényeimet tudom hasznosítani. Ehhez persze kellenek a társak is, akik szükség esetén biztosítanak mögöttem.

- Kutyasétáltatás közben sportos, és a szerződés aláírásakor sportosan elegáns ruhát viseltél. Közös bennük a fekete szín.
- Szeretem a fekete színt. Nem az öltözködés körül forog az életem, de nyilván van egy alap, ami alá nem megyek. Úgy öltözök, ahogy éppen kedvem van, számomra az a legfontosabb, hogy jól érezzem magam a ruhában.

- És a meccsszerelés?
- Egyáltalán nem vagyok babonás, de megvan az az alsónadrág, amit szeretek. Az alámez pedig a mez színének megfelelő, adja magát. Nem ezen múlik, hogy milyen teljesítményt nyújtok a pályán.

- Hosszú távú szerződést kötöttél, így adja magát a kérdés: mik a hosszú távú terveid?
- Mondanom sem kell, hogy szeretnék minél tovább focizni, és ha úgy hozza a sors, hogy végig itthon, akkor boldog leszek. Nagyon jó lenne egyszer odaérni a tabella elejére és valamilyen érmet nyerni Diósgyőrben, nem lenne semmi a városnak és a szurkolótábornak. És ha érem, miért ne lehetne arany? De ez valóban a jövő, az álom, a vágy, nekünk most teljes erővel a feljutásra kell koncentrálni, amihez mindenekelőtt le kell győzni a Soroksár csapatát.

- Megütötte a fülem, hogy az „itthon” szót használtad Diósgyőrre, pedig edelényi vagy.
- Valóban, majd Kazincbarcikán nőttem fel, de ott is mindenki arról álmodott, hogy a DVTK-ban mutatkozzon be az élvonalban. Miskolcinak tartom magam, már mezőkövesdi focistaként is itt éltem, ez a város az otthonom. Az új szerződés lehetőséget teremt arra, hogy hosszú távban gondolkodjunk a barátnőmmel. Miskolcon szeretnénk lakást vásárolni és családot alapítani, ez is összefügg a DVTK-s terveimmel.

- Ahogy mondtad, szerdán a Soroksár az ellenfél. Mit vársz a mérkőzéstől?
- Győzelmet! Bízom benne, hogy rendben lesz a lábam, és a csapat rendelkezésére tudok állni. De nem szabad itt megállni, mert hosszú a bajnokság, a szerdai meccsen kívül még három meccs vár ránk idén. Jó lenne mindet megnyerni, és nyugodtan pihenni néhány hetet decemberben! Tavasszal pedig jöhet a hosszú hajrá a feljutásért.