- Bár NB I-re szerződtél, mégis Extraligás edzővé váltál a szezon során. Mennyire volt nehéz így felkészülni erre a szezonra?
- Nem volt egyszerű a helyzet... Mikor kiderült, hogy az Extraligában indulunk, addigra az átigazolási szezon végét jártuk, nagyon kevés szabad játékos maradt már csak a piacon - magyar például egyáltalán nem. Ettől függetlenül én azt gondolom, egy egész jó keretet sikerült kialakítanunk, a közvetlen riválisainkkal, az MTK Budapesttel és az UTE-val körülbelül azonos polcon vagyunk.

- Ha már említetted a riválisainkat: egy pontot szereztünk a két idegenbeli találkozón. Köszönhető-e ez a teljesen átalakult keretnek?
- Ebben az összefüggésben én nem gondolkodtam. Van a sportban egy nagyon régi mondás, amiben én nagyon hiszek. Két dolgot nem kell megmagyarázni: a győzelmet és a vereséget. Nem szoktam magyarázkodni, de rengeteg olyan körülmény volt a szezon során, ami miatt így alakult és nem csak ezek a találkozók.

- Például? 
- Többször is említettem már, hogy a szezon során nem volt olyan találkozó, ahol ugyanazt a hatost sikerült volna kezdőként a pályára küldenem. A csapatsportágak ismerői nagyon jól tudják, hogy mennyire fontos az összeszokottság és a rutin. Nekünk ez nem nagyon adatott meg az eddigi találkozókon.

- Miben érződött leginkább ez a nagyfokú rotáció?
- A röplabda játék alapja a nyitásfogadás. Az a három ember, akinek az ellenfél labdáit fogadni kell, legjobb, hogy már egymás pillantásából is tudják, hogy ki mit fog lépni a következő pillanatban, milyen játék várható. Ez egy idő után már automatizmussá kell, hogy váljon, de ehhez rengeteg idő, gyakorlás, pályán eltöltött perc szükséges. Nekünk pont ez nem adatott meg, mert mindig másik három játékosnak kellett egymás mellett nyitást fogadnia. Így voltak találkozók, amikor egy-egy nyitásfogadási alakzatba beszorultunk és az ellenfél ilyenkor sok pontot szerzett rajtunk.

- Miért alakult ez így?
- Rengeteg összetevője van ennek. Például a nyáron igazolt Sara Kuzelova bagatell sérülést szenvedett a szezonnyitó, UTE elleni találkozó előtt. A mérkőzés előtti utolsó edzés után hazafelé sétálva kátyúba lépett és kifordult a bokája. De említhetném Sitku Renit is, akinek egy sima futóedzés során szakadt el a bokaszalagja. Hetekre kidőlt a sorból, így egyrészt szinte egy feladóval játszottuk végig a szezont, másrészt az edzésmunkát is komolyan hátráltatta a kiesése. De ott van Arijana Jovic is, aki most már huzamosabb ideje bajlódik az Achillesével.

- Nem segített ezen az a tény sem, hogy szezon közben távozott Aleksandra Dmitrieva. 
- Igen, sajnos két találkozó után meg kellett tőle válnunk. Olyan szintű fájdalmai voltak a térdében, amely hosszú távon alkalmatlanná tette az élsportra és arra, hogy a tőle telhető maximális teljesítményt nyújtsa. Emiatt Egri Klaudiának kellett egy számára idegen szerepkörben szerepelni, amit hozzáteszem, remekül megoldott. De egy focis hasonlattal élve ez olyan volt, mintha a középcsatáromat állítanám kapuba.

- Sérülések mellett voltak betegek is a csapatban.
- Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a betegek egyike sem volt koronavírusos, az szerencsére eddig elkerülte a csapatot. De való igaz, már a felkészülés alatt is végig söpört egy hullám az együttesen, szinte mindig volt egy-egy hiányzónk betegség miatt. Például az utolsó találkozón a csapatkapitányunk, Godó Panni hagyta ki a összecsapást.

- Mi volt az eddig eltelt szezon csúcspontja számodra?
- Az UTE elleni mérkőzés volt szerintem az eddigi csúcs. Rosszul kezdtük azt a találkozót, talán egy kicsit megilletődöttek voltunk, de a csapat mentális erejét mutatja, hogy két vesztes szett után is volt erejük felállni a lányoknak, és döntő szettre kényszeríteni vendéglátóinkat. A másik pozitívum, ami hosszú távon is bizakodásra ad okot, az a Nyíregyháza elleni első szett. Bár azt elveszítettük, de ötletes, kreatív játékunkkal megleptük a címvédőt és majdnem sikerült egy szettet ellopni tőlük. 

- Amit a közönség és nagyra értékelt!
- Való igaz, az a találkozó nagyszerű hangulatban telt. Örömmel tapasztalom, hogy fordulóról-fordulóra többen látogatnak ki a Generali Arénába és egyre hangosabbak a szurkolóink. Remélem hamarosan ponttal, pontokkal tudjuk meghálálni nekik a belénk vetett bizalmat.

- Ha már beszéltünk a legjobb teljesítményről, mi volt, ami viszont nem tetszett az elmúlt hét fordulóban?
- A kaposvári vendégjátékunk. Az előtt a találkozó előtt váltunk meg Dmitrievától, ami szerintem rányomta a bélyegét az összecsapásra. Utólag azt gondolom, azt a találkozót már az odaúton elveszítettük, túlságosan tiszteltük ellenfelünket.

- Mi a DVTK célja az alapszakasz hátralévő találkozóin?
- Amennyiben az eddig tapasztalt sérülés és betegség hullám elkerül minket, úgy ezek az összecsapások nagyszerű lehetőséget adnak arra, hogy a csapatjátékot tovább csiszoljuk és szépen fokozatosan fejlődjünk, felkészüljünk a rájátszás találkozóira.

- A pályán lévő Diósgyőrt már szépen kiveséztük. De milyen csapat mentálisan, emberileg az idei DVTK?
- Erről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Nagyszerű emberekkel vagyok körülvéve, öröm velük dolgozni! Remekül állnak a munkához, szeretnek edzésre járni és oda is teszik magukat minden gyakorlás alkalmával. A pályán kívül is jó közösséget alkotnak, sok közös programot szerveznek maguknak.

- Közel fél éve, hogy Borsodba költöztél. Hogy érzed magad Miskolcon?
- Kellemes csalódás számomra Miskolc, egy színes, élhető városba kerültem. Alapvetően a sportcsarnok és az otthonom között mozgom és ha időm engedi, akkor elutazom a családomhoz Budapestre, de azért természetesen igyekszem megismerni a helyi értékeket is.