- Szóba került a 90-es évek diósgyőri birkózó élete, hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?

- Először is nagyon régen volt (nevet). Rendkívül jó birkózó élet volt itt Diósgyőrben. Rengetegen jártak nemcsak birkózni, hanem sportolni is. Nekünk volt olyan edzésünk, amikor a régi csarnokban 200 gyerek volt egyszerre a szőnyegen. Manapság ezt a számot már nem nagyon fogjuk tudni megközelíteni, de bízom abban, hogy a diósgyőri birkózás nagyon sok szép eredményt fog még elérni.

- Mit gondolsz, mekkora motivációt jelenthet ez az ankét, a fiatal diósgyőri birkózó palántáknak?

- Mindenképpen jó, ha látják, hogyha célokat tűznek ki, akkor el lehet érni őket. Itt vannak az emberek, akik elérték, és nekik is csak két kezük és két lábuk van. Jó, hogyha látják a gyerekek maguk előtt azt, hogy amit ők kergetnek álomként az valósággá is válhat. Engem már unnak a diósgyőriek (nevet), de most betekintést nyerhettek abba, hogy mások hogyan csinálják.

- Mi a véleményed az idei évéről a diósgyőri birkózásnak, a sok szép utánpótlás eredményről?

- Nagyon szépen szerepeltünk, sok magyar- és diákolimpiai bajnokunk volt idén. Nyilvánvalóan egy kicsit szomorú is vagyok, hiszen a pandémia azért egy ilyen sportágat, mint a birkózás kicsit jobban megviselt. Ráadásul a birkózás egy több éven keresztül folytatott tevékenységből jön majd ki. Nekünk nem volt termünk öt évig, most viszont már van egy fantasztikusan jó. Nagy örömmel tölt el, hogy ennek ellenére nagyon jól szerepeltek a fiataljaink, és nagyon bízom benne, hogy jövőre például minél több fiatal birkózónk lesz az ifi válogatottban, akár ketten-hárman is, hiszen jövőre a korosztály válogatott edzője leszek.

- Hogy látod közép- és hosszú távon a diósgyőri birkózás jövőjét?

- Minden lehetőség adott arra, hogy rendkívüli módon fejlődjünk. Ez egy többéves folyamat, de megvan hozzá minden. A biztos anyagi háttér, a személyi, illetve a tárgyi feltétel is, szóval én úgy gondolom, hogy ebből csak pozitívan jöhetünk ki.