Diósgyőrben két olyan klub is alakult a század elején, melyek a következő 25 évben meghatározó tagjai voltak az Északi kerület sportéletének.

Diósgyőri Athlétikai Club néven 1913-ban alapították az egyesületet, amely a helyi riválist biztosította a DVTK számára. A kezdetekben a DAC a vasgyári tisztviselők csapata volt, míg a DVTK a munkásságé. Nem akartak keveredni a tisztviselők a munkásosztállyal, ezért alapítottak külön egyesületet, noha legtöbbjük előzőleg már sportolt a DVTK-ban. A DAC élén Allender Henrik gyárigazgató állt. A klub labdarúgó, atlétikai, tenisz, úszó, vívó és füleslabda - ez az egykor népszerű sport mára teljesen eltűnt, leginkább a miskolci kama játékhoz hasonlítható - szakosztályt működtetett. Egészen 1938-ig, a két vasgyári klub egyesüléséig állandó a rivalizálásban állt a két klub.

A DAC - DVTK labdarúgó mérkőzések mindig érzelmileg túlfűtött csatákat hoztak, ahol abszolút nem számított a két gárda aktuális bajnoki helyezése.

"(...) a DAC - DVTK labdarúgó mérkőzések, amelyek az egész gyártelep lakosságát tűzbe hozták, tulajdonképpen a munkás- és az uralkodó osztály közt vívott harc törvényes formáját nyújtották és a győzelmek a munkásosztály harcának egy-egy győzelmét jelentették, mert a tisztviselőket - bár ők is bérért dolgozók voltak - az az úri osztályhoz tartozónak tekintették, hiszen sokszor az úri osztály érdekeit képviselték." - olvasható Zádor Tibor, 1960-ban megjelent, és a kor magyar történelemszemléletnek megfelelően írt Az 50 éves DVTK. Diósgyőrvasgyár sportéletének története című alapművében. "Ezek a mérkőzések mindenkor hetekre felborították Diósgyőrvasgyár különben békés lakosságának nyugalmát. Megállapíthatjuk, hogy a DVTK még az országos jellegű mérkőzésein sem küzdött oly győzni akarással, lelkesedéssel és becsvággyal, mint a DAC elleni helyi rangadókon."

A "munkás étterem mögötti pálya" háttérben a vasgyári református templommal. Ma a pálya helyén bérházak állnak.

A húszas évek végére, harmincas évek elejére megszűnt ez a szegregáció. Egyre több munkás sportolt a DAC-ban, és egyre több tisztviselő a DVTK-ban.

A DAC futballcsapata nem volt olyan eredményes, mint a DVTK, viszont a többi sportágban - főleg atlétikában - meghatározó szerepet játszottak a régióban. Nagyon jó közösségek jöttek létre a különböző szakosztályokon belül. Az eredményes sportolókat pedig a gyárban is megbecsülték, sokkal könnyebb munkát végezhettek. Érdekesség még, hogy a teniszben, úszásban és atlétikában nők is sportolhattak a DAC-ban, ezzel úttörők voltak az egyenjogúság terén.

"A sport, de különösen a női sport ügyének igen jó szolgálatot tett a Testnevelési Főiskola hallgatóinak vasgyári szereplése. Az alig hét éves főiskola 1932. június 18-án a vasgyári sporttelepen igen szép sportbemutatót tartott, amely a modern testnevelés minden részét felölelte. A szereplők fegyelmezett, komoly és közvetlen fellépésükkel az első pillanatban megnyerték a közönség tetszését, amely a lelátót zsúfolásig megtöltötte." - olvasható Zádor Tibor fent említett művében.

A nagy gazdasági világválság érezhetően visszavetette a sportegyesületek működését. A Vasgyár mindkét egyesület támogatását megszüntette. Akadoztak a tagdíjfizetések, a sportesemények látogatottsága jelentősen csökkent. A fúzió először - hivatalosan - 1933-ban merült fel a két vasgyári klub között. "A munkás és tisztviselő sportegyesület egyesülése igen komoly, haladó lépést jelentett volna a 30-as évek elején. (...) A két tábor egyesülése már ekkor igen naggyá tehette volna Diósgyőrvasgyár sportéletét és jelentős hatása lett volna társadalmi életére is" - írja Zádor.

1933 elején úgy nézett ki, hogy a DAC egyesül a DVTK-val, ezt több sportág alszövetsége is támogatta. Végül február 19-én rendkívüli közgyűlést tartott a Diósgyőri AC elnöksége, ahol hivatalosan is a fúzió ellen foglaltak állást, így elmaradt az egyesülés.

A DVTK terve közben egy új stadion építése volt, hiszen a DAC-cal közösen használt pályán egyre kevésbé fértek el a két klub sportolói. Az új stadionhoz a gyár támogatása is kellett - ekkor már véget ért a válság, ismét jutott pénz a sportra -, többször tárgyaltak ennek kérdésében a vezetőséggel. 

"Markotay-Velsz (a MÁVAG vezérigazgató helyettese - a szerk.) kifejtette a küldöttség előtt, nem tartja üdvösnek, hogy a diósgyőri vasgyárak munkásai és tisztviselői a sport miatt is szinte ellenséges viszonyban vannak s ezen változtatni szeretne" - idézi fel Zádor Tibor. "Azt szeretné, ha Diósgyőrvasgyár két hatalmas sportegyesülete egyesülne. Eme terv megvalósításához mindkét sportegyesülettől megértést kér. Ha tervét megvalósítják, erre az esetre egy hatalmas méretű, korszerű stadion megépítését helyezte kilátásba."

A két klub egyesülésére végül 1938. augusztus 5-én került sor, mégpedig oly módon, hogy a DAC "beolvadt" a DVTK kötelékébe (ami azért valljuk meg, sok elnökségi tagnak nem tetszett - mindkét oldalon). Ebből az egyesülésből jött létre az új vasgyári "gigaklub", a Diósgyőri MÁVAG Sport Club, azaz a DiMÁVAG néven. A piros-kék színösszeállítást választották, a DVTK a pirosat, a DAC a kéket hozta a házasságba. Az egyesület elnöke Bézler Károly az Újgyár igazgatója, a DVTK egykori elnöke lett, a társelnök pedig Weigl Ernő, a DAC egykori elnöke. Az új klub nyolc szakosztállyal kezdte meg működését: futball, atlétika és torna, birkózás és ökölvívás, tenisz, úszó, téli sport, vívó és céllövő szakosztályok közül választhattak a sportolni vágyók.

Az első számú cél egy új, minden igényt kielégítő stadion építése volt. A terv megvalósult, a Vasgyár is jó mélyen a zsebébe nyúlt, hiszen az építkezés 625 000 pengőbe került. Ezzel Magyarország egyik legmodernebb létesítménye épült fel 1939-ben Diósgyőrött. Az új stadion - többször átépítve - egészen 2016-ig szolgálta a diósgyőri sportolók és szurkolók generációit. 

És hogy kerek legyen a történet: a frontvonal elvonultával, a vasgyári sportélet újraindulásakor az elnökség egyik első döntéseként 1945 februárjában az egyesület újra felvette a DVTK nevet. 

Reiman Zoltán - miskolciszemelvenyek.blog.hu