- Milyen újra itthon, volt már időd kipihenni az olimpia fáradalmait?
- Nem nagyon (nevet). Minimálisat pihentem, de benne vagyok a ritmusban. Az olimpia után pár nappal már a magyar bajnokságon indultam, ahol az időeltolódás miatt jet-lagesen álltam rajthoz. Nem volt alkalmam edzeni a pályán, inkább minden lehetséges időt kihasználtam a pihenésre, hogy friss legyek, és végül egy kiélezett versenyben sikerült is megszereznem a 16. és 17. bajnoki címem műlesiklásban, majd összetettben. Utána nagyon sok interjút adtam, és Miskolc város polgármestere, Veres Pál is személyesen gratulált nekem. Az Testnevelési Egyetemen is vártak, ahol felvételt nyertem a doktori iskolába, a beiratkozást követően doktorandusz PhD-hallgató leszek. Szóval gyakorlatilag még nem volt időm a pihenésre (ismét nevet).
- Ugorjunk azért vissza Pekingbe, azon belül is a megnyitóra, hogyan élted meg?
- Felejthetetlen élményt jelentett a világ szeme előtt a magyar zászlót vinni Tóth Zita alpesi síző társammal. Ez egy olyan pillanat és megtiszteltetés volt számunkra, ami nagyon kevés olimpikonnak adatik meg. Nagyon örülünk, hogy minket választottak, ráadásul egy nagyon látványos és emlékezetes megnyitón vihettük a zászlót. Az egész esemény előtt vacsorával vártak minket, majd utána mindenki kapott kesztyűt, sapkát és melegítő párnát, hogy ne fagyoskodjunk.
- Mennyire volt más az élet a faluban Pyeongchanghoz képest, milyen volt például a kapcsolat a többi nemzet sportolójával?
- Személy szerint nekem nagyon sok síző barátom érkezett a világ összes tájáról. Folyamatos volt a jó hangulat, és egy kis családias közösséget alkottunk. A „kis” nemzetek közti összefogás nagyon nagy, összetartóak a sízők. Jóban vagyok többek között a horvát, bosnyák, kanadai és bolgár versenyzőkkel is. Sőt még a nagymenőkhöz is lehetett közeledni, és kapcsolatot építeni, mivel csak két sportág versenyzői, az alpesi sízők és a csúszó számokban indulók voltak a janqingi olimpia faluban, míg 2018-ban szinte mindenkit ugyanott helyeztek el. Összehasonlítva a két helyszínt, a kínai olimpiai falu felszereltsége minőségibb volt, ellenben az étkezés már nem. A vendégszeretet viszont sokkal jobban megnyilvánult Kínában, a helyi önkéntesek és munkások nagyon nagy szívvel, mosolygósan segítettek nekünk mindenben.
- Térjünk át a verseny részére, mennyire vagy elégedett a második olimpiáddal, ahol óriás-műlesiklásban a legjobb magyar helyezést érted el az olimpiák történetében, míg műlesiklásban mindössze hét századdal maradtál le az első harminctól?
- Meg is vagyok elégedve, meg nem is. Az eredményeknek két oldala van, a helyezés és a százalékos hátrány. Az olimpián inkább az előbbi kerül fókuszba, ez alapján kell gondolkodni és taktikázni. Ezúttal viszont sokkal nehezebb helyzetben voltam, mint Dél-Koreában, mivel csak kettő számban indultam, ami nagyobb nyomással járt. Az óriás-műlesiklásban nagyon sokan estek ki a nehéz körülmények miatt, és láttam a lehetőséget egy jó helyezésre, úgyhogy inkább biztonságibb versenyt futottam, amivel - ha úgy nézünk - nyolc helyet javítottam 2018-hoz képest. A fő számomban, a szlalomban azonban az első harminc közé szerettem volna kerülni, amire volt is esélyem a végeredményt látva. Ám a 33. hely sem rossz, hiszen 88-an indultak, és így is a mezőny első harmadában végeztem. Összességében nem jöttem haza üres kézzel, produktív volt az olimpia, aminek örülök, de sajnos a különböző szituációk miatt nem tudtam a legjobb formámat hozni.
- Összességében akkor milyen élményekkel tértél haza Pekingből?
- Nagyon nehéz volt az odáig vezető út, az, hogy a sérülésem után a legjobb formába kerüljek, és megszerezzem az egyedüli kvótát (A DVTK első téli olimpikonja 2019-ben elülső keresztszalag szakadása, valamint porcleválása miatt nyolc hónapig sérült volt - a szerk.) Azt hiszem, a kvalifikáció volt az olimpia legnehezebb része. És ezért minden percét, minden pillanatát ki akartam élvezni Pekingnek amellett, hogy jól is teljesítek. A lényeg az, hogy egy jó folyamat elindult, ami nem szabad, hogy megtörjön. Jó érzésessel érkeztem haza, hiszen sikerült a DVTK-val közösen kitűzött cél, hogy ott legyek Kínában, és izgatottan várom az újabbakat. Otthonról is nagyon sokan szurkoltak, ami nagyon motivált. Mindegyik üzenetet elolvastam, és jó volt látni, hogy ennyien követtek, és jelen voltak, annak ellenére is, hogy hét órás eltolódás volt Magyarországhoz képest.
- Mik ezek a jövőbeni célok?
- Rövidtávon szeretnék javítani az óriás-műlesiklás FIS pontszámomon. Közép- és hosszabb távlatokban pedig a cél a 2023-as franciaországi világbajnokság Courchevel Tourisme-ban, ahol az összes alpesi számban szeretnék rajthoz állni. Illetve felzárkózni a világranglista első 150 versenyzője közé, mert csak azok indulhatnak el a világkupákon. Az idei szezonban lesznek még FIS nemzetközi versenyeim is Európában, amiken van lehetőség az előre lépésre egészen április közepéig.
