Összefoglaló 2022. június 3., péntek

Másfél tucat gól a Bocskai hálójában

A Reiman Zoltán által szerkesztett Szemelvények a DVTK történetéből című múltidéző sorozatunk mai részében a Nemzeti Bajnokságok történetének legnagyobb diósgyőri győzelméről esik szó.

Másfél tucat gól a Bocskai hálójában


Ez a győzelem a legnagyobb különbségű az elmúlt 84 év NB-s szereplését tekintve. Nem valószínű, hogy a közeljövőben megdöntik majd ezt a rekordot a piros-fehérek, ugyanis ahhoz legalább 19 góllal kellene legyőzniük ellenfelüket.

Az említett mérkőzést 1946. november 17-én játszották az NB II. Keleti-csoport 8. fordulójában. A vasgyáriak az ezt megelőző szezon végén estek ki először az első osztályból, szerettek volna azonnal visszatérni a legjobbak közé, ami végül két pont híján nem sikerült. A kupadöntős, illetve az első osztályban szereplő csapat legjobb játékosaiból alig maradt valaki hírmondónak. A diósgyőri futball erejét jelzi, hogy ennek ellenére is egy nagyon erős gárdát sikerült összerakni. 

A mérkőzés előtt egyértelműen a tabella élén álló DVTK számított esélyesnek, már a beharangozóban is 5:0 arányú sikert jósoltak a Nemzeti Sport szerkesztői. A vasgyáriak jó formában voltak, hét győzelem mellett két döntetlen volt a mérlegük. A diósgyőriek tizenhat, a vendég debreceniek mindössze három pontot gyűjtöttek az eltelt kilenc forduló során. (Itt jegyezzük meg, hogy a MÁV Bocskai nem tévesztendő össze a szintén debreceni, 1926-tól a profi bajnokságban szereplő, 1940-ben megszűnt - az első vidéki kupagyőztes - Bocskay FC csapatával.) Nézzük a mérkőzést, és utána három különböző tudósítást róla.

Diósgyőri VTK - MÁV Bocskai 18:0 (11-0)

Diósgyőr, 2500 néző. Vezette: Deák.
DVTK: Károlyi - Tompai, Doma - Keszthelyi, Bohus, Krucsai - Rózsavölgyi, Pesti, Németh, Pribelszky, Penderi.
MÁV Bocskai: Hegedűs - Magyar, Antal - Török, Gere, Oláh - Somlai, Sarkadi, Bodonyi, Parti, Béres.

A góllövők tekintetében a krónikások vagy tudósítók más-más állásponton vannak. Az biztos, hogy Németh Gyula hét góllal terhelte meg a Bocskai hálóját, a többi találaton pedig Pesti, Penderi, Pribelszky és Rózsavölgyi osztozott. Nagyon érdekes, hogy a Népsport szerint (11-0), a helyi, Szabad Magyarország szerint (7-0) volt a félidő eredménye.

„Valódi vízipóló eredmény született meg vasárnap délután Diósgyőrött a DVTK és a debreceni Bocskai összecsapásán. A diósgyőriek hallatlan lelkesedéssel és kitűnő formájukkal valósággal lehengerelték ellenfelüket, amely - főként a második félidőben - szinte moccanni sem tudott a pályán. A Bocskai játékosainak minden akcióját leszerelték és gólözönnel árasztották el a debreceniek kapuját. A diósgyőriek oly kitűnő összjátékot mutatták, hogy egyes játékosok nevét ki sem emelhetjük. Ugy a támadás, mint a védelem kitűnően működött. A 18-0-ás eredménnyel az NB II-ben élén álló diósgyőri csapat alaposan megjavította gólarányát." - írta a Szabad Magyarország (az Észak-Magyarország elődje).

„A sáros, nehéz talajon a hazai csatársornak minden lépése jól kijött. A MÁV Bocskai a sok kapott gól ellenére nem játszott alárendelt szerepet. A DVTK az I. félidőben játszott jobban. Szünet után a két fedezet visszaesett és a csatársor eredményességét is befolyásolta." - a Népsport tudósítója kissé máshogy látta az eseményeket.

„A Bocskai MaDISz nem volt olyan katasztrofálisan rossz, mint az eredmény után hinné az ember. Hegedűs az első percekben megsérült s a játékvezető elfeledkezett arról, hogy les is van a világon. Mindamellett a DVTK kitűnően játszott és lépésben győzött." - írta a debreceni Néplap.

A mérkőzés után imponáló mérleggel, nyolc győzelemmel és két döntetlennel, 42 rúgott és 7 kapott góllal (10 mérkőzés után) továbbra is vezették a táblázatot a vasgyáriak.

A Bocskai elleni mérkőzés után az őszi szezon utolsó mérkőzésein a Goldberger (4-0) és a Bp. Előre (2-1) csapatát is legyőzte a Diósgyőr, azonban az utolsó fordulóban Kisterenyén vereséget szenvedett, így csak a második helyen állt a bajnokság félidejében. 

A tavaszi szezonban csak tizenegy találkozón léptek pályára a vasgyáriak, hiszen a két debreceni alakulat (Debreceni MTE és MÁV Bocskai) visszalépett a bajnokságtól. Ezeken a mérkőzéseken egy vereség és két döntetlen mellett nyolc alkalommal győztesen vonultak le a pályáról, mégsem sikerült a feljutás. (Tavasszal sikerült visszavágni a Kisterenye csapatának is a váratlan kudarcért, hiszen hazai pályán 11 gólt szereztek a piros-fehérek, sőt, még Károlyi kapus is feliratkozott a góllövők közé.) Bár a bajnok MATEOSZ (Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetkezete) csapatát kétszer is legyőzte a DVTK, csak a második helyen végzett, így nem sikerült a visszakerülést kiharcolni első nekifutásra.

A főszereplők

Ebben az újjáalakuló csapatban is találunk olyan diósgyőri legendákat, akiket érdemes jobban megismerni.

Nézzük például a mindenki által szeretett és tisztelt Károlyi Józsefet (1925-2005). A népszerű Joci már tizenkét évesen a DVTK labdarúgója volt. Eleinte a mezőnyben játszott, majd tizennégy évesen állt először a háló elé, és 1941-ben mutatkozott be az NB1-es csapatban. Első diósgyőri korszaka 1947-ig tartott, ekkor Újpestre igazolt. Tehetségét jellemzi, hogy először a DVTK másodosztályú csapatából hívták be a válogatottba (bár ekkor már "útban" volt Újpestre), melyet még két fellépés követett. 1950-ben tért haza, a második korszakával együtt összesen 185 mérkőzésen állt a Diósgyőr kapujában az 1955-ös távozásáig. Később a miskolci vasutasok NB I.-es játékosa, edzője, majd másfél évtizedig elnöke is volt.

Pesti György (Petz, 1924-2011) Kárpátalján született, onnan került a fővárosba a Ferencvároshoz. Tagja volt az 1944-ben bajnoki ezüstérmes és MK-győztes csapatnak. 1945-ben húzta először magára a piros-fehér mezt. Az első- és másodosztályú küzdelmek során csaknem háromszáz alkalommal lépett pályára Diósgyőrben. Ő is nagy közönségkedvenc volt, mint Károlyi József. Később a DVTK labdarúgó szakosztályának igazgatója, majd a klub elnöke lett. 

Penderi György (Penderik, 1919-1981) ebben a bajnokságban huszonkét meccsen lépett pályára, melyeken huszonhárom gólt szerzett. A fővárosban, a Goldbergerben kezdte pályafutását, majd Ungvár és Tatabánya érintésével került Diósgyőrbe. Három évre a fővárosba, Újpestre távozott - ahol bajnokcsapat tagja lett -, majd '46-ban visszatért a vasgyáriakhoz, végül Nyíregyházán futballozott. Pályafutása 1968-tól edzőként folytatódott, miskolci és borsodi csapatoknál dolgozott.

Pribelszky Gyula (1923-1977) serdülő kora óta Diósgyőrött nevelkedett, és egészen az első csapatig, na meg az élvonalig jutott. Hetvennyolc NB1-es mérkőzésén tizennyolc gólt szerzett. (Ebben a szezonban tizennyolc meccsen tizenhárom gólt szerzett az NB2-ben.) Az első csapat másodedzője volt 1977-ben, amikor egy betegség következtében elhunyt. 

Krucsai József (Krucsay, 1924-1985) Diósgyőrben született 1924-ben, és már 1943-ban, 18 évesen bemutatkozott az első csapatban. Annyira vékony srác volt, hogy az egyik néző ezt kiabálta neki első mérkőzése előtt: „Rakjál egy követ a zsebedbe, hogy a szél el ne fújjon!” A DVTK történetének egyik legjobb balhátvédje, az ifjúsági válogatott szereplés után a felnőttek között nem jutott szóhoz a legjobbak között.

Németh Gyula (1923-2002), akinél a klub NB-s történetében senki nem talált egy mérkőzésen többször az ellenfelek hálójába. A Bocskai kapuját hét góllal terhelte meg a Füles becenévre hallgató csatár. (Végül huszonkét mérkőzésen huszonöt gólig jutott a szezonban.) Diósgyőrben lett elismert játékos, majd újpesti és nagykanizsai kitérő után ismét a vasgyári csapatba vezetett az útja.

A sorozat korábbi részei