Vitéz Bohus Lajos 1913 és 1976 között élt, 1937 és 1948 között erősítette a Diósgyőrt. (Egy kis kitérő az elején: a kiváló fedezet 1942-től egy rövid ideig a magyarosítási törekvéseknek megfelelően Bonyhai néven szerepelt, illetve az "1947. évi IV. törvény egyes címek és rangok megszüntetéséről" hatályba lépéséig a vitéz címet is használta.) 

Bohus Lajos Kassán született, de a bőrt a grundon már a miskolci Vay úton rúgta. (Az utca a mai József Attila utcának felel meg.) Testvérével, Bohus (II) Jánossal együtt nagy tehetségnek számítottak, később mindketten megfordultak a DVTK csapatában. Lajos fiatalon hétszer volt középiskolai válogatott, ötször pedig az északi kerület ifjúsági válogatottjába kapott meghívót.

Bohus Lajos első klubja a szülővárosában működő Kassai AC volt, de csakhamar Miskolcra igazolt, az 1932/1933-as bajnokságban a híres profi csapat, az Attila FC játékosa lett. Az Attila csapatának feloszlása után a berlini olimpiára utazó magyar labdarúgó válogatott keretében középfedezetként kapott helyet, ahol a Lengyelország elleni győztes (3-0) mérkőzésen szerepelt. 

Az olimpiai szereplés után egy évvel az 1937/1938-es idényben került a vasgyári csapatba, ekkor testvére már egy éve rúgta a gólokat piros-fehérben. Ettől az idénytől a DVTK-t az országos másodosztályú bajnokságba osztották be őket, ahol profi és amatőr csapatok is indultak. 

Eközben a Diósgyőri AC-val történt egyesülést követően DiMÁVAG néven szereplő csapat stabil tagja lett Bohus Lajos, aki három idényt követően ismét a legmagasabb osztályban léphetett pályára. Az 1940/1941-es idényben minden mérkőzésen szerepelt. Ezután is folyamatosan az első csapatban játszott a kitűnő labdarúgó, a maratoni, végül kiesést hozó 1946-os utolsó NB I.-es idénnyel bezárólag. 

Az élvonalban 177 (diósgyőriként 141) mérkőzésen játszott, ahol 9 (diósgyőriként 3) gólt ért el. 1942-ben a vidék válogatottjában szerepelt, majd a „B” válogatottban is bemutatkozott. Szintén ebben az évben a DiMÁVAG Magyar Kupa döntőt játszott a Ferencváros ellen. A mérkőzést ugyan elveszítették, de a legjobb amatőr csapatnak járó Corinthián vándorkupa Diósgyőrbe került. 

35 évesen, 1948-ban (az NB II.-ben) fejezte be pályafutását a nagyszerű labdarúgó, utolsó gólját a Pereces elleni elveszített (2-3) bajnokin szerezte, amikor is testvére lőtte a másik találatot - neki is az volt az utolsó gólja a vasgyári gárda színeiben. Szeretett klubja búcsúmérkőzést szervezett neki. A helyi rivális vasutas csapat volt az ellenfél, akik ekkor Miskolci Lokomotív néven szerepeltek.

Az Észak-Magyarország napilap 1957-ben készített róla egy riportot.

„Sportszeretete azonban nem hagyta nyugodni, nem szűnt meg a labdarúgással foglalkozni. Azonban most már nem Ő rúgja a labdát, hanem az általa nevelt fiatalok. A különböző tanfolyamok és iskolák elvégzése révén elnyerte a bizalmat ahhoz, hogy mint edző ifjúságunk nevelésével foglalkozhasson. 

Ahhoz, hogy egy sportoló életét papírra tudjuk vetni, kevés az újság hasábja. Kevés, mert igen sok élmény, esemény történt életében, s azt hűen visszaadni e szürke betűkkel nem lehet. Amikor az általa elkészített statisztikára pillantottunk, akkor döbbentünk csak rá igazán, hogy milyen gazdag és tartalmas is volt Bohus Lajos sportpályafutása.”

Bohus Lajos saját statisztikái szerint ötszáz bajnoki és kupamérkőzésen lépett pályára pályafutása során, ezeken 36 gólt szerzett 11-esből, 26 gólt pedig szabadrúgásból, illetve 19 öngólt vétett. 37 alkalommal lépett pályára valamilyen válogatottban (ifjúsági, amatőr, olimpiai, vidék, észak) és 40 alkalommal került be a forduló válogatottjába bajnoki mérkőzések során. 
A nagyszerű sportember az 1976. március 13-án megrendezett Diósgyőri VTK - Újpesti Dózsa mérkőzésen lett rosszul. Pár nappal később elhunyt.

Az Észak-Magyarország így osztotta meg a tragikus hírt olvasóival:

„Tegnap reggel szomorú hír fogadott a szerkesztőségben, meghalt Bohus Lajos bácsi. Hatvanhárom éves volt... Valószínűleg a szombati Diósgyőr - Újpesti Dózsa találkozón nem sok néző hallotta a hangosbeszélőt, mely a mentőket kérte. A férfinek, akinek a segítségére kellett sietniük, a DVTK egykori kiváló labdarúgója volt, aki az átélt Izgalmak hatására rosszul lett, s agyvérzéssel szállították kórházba. Állapota nem javult, s kedd reggel elhunyt. 

A DVTK 1936-ban igazolta le a nagy tehetségként feltűnt Bohus Lajost az Attilából. Ugyanabban az évben tagja volt a berlini olimpián szereplő magyar labdarúgó-válogatottnak. Csaknem kétévtizedes sportpályafutását befejezve hosszú éveken keresztül edzősködött, s közben betöltötte Észak labdarúgó-válogatottjának vezetői tisztét is. Az utóbbi években a DVTK-nál társadalmi munkásként tevékenykedett. 

Egyetlen mérkőzésről sem hiányzott. valamennyi hazai találkozón szurkolt kedves csapatának a DVTK-nak. Töretlen lelkesedéssel buzdította az utódokat, dicsért, biztatott. Sokoldalúságát egyébként bizonyítja az a tény is. hogy sportpályafutása zenitjén a labdarúgáson kívül kitűnő dobóatlétaként is számon tartották.”

Ha már Bohus Lajos, akkor testvéréről, Bohus (II) Jánosról is emlékezzünk meg pár mondatban. János útja sokban hasonlatos bátyjáéhoz. Nyilvánvalóan ő is a Vay úton lévő telep grundján rúgta először a bőrt. Szó szerint, hiszen egy interjúban elmondta, nagyon irigyelték őket sokan, mert édesapjuk egy valódi bőrlabdával ajándékozta meg fiait.

János óriási tehetség volt, már 17 évesen a Miskolci AK játékosa lett, majd nem sokkal később már az Attila profi csapatában játszott. Fiatal kora miatt külön engedéllyel lehetett a csapat tagja. Bár a grundon még a legjobb kapusok között tartották számon, az Attilában már jobbszélsőként jeleskedett. 

Testvére előtt egy évvel került a DVTK csapatához, ahol természetesen rendszeresen feliratkozott a góllövők közé. Az első NB I.-es időszakot megelőző három másodosztályú idényben lassan kikerült az első csapatból, a helyét a DiMÁVAG későbbi legendája, Füzér János vette át, az NB I.-ben már nem kapott játéklehetőséget. Csakúgy, mint a testvére, 1948-ban búcsúzott az aktív játéktól a fent említett mérkőzésen.

Névjegy

Név: Bohus Lajos
Születési idő: 1913. június 29.
Születési hely: Kassa
Elhunyt: 1976. március 16.
Halálozási hely: Miskolc

Sikerei

Olimpikon (1936, Berlin)
Magyar Kupa-döntős (1941/1942, DiMÁVAG)

Pályafutás
1947/1948 DiMÁVAG (NB II.)
1946/1947 DiMÁVAG (NB II.)
1945/1946 DiMÁVAG (NB I.)
1944/1945 DiMÁVAG (NB I. - félbeszakadt)
1943/1944 DiMÁVAG (NB I.)
1942/1943 DiMÁVAG (NB I.)
1941/1942 DiMÁVAG (NB I.)
1940/1941 DiMÁVAG (NB I.)
1939/1940 DiMÁVAG (NBB)
1938/1939 DiMÁVAG (NBB)
1937/1938 Diósgyőri VTK (II. Liga)
1936/1937 Diósgyőri VTK (Amatőrbajnokság, ÉLASZ I. osztály))
1935/1936 Attila FC (NB I.)
1934/1935 Attila FC (NB I.)
1933/1934 Attila FC (NB I.)
1932/1933 Attila FC (NB I.)
1931/1932 Kassai AC
1930/1931 Kassai AC
1929/1930 Kassai AC

A sorozat korábbi részei