- Véget ért az első olyan idény a DVTK Jegesmedvéknél, ami során az U16, U18, U21-es korosztály akadémiai rendszerben végezte munkáját. Hogyan értékelnéd az elmúlt egy esztendőt?
- Az első évet a struktúra építésre szántuk. Az akadémia vállalása a minőség irányába és a tehetségek lehetőségeinek kiaknázása felé szab ránk kötelezettségeket. Az induláskor azt mondtuk, hogy az első szezon ilyen szempontból próbaév. Aki helyben a rendszerben volt megpróbálhatta, hogy milyen terhekkel és lehetőségekkel jár az akadémiai képzés. Az első év tapasztalatai rendszerszinten pozitívak voltak. Az viszont számomra csalódás volt, hogy az edzéslátogatottsági hajlandóság milyen széles skálán mozog. Ugyanabban a csapatban van, aki heti 2-3 alkalommal vesz részt az edzésen – nyilván ennek megvannak a családi, egyéb okai – és ők úgy érzik, hogy a jégkorong számukra ezt jelenti, míg vannak olyanok, akik minden létező ponton próbálnak jobbak lenni és teljesíteni ugyanebben a környezetben. Ez egy érdekes tapasztalat volt és ez is azt erősíti bennem, hogy markánsan el kell választani a két szintet, vagyis hogy ki az, aki nagyon magas prioritásban gondolkodik a jégkorongot illetően és ki az, aki jó értelembe véve „csupán” sportolni szeretne, aktívan és egészségesen töltve a mindennapjait. A program szempontjából erre számítottam ugyan, de a kilengések mértéke meglepett.

- Május 7-8 között rendezték meg közel 120 jégkorongozó részvételével a DVTK Jegesmedvék Jégkorong Akadémia kiválasztó eseményét. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek a két nap során?
- A mostani próbajátéknak az volt a célja, hogy azok a gyerekek kerüljenek egy időben egy jégre, akik szeretnének az akadémián sportolni a következő szezonban is. Nem tettünk és nem is szabad ilyen téren különbséget tenni miskolci és nem miskolci jelentkező között, a felnőtt csapatunkban bemutatkozott U21 korú, a válogatott alapember és az U16 leendő tehetség mind jelentkezett és teljesített. Nagy öröm, hogy a résztvevők döntő többsége helyi kötődésű, de az is nagy öröm, hogy negyvennél is több volt azoknak a játékosoknak a száma, akik külső klubtól érkeztek hozzánk és gondolták úgy, hogy a mi akadémiánk jó hely lenne számukra a jövőjük szempontjából. Miskolcon most először kellett komplett keretekben és ezek kialakításában ilyen módon gondolkodni, a látottak alapján döntéseket kellett hoznunk arról, hogy kit tudunk elképzelni ebben az elitképzésben.

- A keretek kialakítása nyilván nehéz döntésekkel jár és sokféle érzelmet szül…
- Ez így van, fontos megemlítenem, hogy most nem arról van szó, hogy „igen jégkorongozhatsz” vagy „nem, nem jégkorongozhatsz” döntések születtek, hanem akadémiai csapatok összeállítása zajlott. Ez egy folyamat, továbbra is és formálódik még az elkövetkező hetekben is. Nyilván felmerül az a kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik nem kerültek be az említett keretekbe, de évek óta itt sportolnak. Ahogy korábban is ígértük, szeretnénk, hogy az egyesületünk és az akadémiánk - mint szimbiózisban dolgozó szervezetek - közösen keressünk megoldást erre is. Vannak ötletek arra, hogy ha nem is akadémiai fordulatszámon, edzésmennyiséggel, nemzetközi versenyeztetéssel, de találjunk olyan illeszkedő opciót, ami az adott gyerekek szintjéhez és igényéhez legjobban illik. Ennek a tényleges kivitelezése viszont legalább annyira függ az érintett játékos és család gondolataitól, mint a mi elképzeléseinktől. Ehhez direktben kértük az érintett családok visszajelzését és az ő válaszaik alapján fogjuk konkretizálni az elképzeléseket. Az elmúlt években volt egyfajta kényszer, hogy aki itt volt a rendszerben, azzal kell megvalósítani az elképzeléseket, most ez változik meg a szemünk láttára. Az fontos szempont számunkra, hogy mindenki megtalálja a helyét a rendszerben, de az is hibás gondolat, hogy ha azt várjuk, hogy mindenki mindenre ugyanannyira alkalmas és ugyanannyira fogékony. Nekünk a kötelességünk a legjobbakhoz igazítani a képzést, minket ezért kérnek számon, ennek megfelelően hozzuk meg a döntéseinket is. Nem szeretnénk, ha bármelyik család úgy érezné, hogy elküldjük a jégről a gyerekét, de azt se szeretnénk, ha bármelyik család úgy érezné, hogy tehetséges gyereke, aki ráadásul él-hal a jégkorongért és mindent megtenne a fejlődés érdekében korlátozva lenne amiatt, mert a szinteket összemossuk és hígítjuk. Az akadémián sportolók elkötelezettségi szintjét szeretnénk évről évre egyre növelni, ennek pedig az az útja, hogy a legügyesebb gyerekek kerüljenek be a keretekbe – függetlenül attól, hogy itt nevelkedtek vagy sem – és tudjanak jobbá válni ebben a kiemelt rendszerben.

- Hogyan folytatódik a munka az akadémián, mi várható a második szezonban?
- A következő évnek a feladata, hogy az általános elkötelezettség erősítése mellett növeljük a szakmai minőséget, ami az U14 korosztály ténylegesen pre-akadémiai struktúra szerinti fejlesztése is jelentős elem. A lehetőségeink adottak, gondolok itt az edzések számára, edzők számára, nemzetközi versenyeztetésre, továbbá a szakmai struktúrára. Ebből szeretnénk, hogy a gyerekek minél többet vegyenek el a családjuk támogatásával. Ha a jó ingereket használják, ezekre fogékonyak, akkor garantáltan és érezhetően fognak folyamatosan fejlődni. Minél több ilyen sportolónk van, annál erősebb lesz a rendszerünk, nekünk pedig pontosan ez a célunk.