- Az elmúlt fél évben milyen irányba mozdult el a DVTK női futball utánpótlása?
- Az akadémiai státusz elnyerése előtt Diósgyőrben már elkezdődött egy folyamat, ami hosszú távú célként tűzte ki, hogy egy jól felépített és rendszerben gondolkodó női utánpótlás működjön a klubnál. Ennek most is csak egy lépcsőfokánál járunk, még nem végleges az építkezés, de a munka már látszik. Az elmúlt fél évben tovább finomítottuk a szakmai programunkat, aminek továbbra is az egyén áll a fókuszában. Azon dolgozunk, hogy minél több játékost tudjunk feladni az első csapatnak. Ennek eredménye, hogy jelenleg is 8 fő utánpótlás játékos stabil tagja az első keretnek. Emellett legalább ennyien több alkalommal is részt vehettek a Bém Gábor által vezetett foglalkozásokon.  

- A létszámok mennyire adottak a korosztályokban?
- A női futballban ez mindig meghatározó szegmensei a képzésnek. Mi is azon dolgozunk, hogy minél nagyobb létszámmal tudjuk képezni a játékosokat, ami persze nem mindig könnyű feladat. Az akadémiai csapatok esetében pont azokról a fiatalokról beszélünk, akik elkezdenek a nyitni a világ felé, és a lányok a futballon túl is keresik a helyüket. Ez több esetben a labdarúgás kárára is mehet, inkább a kötetlen életformát választják, mint a rendszeres edzéseket. Ez nálunk is többször előfordult, ami értelemszerűen problémát okozott. Nekünk az a feladatunk, hogy minél fiatalabb korban megszerettessük a futballt a lányokkal. Méghozzá olyannyira, hogy nagyobb, erősebb kötődést adjon számukra a sportág valamint a klub felé. 

- Sok energiát tett a szakág a toborzásba. Eredményes volt?
- Amennyiben a pre-akadémiai korosztályokról beszélünk, akkor mindenképpen eredményesnek ítélem meg, mert hétről-hétre érkeznek új kislányok, akik szeretnék kipróbálni magukat nálunk. Szerencsére olyan szakmai stábok dolgoznak a kis korosztályokkal, hogy az élvezetes edzéseknek köszönhetően minimális a fluktuáció. Az akadémiai csapatoknál már sokkal nehezebb a „toborzás”. Ott már tehetségkutató napok alkalmával invitáljuk meg a játékosokat és egy kisebb rétegből van lehetőség játékosokat igazolnunk. Sokszor pedig az eredményes munkát az alapján ítélik meg a játékosok és szülők, hogy jelenleg, hol áll a tabellán egy-egy korosztályos csapatunk. Pedig sokkal inkább azt kellene megvizsgálni, hogy jelenleg hány utánpótlás korú lány játszik az NB I.-es felnőtt csapatunkban és hányan készülnek a felnőttekkel hétről-hétre. 

- A toborzás hosszabb folyamat és több partner is kell hozzá?
- Valóban, ez egy véget nem érő körforgás. Sosem mondhatjuk azt, hogy most elég volt, elértük a céluunkat. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, feltétlen szükség van partnerekre is, akik támogatnak minket és legfőképpen a gyerekeket. Szerencsére Miskolcon az oktatási intézmények ebben segítőkészek, így lehetőségünk van kijutni az iskolákba, de a DVTK által rendezett tornákon is több intézmény vett már részt. Hosszútávon csakis ennek lehet eredménye, hogy régión belülről érkezzenek a kislányok, ebben az esetben nem országosan kell igazolni egy-egy korosztályhoz.

- Az NB I.-es felnőtt és az U19-es csapat szoros együttműködése határozhatja meg a DVTK női labdarúgását hosszabb távon?
- A két csapat együttműködése egy nagyon fontos eleme az utánpótlás képzésnek, de nem csupán ez határozza meg a hosszú távú terveinket. Ahhoz, hogy a rendszer működjön, globálisan kell gondolnunk a labdarúgásra és nem csupán két együttesre fókuszálni. Az U19-es csapat egy közvetlen lépcsőfok a felnőtt futball világába, de a tehetségek nem csupán ebből a korosztályból kerülhetnek ki. Az U19 alatti korosztályokban is találni nagyon sok tálent játékost. Nálunk azonban figyelnünk kell a felnőtt és az utánpótlás korú labdarúgók képzésére, kellő szakmaisággal, odafigyeléssel segíthetjük az integrálódását a nagyok közé. Természetesen úgy, hogy a meghatározott versenyrendszer szabályainak megfeleljünk. Ha ez a munka megfelelően működik, akkor a jövőben sokkal könnyebb lesz az első csapat számára játékosokat adni. Emellé pedig nagy segítség lesz az is, ha a felnőtt együttes stábja is ismeri az utánpótlás játékosokat és az utánpótlás edzők is tisztában vannak vele, hol jár a felnőtt csapat képzése. Szerencsére a DVTK-nál jól működik ez a rendszer, mert egymásért dolgozik az utánpótlás felnőtt futball.

- Ígéretes a közvetlen utánpótlás, az U17-es és az U15-ös korosztály?
- Sok játékosban van nagy lehetőség ebből a két csapatból. Azt viszont pontosan nem lehet megmondani, hogy közülük ki, milyen szintre fog eljutni. nekünk az a feladatunk, hogy minden játékos a maga szintjén a maximumot érje el, és aki beleillik az első csapat filozófiájába annak lehetőséget is biztosítunk a jövőben. Ezért is lehetséges, hogy ebből a két korosztályból több játékos is a nagyokkal készül. Sőt vannak, akik több alkalommal is már pályára léptek az NB I-es bajnokságban.

- Idén először szerepelnek a regionális bajnokságban az U13-as leányok. Fontos volt őket elindítani ebben a sorozatban?
- Tavalyi szezonban még a fiú U13-as megyei bajnokságban szerepelt ez a korosztály, ahol nagyon jól megállták a helyüket, sokat adott a csapat számára a fiú közötti versenyzés. Idén azonban szerettük volna, ha már hosszabb és szélesebb küzdőtéren szerepelnek, ezzel is segítve az átmenetet az U15-ös, nagypályás akadémiai bajnokságra. Azzal, hogy most leány bajnokságban érdekeltek, sokkal jobban átérzik, hogy mi vár rájuk az akadémiai képzésben. Kezdve a bajnoki mérkőzésekre történő készülésre, a hosszabb távú idegenbeli utakra, a nagyobb pályaméretre.

- A kicsik helyenként még a fiúkkal közösen játszanak, az alapok megvannak a DVTK-nál?
- A legkisebb csapataink a Bozsik-versenyrendszerben szerepelnek, ahol a fiúkkal való versenyzés nagyon hasznos eleme a képzésnek. Ezeknél a korosztályoknál a fizikális tényezőkben még minimális különbséget találhatunk a fiúk és lányok között, de a futball „harciasságban” sokat tanulhatnak a fiúktól. Jelenleg is látjuk, hogy azok a kislányaink, akik nem csupán a Bozsik programokon mérkőznek meg a fiúkkal, hanem az edzéseken is velük készülnek, sokkal „gyorsabban” fejlődnek a futball szempontjából. Ahhoz viszont, hogy mindenki már ebben a korosztályban a saját maga szintjén a legtöbbet fejlődhessen, az edzőink minden alapot próbálnak megtanítani a gyerekeknek. Ez pedig elősegíti azt, hogy később könnyedén léphessenek a nagyobbak közé. 

- Milyen tavaszra számítasz, ha a nagypályás csapatokról beszélünk?
- Nehéz. A futball-oktatás sosem egy hátradőlős feladat, nagyon sok tényező befolyásolhatja a képzést, versenyzést. Mi itt Diósgyőrben azért dolgozunk, hogy a lehető legtöbb tudást átadjuk a játékosoknak és mindenki a saját maga maximumát tudja kihozni magából. Ha mindenki maximálisan fog teljesíteni, legyen az játékos, edző, szakmai stáb vagy a háttérben dolgozók akkor az eredmények is jönni fognak. Számunkra jelenleg az a siker, ha kiváló játékosokat és kiváló embereket nevelünk, akiknek lehetősége van bemutatkozni az első csapatban. Ha ez a fejlődés egyenként sikeres, akkor a csapatok is azok lesznek, ami majd a bajnoki mérkőzéseken és a táblázaton elfoglalt helyezésekben is megmutatkozik. Ez viszont csak együtt sikerülhet, mert mint Diósgyőrben a szólás tartja, „Együtt vagyunk, győzni fogunk”. Hajrá Diósgyőr, hajrá magyar labdarúgás!