Hajas Imre (1942-2002) Miskolcon született, de Sajószentpéteren nevelkedett, a Borsodi Bányászban mutatkozott be a felnőttek között, majd a sorkatonai szolgálat alatt a Miskolci Honvéd játékosa lett. Leszerelése után igazolta
le a Diósgyőri VTK.

Kissé későn, 1966-ban, 24 évesen lett élvonalbeli labdarúgó. Az NB I.-be frissen visszajutott csapatba szinte azonnal beilleszkedett.

- A katonás évek után hogyan alakult a pályafutása?
- Az "angyalbőr" után sem pártolt el tőlem a szerencse, mert a további utam magasabb osztályba, az NB I-es DVTK-hoz vezetett.
- Az első osztályban szerepelni, játszani nem kis feladat. Mit érzett, mi járt a fejében, nem félt esetleg a feladat nagyságától?
- Nem mondom, hogy nem féltem, de ahogyan már említettük, a futballhoz is, mint általában az életben is, komoly szerepe van a szerencsének a tudás mellett. Számomra mindenesetre a legkedvezőbb időszakban került Diósgyőrbe, Csepelről Preiner Kálmán edzőnek. Ez a jó nevű edző ráadásul kiváló tanár is volt, s így nagy hasznára volt a csapatnak. Új csapatot épített, és számított az új emberekre, köztük rám is. Nála sikerült beépülni a jól ismert társak közé.
- Emlékeztetőül említsük meg ezt a csapatot, amely nem kis nevekből állt.
- A Tamás - Werner Szigeti Kiss L - Gál Szucsányi - Ruttkay Hajas Szurgent Szikora Vass L. összetételű együttes, úgy gondolom, sok lelkes péteri szurkoló előtt sem ismeretlen.
(Péteri szavak - 1998. november 1., Esti beszélgetés Hajas Imrével)

Magabiztosan játszott a mérkőzéseken, a szívét-lelkét kitette a pályára. Futball berkekben "szürke eminenciásnak" hívják az olyan labdarúgót, mint Hajas, aki nélkül elképzelhetetlen a csapat összeállítása. 1971-ben, már túl volt a 150. NB I.-es mérkőzésén, és évek óta csapatkapitánya volt a DVTK-nak. A Labdarúgás című kiadvány riportere faggatta őt a diósgyőri életérzésről.

- Milyennek látja belülről a Diósgyőrt?
- Szépen fiatalodunk. Egyre több az új arc a csapatban. Fiatal a mesterünk, Mathesz Imre is. Ez azt hozza magával, hogy lelkes, lendületes a csapat, öröm kapitánynak lenni közöttük.
- Van olyan, akit különösen kedvel az együttesből?
- Nem, s helytelen is volna. Mindenki a barátom. Nem vagyok hangoskodó típus, aéle vezéregyéniség, aki ordítva "igazítja el" társait a pályán. Szép csendben megbeszéljük a gondokat, ha akadnak ilyenek.
- Szereti a Diósgyőrt?
- Nagyon. Soha nem akarok elmenni innen. Csak ha elküldenek, akkor mondok búcsút a csapatnak. Remélem, egyelőre erről szó sincsen.
(Labdarúgás - 1971. május, Kapitányok)

Hajas Imre tartja Diósgyőrben a sorozatszereplés rekordját. 1967. június 24. és 1971. június 20. között a piros-fehérek mind a 121 mérkőzését végigjátszotta. Ez majdnem tizenegyezer perc. Nyugodtan kőbe lehet vésni, ezt a rekordot
vélhetően senki nem fogja megdönteni. 1974-ben, amikor már mindenki a nagyszerű beállós pályafutásának befejezését várta, akkor készült vele a következő beszélgetés:

Hajas Imre, a DVTK-ban öt éve viseli a kapitányi karszalagot, ezalatt csak egy egészen rövid időre, három mérkőzésre váltották le, ahogy ő mondja egy kis személyes nézeteltérés miatt. A szimpatikus sportembert, aki két kisgyermek
édesapja, nemcsak egyesületénél, hanem városában, egész megyéjében szeretik és tisztelik.

- Még egyetlen mérkőzésen sem állították ki, eddig sikerült megőriznem a nyugalmamat, bár bevallom, néha ez nagyon nehezen ment. Azt hiszem nem is tudnék játékostársaim szemébe nézni, ha egyszer leküldenének a pályáról, hiszen én vagyok az, aki állandóan nyugalomra intem őket.
- A lelkesítés, a csillapítás mellett mit tart Hajas szimpatikus sportembert, aki két kisgyermek édesapja, nemcsak egyesületénél, hanem városában, egész megyéjében szeretik és tisztelik.
- Még egyetlen mérkőzésen sem állították ki, eddig sikerült megőriznem a nyugalmamat, bár bevallom, néha ez nagyon nehezen ment. Azt hiszem nem is tudnék játékostársaim szemébe nézni, ha egyszer leküldenének a pályáról, hiszen én vagyok az, aki állandóan nyugalomra intem őket.
- A lelkesítés, a csillapítás mellett mit tart Imre egy labdarúgó csapatkapitány legfontosabb feladatának?
- A klub és a szakosztály vezetői még a legjobb szándékkal is csak körvonalaiban ismerhetik a játékosok céljait, hétköznapi, munkahelyi, családi és tanulmányi gondjaikat. A csapatkapitánynak összekötő kapocsnak kell lennie játékostársai és vezetői között. (...) Szerintem Salamont illeti majd a csapatkapitányság, emberi tulajdonságai, játéktudása alapján ő a legérdemesebb erre a feladatra.
(Labdarúgás - 1974. december, Kapitány-parlament)

De még nem volt vége! Arról, hogy mennyire szerették és tisztelték a társak, a szurkolók és az ellenfelek is, legyen bizonyíték az alábbi interjú:

A hosszú asztal végén ült Imre. Mellette a felesége, odább a játékostársak, azok feleségei, s körülötte néhány gyerek viháncolt, köztük az ő egyik kislánya. A mérkőzésnek már vagy fél órája, hogy vége volt, de még nem oszlott el a tömeg, sokan ácsorogtak a pálya körül, s a nyitott ablakon át beszűrődő mondatfoszlányokból is kiderült: odakint még javában ünnepelt a szurkolóhad. Imre kis pohárba sört öntött magának. Az elmúlt másfél órában sokat futott, a szervezet ilyenkor kívánja a folyadékot. Az ajtó sűrűn nyílt, az érkezők rövid időre mind megálltak mellette. Volt, aki csak megszorította a karját, megveregette a vállát, de a zöm, ha csak egykét percre, odakuporodott mellé azzal, hogy:
- Gratulálok... szép volt... remek jubileum volt... jól játszottál...
S rázták a kezét, vagy kedvesen megropogtatták a csontjait. Veréb Gyuri, a kapus is megállt mögötte. Két kezét a vállára téve fölé hajolt. Két kezét a vállára téve fölé hajolt.
- Na, öreg, hogy érzed magad? Imre visszanézett.
- Kösz, jól.
Aztán felemelte az asztalról a kis poharat, s a kapus felé emelte:
- Hát akkor egészségünkre. És a győzelemre! A kapus felegyenesedett.
- S arra az elmúlt "pár" meccsedre. Az a "pár" 250 volt. Pontosabban már a kétszázötvenegyedik. Mert az igazi jubileum Győrben lett volna, de éltették egy héttel későbbre. A következő hazai mérkőzésre. A Ferencváros ellenire.
Hogy otthon, Diósgyőrben, saját közönség előtt ünnepeljen Hajas Imre, a 34 éves labdarúgó. Már a mérkőzés előtti sajtótájékoztatóra is feljött pár percre ez irodába. Szerelésbe öltözve ült le az egyik székre, oda Dalnoki Jenő mellé. Az edző barátságosan megveregette a karját.
- Aztán meddig még? - kérdezte a futballistától.
- Hát, ameddig szükség lesz rám
- És aztán?
- Természetesen maradok a klubnál. Az utánpótlással szeretnék foglalkozni.
- Választhattál volna nyugalmasabb foglalkozást is - sajnálkozik mosolyogva a Ferencváros edzője.
- Mert nehéz kenyér ez, majd meglátod.
Imre egyetértően bólogatott.
- Tudom, hogy nehéz, de a kicsikkel azért más. Ők szófogadóbbak, mint a felnőttek.
Aztán búcsúzott. Indult melegíteni. A pályán pedig nemsokára meghatottan vette át klubja elnökétől s a Ferencváros kapitányától, Bálint Lászlótól az ajándékokat. Egyszerű, de szívet melengető volt ez a jubileum.
(Népsport - 1976. október 30., Visszatérés)

A kitűnő védő végül 1977 nyarán akasztotta szögre a cipőt, "zárásként" egy kupagyőzelemmel a tarsolyában.
Hajas Imre 269 első- és 32 másodosztályú bajnoki mérkőzést játszott a vasgyári csapatban. Ezzel az NB I.-es örökranglistán ötödik. (Salamon József, Oláh Ferenc, Görgei János és Veréb György után.) 1973/1974-ben a másodosztály bajnoka, 1977-ben az MNK-győztes csapat tagja volt. Másodedzőként és az 1983/1984-es idényben 12 mérkőzésen vezetőedzőként is szolgálta szeretett klubját.

A mindig maximumot nyújtó beállós 2002-ben hunyt el, emlékét megőrizzük. Nyugodj békében, Imre bácsi!

Névjegy

Név: Hajas Imre
Születési idő: 1942. április 6.
Születési hely: Miskolc
Halálozási idő: 2002. május 19.

Pályafutás

Edzői pályafutás
1987/1988 vezetőedző, Borsodi Építők Volán
1986/1987 vezetőedző, Borsodi Építők Volán
1985/1986 másodedző, Diósgyőri VTK (NB II.)
1984/1985 másodedző, Diósgyőri VTK (NB II.)
1983/1984 vezetőedző, Diósgyőri VTK (NB I.)
1983/1984 másodedző, Diósgyőri VTK (NB II.)
1981/1982 vezetőedző, Edelényi Bányász (Területi Bajnokság)
1980/1981 vezetőedző, Edelényi Bányász (megyei I. osztály)
1979/1980 vezetőedző, Edelényi Bányász (megyei I. osztály)

Labdarúgó pályafutás
1977/1978 Edelényi Bányász (megyei I. osztály)
1976/1977 Diósgyőri VTK (NB I.)
1975/1976 Diósgyőri VTK (NB I.)
1974/1975 Diósgyőri VTK (NB I.)
1973/1974 Diósgyőri VTK (NB I/B)
1972/1973 Diósgyőri VTK (NB I.)
1971/1972 Diósgyőri VTK (NB I.)
1970/1971 Diósgyőri VTK (NB I.)
1970 Diósgyőri VTK (NB I.)
1969 Diósgyőri VTK (NB I.)
1968 Diósgyőri VTK (NB I.)
1967 Diósgyőri VTK (NB I.)
1966 Diósgyőri VTK (NB I.)
1965 Miskolci Honvéd (NB III.)
1964 Miskolci Honvéd (megyei I. osztály)
1963 Borsodi Bányász (NB I/B)
1962/1963 Borsodi Bányász (NB II.)
Miskolci ITSK utánpótlás

A sorozat korábbi részei