Hosszú évekig szerepelt az MTK színeiben - a kék-fehérekkel kétszeres magyar bajnoki címet, egy-egy alkalommal pedig magyar kupa és szuperkupa győzelmet ünnepelhetett -, majd a Vasas érintésével került Miskolcra Elek Norbert. A pályán határozottságáról, keménységéről ismert védő a magánéletben rendkívül barátságos és közlékeny, így azt is jókedvűen mesélte el, hogy körmendi születése és jelenlegi magassága ellenére, miért nem kosaras lett belőle.

- Gyerekkoromban nem volt meg a termetem hozzá, akkor még egyáltalán nem tartoztam a magasak közé. Meg amúgy is jobban szerettem focizni, így a Körmendi Dózsában kezdtem el játszani. A kosárlabda pedig megmaradt hobbinak. Természetesen a lelátóról azért szurkoltam rendesen a csapatnak.

Még MTK játékosként van egy ide vonatkozó érdekes történeted.

- Teremtornán játszottunk Zalaegerszegen, amikor egy gólom után felhúztam a kék-fehér dresszt, ami alatt egy körmendi kosármez lapult. Ismerve a két város kosárlabda csapata közti ellentétet, nem arattam osztatlan sikert ezzel a magánakciómmal. A mezt egyébként Fodor Geri gyerekkori barátomtól kaptam, aki jelenleg is a Körmend játékosa.

Térjünk át a futballra: hogyan kerültél el Körmendről?

- Szülővárosomból először a Haladásba igazoltam, de Szombathelyen mindössze fél évig játszottam, mert a középiskolát már Budapesten kezdtem el, mint az MTK játékosa. 1991-ben Szabó György vitt a Hungária körútra, akinek azóta is sokat köszönhetek. Az MTK-nál végigjártam az utánpótlás gárdákat, a serdülőktől az ifi csapatokig, míg az 1998/99-as szezonban bemutatkoztam a felnőtt együttesben. Ha az életkoromat nézzük talán kicsit későn debütáltam, viszont bajnoki címet nyertünk, úgyhogy ez kárpótolt.

Abban az évben a Diósgyőrnek is éremesélyes csapata volt.

- Tudom, emlékszem is arra az 1-1-re végződő rangadóra, amit itt játszottunk a stadionban. Szmiljanics illetve Madar szerezték a gólokat.

És a hangulat, a szurkolók?

- Ellenfélként azért volt itt jó játszani, mert mindig sok néző jött ki a meccsre és a hangulatra sem lehetett panasz. Mint, ahogy most sincs, és sokat jelent nekünk, hogy az esetleges vesztes meccsek után is érezzük a szurkolók szeretetét. 

Az MTK-nál dolgoztál több trénerrel, de Diósgyőrben is fordultak már meg páran a kispadon, mióta itt vagy. Ki a favorit nálad?

- Az imént már említett Szabó Gyuri bácsin kívül Egervári Sándor amellett, hogy kiváló edző, pedagógusnak sem utolsó. Ráadásul mindig bízott bennem és számított rám, nemcsak az MTK-nál, hanem, mikor egy súlyos térdsérülésből felépültem, ő hívott a Vasashoz. De, a most már európai élcsapatoknál is megfordult Henk Ten Cateval, Garami Józsi bácsival, Pölöskei Gáborral szintén jó volt együtt dolgozni…

...apropó Henk Ten Cate. Gondoltad volna akkor, hogy nem sokkal az MTK után a Barcelonánál, az Ajaxnál, majd a Chelseanál fog feltűnni?

- Nem, de szerintem senkinek nem fordult meg a fejében, hogy Henk ilyen edzői karriert fut be. Intelligens emberről van szó, aki a rendkívül technikás holland foci híve, emellett közvetlen és játékos párti is. Örülök neki, hogy sokra vitte. De folytatnám még a sort diósgyőri edzőimmel, akikkel szintén jó viszonyom volt, van és ők is számítottak, számítanak rám. Sokra tartom még Benczés Miklóst, csapatunk pályaedzőjét, akit a vezetőedzőkkel ellentétben egyáltalán nem ismertem, mikor idejöttem, most pedig Vityával együtt sokat segít nekem az UEFA B-licences edzői tanfolyamban, ahová Pintér Zolival és Sebők Vilivel járunk.

Ennyire alkalmazkodó típus vagy, hogy minden edződdel szeretted a közös munkát?

- Szerintem, csak úgy lehet jól és eredményesen együttműködni, ha alkalmazkodik az ember. Emellett még fontos számomra a már említett bizalom, hogy érezzem, számítanak rám. A jó pedagógia sem árt, hiszen nem könnyű időnként túltennie magát az embernek, ha mondjuk a csapat veszít.

Szóba jött az edzői tanfolyam: ezek szerint az aktív játék befejezése után is a futballnál szeretnél maradni?

- Igen, szívesen kipróbálnám magam egyszer vezetőedzőként. De az se lenne baj, ha először gyerekekkel tudnék foglalkozni.

A zöld gyepen mik a terveid?

- Idén nyáron lejár a szerződésem, így a szezon végén eldől, hogyan tovább.
Szeretnék maradni, mert jól érzem magam, megkedveltem a várost. Ráadásul magánéletem is tökéletes, mivel boldog párkapcsolatban élünk itt hármasban a párommal Timivel, és a kisfiával, Marcival.

Gyarmaty Attila