Az utóbbi években több debreceni játékos is szerepelt Diósgyőrben. A szinte egy kezdőcsapatra való névsor - kiegészülve a klubnál vezetőedzőként kétszer megforduló, szintén debreceni Pajkos Jánossal - a következő: Takács Tamás, Belényesi Miklós, Balás Gergő, Daru István, Jeremiás Gergő, Máté Péter, Müller Zsolt, Tisza Tibor, Urbin Péter, Virág Aladár. Utóbbi játékos nemcsak azért ,,lóg ki" a felsorolásból, mert közülük a legtöbb időt töltötte Miskolcon, hanem, mert a téli átigazolási időszaktól újra a DVTK játékosa lett. Pontosan mikortól is? Alinak könnyű volt megjegyeznie a dátumot.

- Február 20-án írtam alá a szerződésemet a Diósgyőrrel. Gyakorlatilag ez volt a születésnapi ajándékom, ugyanis az előtte való napon töltöttem be a huszonötödik életévemet.

Már nem először játszol Miskolcon, a mostani tavaszon kívül két, különböző szezonban is tagja voltál a csapatnak. Most meddig tervezel a Diósgyőrnél?

- Három és fél évre szól a megállapodás, tehát 2011 nyaráig köt kontraktus a DVTK-hoz. Az utóbbi években sok egyesületben megfordultam, ez a szerződés viszont megnyugvást jelent a számomra, hogy nem kell megint fél év múlva költöznöm. Csakis olyan kedvező külföldi ajánlat esetén váltanék, ami a klub és az én számomra is visszautasíthatatlan.

Említetted a gyakori vándorlásodat. Miért kellett ennyiszer csapatot cserélned?

- Nem rajtam múltak ezek a gyakori klubváltások. Nevelőegyesületemnél, a Debrecennél nagyon kevés lehetőséget kaptam, hiába vallhatom magamat kétszeres bajnoknak a Lokival. Egyébként a 2002/03-as szezonban kezdődött el ez a sokszori változtatás, akkor kerültem először Miskolcra. Bár a másodosztályban szerepelt a csapat, de újra együtt dolgozhattam Pajkos Jánossal, aki már debreceni utánpótlásnál is edzőm volt. Aztán következett egy szintén másodosztályú év Nyíregyházán, majd újra visszajöttem a Diósgyőrhöz, akkor már az NB I-be jutott csapatba. A következő bajnokságot ismét a Szpariban kezdtem meg, később még voltam Győrben, de időközben a tavaszi félévekre vissza kellett térnem a Lokihoz. Az idei szezon őszét a REAC-nál töltöttem, majd télen jött az a bizonyos februári nap.

Bánt, hogy anyaegyesületednél nem számítottak rád?

- Sokáig volt bennem tüske, de hát kiben ne lenne, ha hasonlóan bizonytalan éveket kellene átélnie. Történt, ami történt most már nem foglalkozom a múlttal. Örülök annak, hogy itt számítanak rám. A bizalom sokat jelent nekem.

Hol középpályásként, hol védőként játszottál, játszol a csapatban. Melyik poszton érzed jobban magad?

- Szinte az összes pozícióban játszottam már a bal oldalon. A korosztályos csapatokban voltam bal oldali védő, majd később középpályás is. Szeretem segíteni a támadásokat, gólt lőni, gólpasszt adni, de ha védőfeladatot kapok, akkor sem esem pánikba.

Mára már alaposan szétszóródtatok az országban a volt debreceni-diósgyőri csapattársakkal.

- Pláne ahhoz képest, hogy például négy éve, a 2004/05-ös szezonban többen is voltunk a csapatban egykori debreceniek. De annak ellenére, hogy azóta többünk klubbot váltott, tarjuk a kapcsolatot telefonon, személyesen pedig az egymás elleni meccseken kívül Debrecen a közös találkahely.
 
De azért a Diósgyőrhöz is sok minden köt.

- Így van, hiszen itt játszottam első élvonalbeli mérkőzésemet az előbb említett szezonban. Az a gárda, amit aztán Gálhidi György átvett és végül egy remek tavaszt produkáltunk, nagyon jó társaság volt. De a mostani keret is egységes és, ha a nyáron tudunk három-négy meghatározó játékost igazolni, bárkit legyőzhetünk.

Gyarmaty Attila