- Emlékszel még arra, hogyan találkoztál először a labdával?
- Édesapám is profi labdarúgó volt Salgótarjánban, egészen pontosan Somoskőújfalun, én is itt ismerkedtem meg először a labdával. Ott laktak a nagyszüleim, így minden hétvégén meccsre jártunk. Körülbelül 8-9 éves koromban lettem igazolt labdarúgója a Somoskőújfalu SE-nek, itt kezdődött el labdarúgó pályafutásom. Nem volt kérdés számomra, hogy focizni szeretnék, hiszen folytattam a családi hagyományokat.

- Mikor érezted azt, hogy komolyabban szeretnél a labdarúgással foglalkozni? Salgótarjáni srácként kik voltak a példaképeid? Melyik csapatnak szurkoltál?
- Gyerekkoromban főleg a televízióban néztem sok meccset. Nagy kedvencem mindig az angol Manchester United és a Chelsea volt. Ez mindmáig megmaradt, ehhez társult még később a Real Madrid. Kissrácként voltak kedvenc játékosaim, mára ebből már kinőttem. Akkoriban Patrich Viera és Zinedine Zidane volt a kedvenc játékosom, akiknek játékát rendszeresen figyelemmel kísértem.

Lipták Zoltán már felnőttként a salgótarjáni stadionban (Fotó: Szabó Krisztián)


- Hogyan kerültél Pápára? Emlékezhetünk, hogy ott mutatkoztál be az élvonalban.
- Salgótarjánból először Szolnokra kerültem, ahol három vagy négy évig futballoztam. Akkor Szentes Lázár volt Pápán a vezetőedző, sikerült a figyelmét felkeltenem a játékommal, ő igazolt le, és neki köszönhető, hogy NB I-es labdarúgó lettem.

- Egy viszonylag rövid újpesti kitérővel Angliában is megfordultál a Southend United és a Southampton csapataiban. A képességeid alapján megállnád a helyed nyugaton. Mi volt az oka annak, hogy mégsem jött össze?
- Külföldre nagyon fiatalon, 21-22 éves koromban kerültem ki, igaz ez nem indok arra, hogy miért bizonyult rövidnek külföldi karrierem. Úgy gondolom, még nem voltam elég érett arra, hogy külföldön játsszak, ugyanakkor rengeteg tapasztalatot szereztem, és az a másfél év, amit külföldön töltöttem, az nagyon jó volt. Sajnálom, hogy nem lett ebből több, de hát így alakult. Azt nem mondom, hogy nem fordult meg az évek során a fejemben, hogy ne álljak újra légiósnak, voltak is lehetőségeim más országokból, de végül is úgy gondolom nem döntöttem rosszul azzal, hogy itthon maradtam, hiszen itthon is szép eredményeket sikerült elérnem.

Lipták Zoltán (Fotó: Szabó Krisztián)


- Hosszú távra kötelezted el magad tavaly nyáron Diósgyőrben. Lassan egy éve, hogy itt vagy. Milyen volt ez az év?
- Négy évre írtam alá a múlt nyáron, ebből következik, hogy hosszú távra tervezek itt Miskolcon. Lassan véget ér a szezon, ami eléggé felemásra sikerült a számunkra. Ősszel ugye nem úgy szerepelt a csapat, ahogy elterveztük. Én is úgy érkeztem ide, hogy egy olyan együttesbe igazolok, amelynek komoly céljai vannak, és meghatározó eredményeket érhetünk el. Sajnos az ősz ennek ellenére nem úgy kezdődött, de szép lassan elindulgattunk felfelé, és így a tavasz, valamint a bajnokság végeztével járunk ott, azon az úton, ahol kell. A felemás szereplésünk rengeteg dologból tevődik össze, sok apró részletből. Szerencsénk sem volt, tényleg sokszor kifelé pattant a kapufáról a labda, nem pedig befelé. Az biztos, hogy rengeteget dolgoztunk, rengeteget edzettünk, de sajnos ősszel nem úgy jöttek az eredmények. Hogy miért, azt sokáig boncolgathatnánk, de most már az a lényeg, hogy jó úton járunk.

- Toronymagasan te töltötted a legtöbb időt a pályán a csapatból. Olyannyira, hogy akkor sem tudna senki behozni, ha a hátralévő fordulóban pályára sem lépnél. Mindössze egy mérkőzést hagytál ki, azt is öt sárga lap miatt. Az InStat rendszer adatai szerint a párharcaidat 70-80% körül nyered átlagban. Ez nem rossz statisztika. Elégedett vagy?
- Természetesen jó lenne mindig 100%-ot kihozni magamból, igyekszem a párharcaimat mindig megnyerni, hiszen nekem ez a dolgom a pályán. Annak külön örülök, hogy sérülésmentes volt ez az év számomra és örülök, hogy szinte az összes mérkőzésen a pályán lehettem. Remélem a következő szezonban sem lesz ez másképp.

Lipták Zoltán (Fotó: Szabó Krisztián)


- Egy gólpassz fűződik a nevedhez, gólt azonban annak ellenére sem sikerült szerezned, hogy számtalan kapufát fejeltél vagy rúgtál a bajnokságban. Nem hiányzik a gól?
- Amikor Pápára igazoltam, először védekező- és középső középpályás voltam. Lehet, ebből adódik bennem a vágy az előrefutásokra, és hogy szeretek a pálya másik oldalán is feltűnni. Az sajnos igaz, hogy nem sikerült eddig még gólt szereznem diósgyőri színekben, kapom is érte a zrikákat az öltözőben. (nevet - a szerk.) Nem tudom, mikor jön el az ideje, de nagyon remélem, hogy hamarosan. Ideje lenne már tényleg a kapuba találnom.

- Azt kaptad, amire számítottál? Ha visszamehetnél az időben, akkor is így döntenél? Milyen érzés Miskolcon focistának lenni?
- Ellenfélként már jártam nem egyszer a Diósgyőri Stadionban, így tudtam nagyjából, hogy mire számíthatok játékosként, és azt is kaptam vissza a mérkőzéseken. Fantasztikus a hangulat a lelátón, így abszolút megérte ide igazolnom. Már akkor is magával ragadott az az atmoszféra a stadionban, amikor az ellenfél játékosaként szerepeltem itt, és vártam már, hogy megtapasztalhassam én is hazai játékosként milyen az, amikor ennyi szurkoló áll a csapat mögött. Nyugodtan kijelenthetem, egyedülálló az NB1-ben.

Lipták Zoltán (Fotó: Szabó Krisztián)


- Szép évek vannak mögötted. Gyakorlatilag mindent elértél már, kétszeres bajnok vagy és sokszoros válogatott, mi az, ami még motivál? Idén leszel 32 esztendős. Egy focista ilyenkor már maga mögött hagyja a jobb éveit.
- Hála Istennek megadatott számomra, hogy magyar bajnoki címet ünnepelhettem kétszer is, illetve ezüstérmet. Egy valami hiányzik, az pedig a Magyar Kupa győzelem, de remélem, hogy itt Diósgyőrben magasba emelhetem majd a trófeát. Két döntőt már játszhattam még győri, illetve fehérvári játékosként. Bízom abban, hogy lesz még rá alkalmam, hogy kupadöntőt játszhassak, és abban még inkább, hogy meg is nyerem a csapatommal. Emiatt kicsit van hiányérzet a pályafutásomban, de összességében elégedett lehetek, hiszen Magyarországon azért sikerült szép eredményeket elérnem. Bajnoki címeket, bajnoki ezüstérmeket, Szuperkupát nyertem, így elégedett vagyok. A Magyar Kupa az, ami még nincs meg, de ami késik…

- Családos ember vagy, van egy gyönyörű kislányod. Hogyan tervezed a jövőt az aktív pályafutásod befejezése után? Gondolkodtál már azon, hogy esetleg edző legyél?
- Egyelőre nem tudom magam elképzelni edzőként, de soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Tervezem a foci utáni életet, hiszen nem tart örökké a labdarúgó pályafutás. Rajta vagyok, tervezgetem, mit és hogyan fogok csinálni az életben, bele is kezdtem már egy-két dologba, amik alakulnak-formálódnak, de arra a kérdésre, hogy edzőként el tudom-e magam képzelni, a válaszom egyelőre nem.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!