Dr. Forgács Alfréd (Fotó: Szabó Gábor)

- Hogyan lesz valaki a DVTK csapatorvosa?
- 1994 őszén kerültem kapcsolatba a Diósgyőrrel, az akkori csapatorvos dr. Kaáli Imre helyettesítésére kértek fel először. Nagyon sokat köszönhetek Lujónak (Tóth István gyúró - a szerk.), aki úgymond a szárnyai alá vett a kezdetekkor. Már tizenkilenc éve Diósgyőrben dolgozom két rövid megszakítással: amikor 2000-ben megszűnt a profi foci Diósgyőrben, illetve 2008/2009-es bajnokságban egy rövid ideig nem én foglalkoztam a játékosok gyógyításával, akkor sem én akartam távozni. Sok mindent láttam Diósgyőrben, de amióta - a most már nem is annyira - új tulajdonos vette át az irányítást, jó irányba tartanak a dolgok, régen sajnos nem mindig volt elmondható, hogy rendezettek a körülmények. Korábban hívtak más csapathoz is dolgozni, de nemet mondtam, mert csak egy klubnál a DVTK-nál tudok dolgozni.

- Pedig nem is vagy miskolci születésű, rád nem illik a “diósgyőrinek születni kell” mondás.
- Nagykőrösről származom, ide nősültem és körülbelül három hónapja éltem Miskolcon, mikor kimentem egy meccsre, aminek a varázsa magával ragadt. És ez a varázs egészen máig tart. Egészen az egyetem elvégzéséig minden nap fociztam, igaz nem professzionális szinten. Gyerekként édesanyám nem engedte, hogy a profi foci felé vegyem az irányt, orvosként így maradt a lehetőség, hogy a szeretett klubomért tegyek valamit. A traumatológia és sportorvostan nagyon jól kiegészíti egymást, de szeretnék még tovább fejlődni szakmailag, elsősorban a sportsérülések gyógyítása terén. Ugyan nem vagyok tősgyökeres miskolci, de igazi diósgyőrivé váltam, minden reggel igyekszem úgy felöltözni, hogy legyen rajtam piros szín, ami nem is olyan nehéz, mert zöld és lila ruha nincs is a szekrényemben.

- Miből áll a feladatod?
- A csapat körüli egészségügyi ellátást szervezem, a kezelések egy részét magam végzem, ha szakorvosi konzíliumra van szüksége, azt intézem. Az új igazolások orvosi vizsgálata is hozzám tartozik, miként a terheléses vizsgálatok is. De influenza szezon vagy külföldi edzőtárbor előtt én adom be a védőoltásokat is. Az elmúlt bajnokságban sajnos kétszer is szükség volt arra, hogy súlyos sérülést követően műtéti beavatkozást végezzek el, azóta Gosztonyi András és Csirszki Martin is visszatért az első csapatba. Az ő gyógyulásuk igazi csapatmunka volt, sokat segítettek a gyógytornászok, masszőrök és erőnléti edzők is. Itt kell külön megemlítenem csapat masszőre, Nagy Jáccó István nevét, aki nagy segítségemre van a napi munkámban.

Dr. Forgács Alfréd a pályán (Fotó: Szabó Gábor)

- A szurkolók számára leglátványosabb feladatod talán az, amikor mérkőzés közben sérülés esetén befutsz a pályára. Mi ilyenkor az orvos feladata?
- A legfontosabb feladatom az, hogy eldöntsem, a sérülés jellege megengedi-e, hogy a játékos visszatérjen a pályára. Agyrázkódás esetén például maga a játékos nem is tud dönteni, de máskor is előfordulhat, hogy saját hatáskörömben el kell tiltanom a folytatástól. Ha szükség van rá, azonnali segítséget nyújtok, nem is olyan rég akadt rá példa (Hornyák Marcell esetében Kisvárdán - a szerk.), hogy egy nyílt sebet az öltözőben kellett összevarrni . A pályán a masszőrrel együtt megpróbáljuk újra játékra alkalmas állapotba hozni a sérültet, az esetek nagy többségében egy kis fagyasztóspray és masszírozás segít.

- Tizenkilenc év nagyon sok idő...
- Oláh Ferenc volt az első vezető, akivel együtt dolgoztam, Szivics Tomiszláv pedig a huszonnegyedik, utánaszámoltam. A mérkőzéseim számát nem tudom pontosan, de négyszáznál biztosan több mérkőzésen ültem a Diósgyőr kispadján.

- És talán ezer labdarúgóval is dolgoztál együtt. Ki közülük az, akire szívesen gondolsz vissza?
- Amikor elkezdtem Diósgyőrben dolgozni, nagyjából egyidős voltam a keret egy részével. Macska (Farkas Attila - a szerk.) nagyon jó barátom, de ide sorolhatom Vitelki Zoltánt is, akit a mai napig az egyik legnagyobb diósgyőri játékosnak tartok. Szívesen emlékszem az egykori játékosok közül Kiser Lászlóra és Farkas Jánosra, a csatárok közül pedig Kulcsár Sándort kedveltem nagyon. A maiakat már inkább gyerekeimnek tekinthetném a korkülönbség miatt, közülük senkit nem szeretnék kiemelni, egyformán kedvesek számomra.

Dr. Forgács Alfréd (Fotó: Kocsis Norbert)

Dr. Forgács Alfréd

születési idő: 1962. szeptember 8.

pályafutás

  • 1993 január-2008 június Diósgyőri Kórház Baleseti Sebészete
  • 1994-től napjainkig: DVTK
  • 2008 júniustól napjainkig B.-A.-Z. Megyei Kórház Baleseti Sebészete
  • 1996 traumatológia szakvizsga
  • 2003 sportorvostan szakvizsga