Knotz - Csizi, Kertész, Varga, Budai - Bém, Huszák, Dancs (Leskó), Kiser - Tóth Gy. (Lakatos), Váczi. Edző: Palicskó Tibor.
Nota - Téger, Kuttor, Szmiljanics, Kovács T. - Túróczi (Babos), Kiser, Szabó T. (Buliga), Búzás - Kulcsár, Egressy. Szakmai igazgató: Tornyi Barnabás.

Két csapat, két időszak. Az egyik a Palicskó Tibor féle, 1990/91-es csapat, amely első hazai fellépésén szerepelt ebben az összeállításban, a szezon végén pedig osztályozóval került vissza az NB I-be.

A másik a Tornyi Barnabás által szerepeltetett tizenegy, a 1998/99-es sikercsapat, mely a szezonban így mutatkozott be a hazai publikumnak, és az őszi félévet harmadik hellyel zárta.
A hasonlóságot - azon kívül, hogy mindkétszer a Debrecen volt az ellenfél valamint mindkét keret tagjai rengeteg örömöt szereztek a klub szurkolóinak- egyetlen játékos okozza: Kiser László. Vagy, ahogy Diósgyőrben mindenki ismeri, Marci. A DVTK-hoz manapság utánpótlás edzőként kötődő egykori csapatkapitány háromszor is volt a klub játékosa. Először 1990-1993, majd 1996-1999, és 2001-2003 között öltötte magára a piros-fehér mezt. A köztes időkben pedig megfordult még Kazincbarcikán (1993-1996) valamint Győrben (1999-2001), és miközben elkezdett gyerekeket edzeni, még rutinjával, tapasztalatával sokat segített a megyei első osztályú Arnót csapatának (2003-2007). 

Tudnál választani a két legsikeresebb, Diósgyőrben eltöltött három éved között?

- Nem, de nem is kell. Mindkét időszaknak megvan a maga szépsége, varázsa. Palicskó Tibi bácsival 1990/91-es szezonunk sikerült remekül, a Szeged elleni, emlékezetes feljutás mellett az akkor válogatottakkal teletűzdelt Honvédot kiverve a legjobb nyolc közé is bejutottunk a Magyar Kupában. Érdekesség, hogy ezek a tettek a Tornyi Barna féle alakulatnak is sikerültek, igaz két különböző évben: a feljutás 1997-ben, az MK legjobb nyolc az egy évvel későbbi szezonban. Na, és persze felejthetetlen az hangulat, szeretet amely mindkét csapatot körülvette! Egyébként a harmadik, Diósgyőrnél töltött periódusom már sajnos nem sikerült túl jóra, mert súlyos térdsérülést szenvedtem.

Palicskó Tibor sajnos egészségügyi problémák miatt a feljutás után lemondott. Szerinted, ha ez nem történik meg, annak a csapatnak is sikerült volna olyan magasságokba törnie a bajnokságban, mint később a Tornyi-gárdának?

- Talán. Ilyen hosszú idő távlatából nehéz ezt megmondani, de az biztos, hogy mindannyian szomorúak voltunk, amikor kiderült, nem dolgozhattunk vele tovább. Lehet, a sors iróniája, hogy Tibi bácsihoz hasonlóan Tornyi Barna is tudatosan és fokozatosan épített fel egy sikerekre éhes csapatot, csak ez végül Barnánál tudott teljesen révbe érni. Illetve majdnem révbe érni, hiszen az ismert okok miatt ő sem fejezhette be az elkezdett munkát. De gondolom azzal sem vagyok egyedül, hogy nagyon sajnálom a Tornyi csapat akkori széthullását, hiszen rengeteg lehetőség rejlett abban a keretben. Hosszú évekre meg lehetett volna alapozni a diósgyőri labdarúgás jövőjét. 

Ugorjunk ,, kicsit" előrébb az időben: mikor és hogyan kerültél az Andrássy útra?

- 1982-ben lettem igazolt játékosa a Leninvárosi Olefin FC-nek, akkor még ezen a néven szerepelt a későbbi Tiszaújváros. Itt hét évig futballoztam, csatárként és azokban az időkben még erős NB III-as csapata volt a városnak. Ezután jött a katonai behívó, ekkor kerültem a megyei első osztályú Miskolci Honvédhoz. A Szentpéter kapui pályán voltak a meccseink, ahová Palicskó Tibi bácsi is kijárt és ő hívott a Diósgyőrhöz.

Mielőtt a DVTK-hoz szerződtél, gyakran jártál ki a meccsekre?

- Ez érdekes történet. A gyerekkoromat Sajószögeden töltöttem és hol a szomszédom mesélt sokat a Diósgyőrről, hol pedig rádión keresztül - akkor még nem közvetítettek ennyi meccset, mint manapság - hallgattam a meccseket. Így nekem az első élményem ami a stadionhoz köt, az rögtön az első bajnoki mérkőzés, amikor a Debrecen ellen játszottunk 1990 augusztusában.

Kikkel tartod még a kapcsolatot a régi csapatokból?

- A Miskolcon élők közül Vityával nap, mint nap találkozok a stadionban, és hát csapattársak is voltunk sokáig, úgyhogy a barátságunk nem mai eredetű. De szoktam találkozni Farkas Janival, Földvári Tibivel, Kiss Árpival, Budai Tibivel, akinek ráadásul a fia pont az általam edzett tizennégy évesek közt játszik. Telefonon gyakran beszélek Ruskó Zsoltival, ifjabb Temesvári Mikivel, időnként a Romániába visszaköltöző Kulcsár Sanyival illetve a Szlovákiában élő Nota Gyulával.

Jelenleg a klub U 14-es korosztályának edzőjeként tevékenykedsz. Mivel foglalkozol még a hétköznapokban?

- Egy autóalkatrészeket forgalmazó cégnél dolgozom. Délutánonként pedig jövök Diósgyőrbe edzést tartani, ami külön öröm a számomra, mert nagyon szeretek az utánpótlásnál lenni, figyelni hogyan nőnek fel a jelenkor és a jövő tehetségei. Remélem, néhány év múlva jó páran bemutatkozhatnak a felnőttek között és bizonyíthatják, hogy mennyire tehetségesek. 

Gyarmaty Attila

Interjú Kulcsár Sándorral, 2006 június