A REAC ellen még csak a kispadon kapott helyet, a somogyiak elleni összecsapáson pedig már kezdőként futhatott ki a diósgyőri közönség elé Dusko Vranesevic. Az idén a huszonnyolcadik életévét betöltő szerb játékos az edzőmeccseken támadóként kapott szerepet, ám a Kaposvár ellen valamivel hátrébb szerepeltette őt Vágó Attila vezetőedző. ,,Vrane-val” az egyik edzés után a Köteles Lászlóra váró feleségének, Majánk a segítségével sikerült utána járni, hogy hol szerepelt eddigi pályafutása során, és persze annak is, hogy hogyan érzi magát Miskolcon.

- Remekül. Mint, ahogy az edzések is kitűnő hangulatban telnek, ráadásul a magyar lányokról is csak jó véleménnyel vagyok.

Akkor hamarosan elfordulhat, hogy egyre több diósgyőri hölgyszurkoló látogat ki a stadionban miattad.

- Remélem! De komolyra fordítva a szót, szeretném bizonyítani, hogy megállom a helyem a magyar élvonalban is. Eddig ugyanis már játszottam Szerbiában, Boszniában és Litvániában, s jó lehetőségnek tűnt a diósgyőri szerződés. Azóta már bebizonyosodott: ne döntöttem rosszul.

  Beszélnél bővebben eddigi pályafutásodról?

- A bosnyák FK Sloboda Novi Grad volt az első csapatom, tizenegy évesen. 1998-ban váltottam először és az FK Obilic Beograd-hoz igazoltam. Itt két évet töltöttem, majd visszatértem nevelőegyesületemhez. Hat esztendőn át voltam újra a Novi Grad labdarúgója, mielőtt egy évre a litván bajnokság csapatát, az FK Atlantas Klaipeda-t választottam. Végül egy szezont lehúztam még 2007-től a szintén bosnyák NK Jedinstvo Bihac-nál, mielőtt Miskolcra költöztem.

Ezek szerint bőven van tapasztalatod több ország futballjáról. Milyen különbségek vannak ezek között a bajnokságok között?

- Litvániában inkább a kosárlabda dominál, így a foci kissé háttérben van. Nem akkora a nyomás és az elvárás egy csapattól, egy játékostól, nyugodtabba lehet játszani, mint mondjuk Szerbiában. Nálunk erősen dominál a küzdelem, a kemény játék. A mi mentalitásunk már csak ilyen.

Kipróbálnád magad még más országban is?

- Ahhoz először is rendre nagyon jól kell játszanom, hogy valamely európai csapat felfigyeljen rám. De most az a lényeg, hogy hétről-hétre egyre jobban összecsiszolódjon a Diósgyőr, s nyerjünk meg minél több meccset.

Hová érhet el a csapat ezekkel a győzelmekkel?

- Nem tippelnék helyezésre, a célom viszont az lenne itt, hogy mivel három éves szerződésem van, fokozatosan egyre jobb eredményt kellene elérni a csapattal. Én minél magasabb elvárásokért szeretek küzdeni, nem tartom kizártnak egy későbbi kiemelkedő eredmény elérését, de az éremszerzés sem lenne lehetetlen. Három fronton fogunk harcolni, miért ne nyerhetnénk valamit?   

Hogy állsz a magyar nyelvvel?

- Köszönöm, egészségedre, jobbra, balra, csapat, mester, passz ezek a szavak már jól mennek. De tanulom a posztok neveit is, én magyar szóval csatár vagyok, igaz tudok kicsit visszavontabban is játszani, például, ott, ahol a Kaposvár ellen is szerepet kaptam.

Gyarmaty Attila