Gálhidi György a REAC elleni sikeres taktikán dolgozik

 

Máig lehetne benne jókora harag, amiért 2005-ben felállították a Diósgyőr kispadjáról. Mondhatta volna azt az újabb miskolci munka megkeresésére, hogy köszönöm, de nem. Nem tette. Egyrészt a vezetőségben gyökeresen megváltozott minden, másrészt Gálhidi György szeretett a Diósgyőrnél dolgozni, s, hogy őt is szerették a városban azt mi sem bizonyítja jobban, mint, ahogy fogadták.

-Jólesett, ismét kaptam sálat, baráti öleléseket, kedves, bíztató szavakat - utalt a néhány héttel ezelőtti, diósgyőri stadionhoz való megérkezésére a vezetőedző. - Azon kívül, hogy Lipusz Norbi, Veréb Gyuri bácsi és Farkas Gábor technikai vezető a legutóbbi miskolci munkám óta is ide tartozik sok minden változott. Például akkor pont átépítés alatt állt a főépület, most már azonban készen van.

Távozása óta nemcsak itt, hanem Önnel kapcsolatban is zajlott az élet. Kellemes vagy inkább kellemetlen események történtek azóta?

-Úgy vagyok vele, hogy utólag inkább csak a szépre emlékszem. Így az itteni időszakról is főként az jut eszembe, hogy ha csak a tavaszi szereplésünket figyeljük, eredményeink alapján 5.helyen zártuk a fél szezont. A nyíregyházi munkámmal kapcsolatban is inkább a jó szereplés, a feljutás kiharcolása, az azt követő ünneplés marad emlékezetes, bár az igaz, hogy utána nehéz volt feldolgozni az onnan való távozást is.

Milyen volt Vietnámban dolgozni?

-Ott tudtam meg, milyen is igazán futballcsapat edzőjének lenni. És itt most nem a szurkolók szeretetére gondolok, mert szerencsére azzal itthon sincs gond, hanem arra, ahogy az edzőt kezelik. Elismerik a munkáját, hagyják dolgozni, tisztelik, tudják, hogy azért van a csapat mellett, hogy egyre jobb és jobb eredményeket produkáljon az együttessel. Büszke vagyok rá, hogy az ottani közegben is sikerült megállni a helyem, mert egy teljesen más világ. A játékosok inkább szórakozásnak fogják fel a futballt, ilyen szempontból más felfogásúak, mint az európai profik. Végtére is utólag kárpótolt a sors a nyíregyházi munkám befejezése után, mert kitűnő 15 hónapot töltöttem el Vietnámban.

Nem lett volna inkább kedve Európában edzősködni?

-Kedvem lett volna, csak éppen nem kerestek. Mint, ahogy velem együtt a többi magyar szakvezetőt sem nagyon halmozzák el ajánlattal. Pedig mindenfajta nemzetiségű edző dolgozik már Európában, sajnos minket nem hívnak. Azért szerintem jó pár magyar tréner nem vallana szégyent egy erős európai ligában.

Milyen lesz a tavaszi Diósgyőr?

-Magas a léc, mert a csapat szép eredményeket tud felmutatni az őszi hajrá után. A szezonkezdet meghatározó, ráadásul egy olyan REAC-cal fogunk találkozni, amely a télen erősödött, szintén új trénere van, s nyilván tisztában van vele: egy esetleges vereséggel nagyon leszakadhat. Ugyanakkor, ha mi felfelé nézünk a tabellán, láthatjuk, hogy elég sűrű a mezőny, és három ponttal, valamint a többi eredmény kedvező alakulásával akár a középmezőnyhöz is villámgyorsan csatlakozhatunk. Sok idő nem volt ahhoz, hogy a kerettel maximálisan összecsiszolódjunk, de elképzeléseim szerint több játékrendszert is meg fogunk tudni valósítani.

A korábbi, diósgyőri munkájakor inkább rutinos játékosok adták a csapat zömét, most sok a fiatal, saját nevelésű a keretben. Ez előnyt vagy hátrányt jelenthet?

-Mindenképpen előny, én például nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni. Éhesek a sikerre, tehetségesek, ráadásul ide tartoznak, itt nőttek fel, kötődnek a klubhoz. Már most látom, hogy például Takács Péter előtt fényes jövő áll, de tehetséges Bokros vagy Horváth Szabolcs is. Ha majd a rutin is párosul a teljesítményükhöz, akkor lesznek kész labdarúgók. Egyébként külföldön is volt szerencsém olyan ifjú titánokkal dolgozni, akiket most már sztárként kezelnek kint, hiszen rettentő jó futballisták lettek. Amikor nemrég Ománban voltam, a televízióban láttam az ottani, európai Bajnokok Ligájának megfelelő kupát, s felismertem két korábbi játékosomat. Büszkeséggel és örömmel töltött el milyen jó játékosok lettek, ami már akkor látszódott rajtuk.

Korábban a Honvéddal is sikeres volt, így a nyíregyházi és miskolci hívek mellett a kispesti drukkerek is megkedvelték Önt. Más egy vidéki fellegvár csapatánál tevékenykedni, mint egy fővárosinál?

-Igen. Budapest jóval nagyobb város, mint a többi, számos csapattal. Egy vidéki városban általában egy gárda van, amiért szinte az egész település szorít. Nyíregyházán is szeretik a futballt, a Honvédnál is sok szurkoló barátom van a mai napig, de Diósgyőrben egész mást jelent ez a játék. Fantasztikus mennyire imádják a drukkerek ezt a klubot, a csapatot.

Lesz valamilyen kabalája? A korábbi időszakban a fekete ing, piros nyakkendő párosítás az volt.

-Van most is kabalám, de ez csak úgy jön magától. Akkor azt kipróbáltam, bejött, és annál az öltözetnél maradtam. Most nem tudom, lesz-e ilyen, egyenlőre kisebb rigolyáim vannak, amik titkosak.


Névjegy:
Név:
Gálhidi György
Családi állapot: nős, két gyermeke van, lánya 28, fia 21 éves
Játékos pályafutása: Vasas Izzó, Tatabánya, Csepel.
Edzői pályafutása: Csepel, BVSC (utánpótlás), Csepel (pályaedző), Arab Emirségek, Kuvait, Sopron, Dunaújváros, Tiszakécske, Bp.Honvéd, Kuvait, Kína, Bp.Honvéd, Diósgyőr, Nyíregyháza, Vietnám, Diósgyőr.
Legnagyobb sikerei edzőként: a Nyíregyházával és a Honvéddal való feljutás, valamint a kispestiekkel elért Magyar Kupa-döntő; a Diósgyőrnél töltött szűk egy év.
Egyéni elismerései: Borsod Abaúj Zemplén megye legjobb edzője