A Diósgyőr és egy nemzeti együttes mellett dolgozni rangot jelent. Pláne úgy, hogy fizikoterapeuta-masszőrként valaki napi szinten ugyanúgy hozzáteszi a munkáját a csapathoz, mint az edző, a vezető vagy a játékos. Hajba Ferenc ráadásul régi motoros a szakmában, aki jó néhány dolgot megélt már csarnokokban és stadionokban, de ki gondolta volna, hogy „Frankie" a munkáján kívül még több érdekes sztorit is rejteget magában.
Kaposvári születésűként, hogyan kerül egy gyúró Diósgyőrbe?
-Hosszú út vezetett ideáig, az biztos, de röviden-tömören annyi a történet: Sallói István ittléte idején kerültem a DVTK mellé 2006-ban, s lettem egyúttal a régen gyönyörű napokat megélt DKSK masszőre is.
Sejtelmesen hangzik a válasz eleje. Mi történt veled mielőtt Miskolcra kerültél?
-Szerencsére sok szép élményem volt már akkor ebből a szakmából, mielőtt ide „igazoltam". Női kézi-és kosárlabda válogatottal szerzett érmek, kitűnő edzőkkel, játékosokkal való munka, egyszóval rengeteg mesélni való.
Vágjunk akkor bele a részletekbe, de előtte áruld el, miért választottad ezt a munkát?
-A történet ott kezdődött, hogy a sokak által kedvelt Szomszédok című teleregény forgatásain dolgoztam, mint kellékes. Már ott volt bennem némi tehetség, mivel gyakran kértek a kollégák, stábtagok, hogy masszírozzam meg őket egy kicsit, ami nekem sem volt ellenemre. 1992-től öt éven át dolgoztam így a MAFilm-nél, de közben már az elvégzett tanfolyam után Hámori József barátom segítségével az FTC Népligeti rehabilitációs központjában „gyúrogattam".
Milyen feladataid voltak a sorozatban? Be kellett rendezni Lenke néni és Taki bácsi szobáját?
-Például. Vagy - Isten nyugosztalja Zenthe Ferencet - oda kellett állni Taki bácsi piros Ladájával, ahonnan a jelenet indult. Hasonló, megannyi apró, de kellemes feladat, amivel nem voltam reflektorfényben, de nélkülözhetetlen volt. Talán ezért is tudtam a forgatások megszűnte után könnyen átnyergelni a mai munkámra, mert hasonló jellegű. Nem vagyok főszereplő, inkább a háttérben teszem a dolgom.
Tartják a kapcsolatot a stábtagok?
-Mi az, hogy! Nemrégiben is volt egy találkozónk, amelyen a színészek közül eljött például a Vágási-család, azaz Nemcsák Károly és Ivancsics Ilona vagy az Etus néniként ismert Csűrös Karola. De említhetném azt is, hogy Magenheim doktorral, vagyis Kulka Jánossal egy asztalnál ültünk, s jót beszélgettünk. Tavaly pedig a munkánk miatt közös szállodában találkoztunk Pécsen a Virág doktort játszó Kézdy Györggyel, s csak néztünk egymásra, hogy mit keres ott a másik.
Azt már említetted, hogy a Szomszédok megszűnése után végleg zöld-fehérbe öltöztél. Mi történt ezt követően?
-Hírtelen csöppentem ebbe a világba, gyakorlatilag kezdő szakmabeliként kerültem mély vízbe. 1998-ban már a Mocsai Lajos vezette női kézi válogatottnál találtam magam, akikkel Hollandiában bronzéremmel gazdagodtunk az Eb-n. Egy év eltelte után következett a Fradi női kosárcsapata, ahonnan szintén számtalan kellemes emlékem van, persze azon a mélyponton túl, hogy megszűnt az együttes.
Nyilván élénken emlékszel a DKSK-FTC párharcokra is.
-Lehet azokat elfelejteni? Már akkor éreztem, hogy Miskolcon az embereknek nagyon sokat jelent a Diósgyőr. Más volt Pécsre vagy Sopronba járni. Ott is sokan szeretik a csapatukat, szurkolnak, buzdítják őket, de valahogy mégsem az volt az ember érzése, hogy a Diósgyőr ellen játszik. Oroszlánbarlang volt a miskolci sportcsarnok, nem túl nyugodtan léptek itt pályára az ellenfelek. A Ferencvárosnál eltöltött egy év alatt dolgoztam együtt Zsoldos Andrással, aki az ezredfordulón került a MAFC férfi együtteséhez, s szerette volna, ha közös munkánk folytatódik. Ideérkezésemig a további évek is Budapesten teltek, mivel megfordultam még a BEAC-nál, ahol Tapodi Péter - akivel a DKSK-nál is együtt tevékenykedtünk - és Sterbenz Tamás voltak akkor az edzők.
Ha még Rátgéber Lászlót is idevesszük, és végigolvassuk a DVTK-nál eddig megforduló trénerek kilétét, veretes névsort kapunk.
-Azt bizony! Az említett szakembereken kívül a Diósgyőrnél öt vezetőedzővel tartoztunk egy stábhoz, sorrendben Csank Jánossal, Pajkos Jánossal, Vágó Attilával, Sisa Tiborral és a mostani edzőnkkel, Gálhidi Györggyel. Mindenkitől lehet, lehetett tanulni, a hozzáállástól kezdve az edzésvezetésen át a pszichológiai felkészültségükig nagyon sok mindent elleshet az ember. Azt gondolom, kézi-és kosárlabdában a szakma csúcsa Mocsai Lajos illetve Rátgéber László, és szerencsésnek érzem magam, hogy velük dolgozhattam, dolgozhatok. Másrészt roppant büszke vagyok arra, hogy én képviselhetek valamit abból a kosaras lányok között, ami megmaradt a DKSK-ból, ha már a hagyták ezt a patinás klubot lehanyatlani.
A női kosarasokkal a júniusi, lettországi Eb-re utazó gyógyítóról a Gólörömben még kiderül, mit tart eddigi munkája leggyorsabb kezelésének illetve gyógyulásának, mit reagált Sallói István, amikor "Frankie" jelentekezett a korábbi támadónál jelenlegi posztjára, de összehasonlítja a Diósgyőr és a Fradi drukkereit is.
