Mindig kapus akart lenni. Futballberkeken belül örök igazság, hogy ehhez a poszthoz valami más kell, mint a mezőnyjátékosokéhoz, egyfajta különleges megszállottság vagy valamiféle hóbort. Tudja ezt Giák Tamás is, aki egészen fiatalon került olyan helyzetbe, amelybe már diósgyőri nevelésű hálóőr régen: az első csapathoz tartozik.

-Nálam az éneklés az, amiben megnyilvánul a „kapusság" - mondja a Giu-nak becézett ifjú kapus. - Iskolában már a tanáraim is szinte hozzászoktak, az ifiben a csapattársak pedig csakugyan elfogadták ezt a tulajdonságomat. Azért a Megasztárban nem indulnék, de szeretek dalolászni.

Jó érzés 18 évesen a Diósgyőr felnőtt keretéhez tartozni?
-Ez nem is lehet kérdéses. Ennek a csapatnak drukkolok kiskorom óta, Takács Petivel együtt nőttünk fel a Martintelepen, s mindketten arról álmodoztunk, hogy egyszer a felnőttnél kötünk ki. Én még kivárom a soromat, mert valószínűleg az NB III-ban kapok több lehetőséget, ami nem is baj, mert szép fokozatosan szeretnék feljebb lépni a karrieremben. Úgy tervezem, és úgy szeretnék edzeni, védeni, hogy három-négy év múlva velem kezdődjön a Diósgyőr összeállítása. „Taki" viszont már most ékköve a gárdának, azt hiszem nem tőlem hallható először, hogy még sokra viheti.

Mostanában nemcsak ketten vagytok hasonló korúak a Diósgyőrben.
-Elég jó korosztály a miénk, utánpótlás szinten is remek csapatunk volt, Horváth Szabival, Kovács-és Horváth Ádámmal, a most már debreceni Faggyas Milánnal. Edzőink, Varsányi Zsolt és György Gábor is érezték, hogy „jó anyagok" vagyunk. Remélem ők is büszkék ránk.

Egy labdarúgó életében fontos a stabil háttér. Nálad az említett szakembereken kívül kik játsszák a meghatározó szerepet?
-A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek. Nélkülük, most nem készülhetnék hétről-hétre Veréb Gyuri bácsi kezei alatt Köteles Lacival és Vojinoviccsal. A barátnőm is sokat jelent nekem, bár ő nem rajong annyira a fociért, de elfogadja, hogy ez az életem. Nem is akartam soha más poszton szerepelni, már csak azért sem, mert nagy Oliver Kahn rajongó vagyok. Mindig tetszett a fanatizmusa, a profi, mindenáron a maximalizmusra és a győzelemre törő hozzáállása. De a kedden eltemetett Nota Gyulára is mindig felnéztem, hiszen állandóan kint voltam azokon a meccseken, amikor még ő itt szerepelt. Ezért is akartam ott lenni a temetésén, elkísérni utolsó útjára.