Még csak 14 éves, máris profiként éli az életét. Csak a sport és a tanulás létezik számára. Céljai és elérhető álmai vannak. Szerény fiú, bár lenne mire büszkének lennie. Mezőnyjátékosként volt már gólkirály, de többször ítélték neki a legjobb kapus díjat is. Ragályi Róberttel a DVTK U14-esek és U15-ösök kapusával beszélgettünk.

Voltál már gólkirály és a legjobb kapus díjat is többször megkaptad. Hogy is van ez?
- 5 éves koromtól járok fociedzésekre. Korábban mezőnyjátékos voltam, két éve azonban az egyik edzésen úgy alakult, hogy kapus nélkül maradtunk. Beálltam. Úgy éreztem jól megy a védés, és ezen hitemben megerősítettek csapattársaim is. Így hát „bent ragadtam" a kapuban.

A csapattársaid mellett mostanra a szakma elismerését is kivívtad...
- Abban csak reménykedem, hogy elismerik azt, amit eddig elértem. Való igaz, hogy tavaly több tornán is korosztályom legjobb kapusának választottak. A DVTK téli kupáján a 94-es és a 95-ös korosztályban is megítélték nekem ezt a díjat, de egy egri tornán is hasonló elismerésben részesültem.

Még nagyon fiatal vagy, általános iskolás. Hogyan telik egy napod?
- Márciusban múltam 14 éves. A Fazekas iskolában tanulok. Hetente kétszer délelőtt is van edzésem. Ezeken a napokon hivatalosan kikérnek a suliból. Általában reggel 6 órakor kelek, gyors reggeli, majd 7 órakor már a pályán vagyok. A reggeli edzés után irány az iskola. Tanítás után vissza Diósgyőrbe kapusedzésre, utána pedig a csapattal is tréningezem egyet. Hát körülbelül ennyi. Az iskola és a foci töltik ki az életemet. De nem panaszkodom, szeretek védeni, ez a hobbim.

Ez nem egy tipikus tinédzser élet...
- Nem. De nem bánom. Vannak céljaim, amiket szeretnék elérni, és ezekért hajlandó vagyok áldozatokat hozni. Csak egy példa: kortársaimmal ellentétben nekem mindig figyelnem kell arra mikor és mit eszem.

Konkrétan milyen céljaid vannak?
- Szeretnék mindenképpen a nagy csapatban védeni. Szerintem Magyarország legnagyobb és legnagyszerűbb szurkolótábora a Diósgyőrnek van. Fantasztikus lehet védeni a zsúfolt lelátók előtt és olyan buzdítás mellett, ami már megszokottá vált Miskolcon. Jó érzés lehet úszni az emberek szeretetében. Ezt szeretném mindenképpen megízlelni. Remélem, elfogadnak majd, hiszen itt élek, itt nőttem fel. Egy fiú vagyok a villamosról...