Összefoglaló 2021. április 19., hétfő

Asmir Suljić: Soha nem adjuk fel

Asmir Suljić két góljával győzött a DVTK Budafokon, életben tartva ezzel a DVTK bennmaradási esélyeit. A bosnyák-magyar kettős állampolgárságú támadóval beszélgettünk.

Asmir Suljić: Soha nem adjuk fel


- Mi volt a budafoki győzelem kulcsa?
- A mérkőzés előtt úgy éreztük, Miskolcon kívül már mindenhol leírtak minket, rajtunk kívül senki nem hisz a bennmaradásban. Péntek este megmutattuk, itt vagyunk, hiszünk magunkban, és soha nem adjuk fel, bármi is történik. Van még lehetőség pontot szerezni, és megvan a minőség is a csapatban, hogy bebizonyítsuk, helyünk van az élvonalban.

- Milyen volt belülről a találkozó?
- Legyőztük idegenben az FTC-t és a Fehérvárt is, mégis azt mondom, véleményem szerint ezen a mérkőzésen játszottunk a legjobban. Egyrészt rengeteg helyzetet alakítottunk ki - talán többet, mint korábban 3-4 találkozón együttvéve -, és ha kicsit pontosabbak vagyunk, akkor sokkal korábban lezárhattuk volna a találkozót. Ebben az esetben a BMTE nem játszhatott volna a lefújás előtt arra, hogy egy előre ívelt labda után bármi megtörténhet a kapu előterében. Másrészt a BMTE közvetlen vetélytársunk, ők is a bennmaradásért küzdenek, és ahogy a mérkőzés mutatta, tényleg küzdöttek az utolsó leheletükig, mégis mi győztünk.

- A két góloddal hatalmas részt vállaltál a győzelemből, de a fejeseddel sok mindenkit megleptél.
- Azt hiszem, mindenkit megleptem, mert nem jellemző rám, hogy fejjel szerzem a gólokat. És igazából inkább az előkészítés az erősségem, a befejezést pedig meghagyom annak, akinek ez a specialitása. Persze, ha gólhelyzetbe kerülök, akkor igyekszem kihasználni, és boldog is vagyok a találatok miatt, de még inkább azért, mert jól játszott, és nyert a DVTK. Kár lenne tagadni, jó érzés gólt, gólokat szerezni, különösen olyanokat, ami három pontot ér. Ám, ha jól játszik a csapat, és gyűjtjük a pontokat, akkor igazából másodlagos is, ki szerzi a gólokat.

- Ha mondod, biztosan mindegy, ki szerzi a gólt, a második találat előtt mégis te lőtted kapura a labdát, és nem hagytad Gheorge Grozavnak. Miért döntöttél így?
- Úgy éreztem, mind a ketten ellőhettük volna a labdát, de talán fél másodperccel hamarabb értem oda, és én érkeztem a kapuval szemben, ezért elvállaltam. Ha ő lő, jó eséllyel akkor is gól, de egy jó passzban lévő csapatban ketten érnek oda egy ilyen labdára, egy rosszban pedig egy sem. És az első gól előtt is Ghicu érkezett mögöttem, ha nem fejelem el a labdát, ő értékesíti a helyzetet.

- Négy mérkőzés maradt hátra a bajnokságból, szoktál számolgatni, milyen esélyei vannak a DVTK-nak?
- Hazudnék, ha nemmel válaszolnék, de úgy érzem, most az a legjobb, ha nem számolgatunk. Már nem csak rajtunk múlik minden, szükségünk van az ellenfelek pontvesztésére is, amit azonban csak akkor tudunk kihasználni, ha mi győzünk. Ahogy Budafokon, úgy a Puskás Akadémia ellen is bízni kell magunkban, mert tudjuk, a klub, a szurkolótábor, a város mögöttünk áll. Úgy kell folytatni, ahogy múlt pénteken játszottunk, és akkor a vonal fölött végezhetünk.
Nem mondhatjuk, hogy nincs veszteni valónk, mert én például hosszú távú szerződést kötöttem Diósgyőrben, itt képzelem el a jövőmet egészen addig, amíg a klub igényt tart rám. Erőt kell meríteni abból, hogy sokan már leírtak minket, és az NB II.-ben látnak, mi viszont mindent megteszünk a bennmaradásért. Izgalmas végjátékra számítok, mert ne feledjük, az utolsó két fordulóban hazai pályán fejezzük be a bajnokságot.