Összefoglaló 2022. március 7., hétfő

"Újjászülettem!"

Branislav Danilović porckorongsérv miatt egy évet kihagyott, de már teljesen egészséges, a Siófok ellen olyan parádés védésekkel folytatta, amit korábban megszokhattunk tőle, és az ETO ellen is ő állt a kapuban. A közelmúltban szerződést hosszabbított, ebből az alkalomból beszélgettünk vele. (A Gólörömben megjelent beszélgetés aktualizált változata.)

"Újjászülettem!"


- Kezdjük a vasárnapi győzelemmel! Hogyan láttad a kapuból az ETO elleni mérkőzést?
- Jó mérkőzést játszottunk, az elsőtől az utolsó percig mi irányítottuk az eseményeket. Lőttünk két gólt, és nem kaptunk egyet sem. Ami engem illet, sokszor értem a labdába, de sok védésre nem volt szükség, ám végig koncentrálni kellett, nehogy meglepjen az ellenfél. Újabb fontos három pontot szereztünk, ugyanúgy kell játszani a jövőben is, mint vasárnap, és akkor jönni fog a többi győzelem is. 

- 35 élvonalbeli mérkőzésen nyolcszor őrizted meg a DVTK kapuját a góltól, a Merkantil Bank Ligában pedig az eddigi két mérkőzés egyikén sem kaptál gólt. Fontosak számodra ezek az számok?
- Igen, szerintem minden kapus számára fontos, mert egy gól nélkül lehozott találkozó után az is tudja, hogy védekezésben jó munkát végzett a csapat, aki nem látta a meccset. Az ilyen mérkőzésekkel magabiztosságot tudok adni a csapatnak, és a csapat is magabiztosságot ad nekem, ami mindenkinek jó.

- Meggyógyultál, megmutattad, hogy tétmérkőzésen is lehet rád számítani, mégis visszavette Póser Dániel a helyét akapuban egészen az ETO elleni meccsig. Mennyire nehéz ez a helyzet?
- Amikor elkezdtem védeni, akkor egyúttal azt is elfogadtam, hogy egyszerre csak egy kapus állhat a kapuba. Az ügyes edzők megoldják, hogy az azonos poszton szereplő jó játékosok egyszerre legyenek a pályán, a kapusok esetében ez képtelenség. Ha a jelenlegi helyzetet nézzük, akkor mindenekelőtt boldog vagyok a visszatérésem miatt. Emellett örülök a csapat eredményességének, és Daninak is jó szezonja van. Ilyen helyzetben nem lehet mást tenni, csak keményen edzeni, és hinni abban, hogy ismét megkapom a lehetőséget, amivel élni tudok. Olyan formában kell tartanom magam, készen álljak a feladatra. Így történt az előző héten is, és szombaton szólt Kondás Elemér, hogy az ETO ellen én kezdek.

- Lépjünk egyet hátra, és lássuk a teljes diósgyőri pályafutásod! Két és fél éve vagy a DVTK játékosa, mit jelent számodra ez az időszak?
- Rengeteg csodás és két rossz emléket.

- Kezdjük a jóval!
- Mindig jó érzéssel tölt el, ha megérkezem a stadionba. Számtalan kedves emlék köt ide, sok jó embert ismertem meg a klubban, akik mindig kedvesek velem. Alig lettem a DVTK kapusa, megtapasztaltam, hogy ebben a városban az emberek azért dolgoznak a hétköznapokon, hogy a hétvégén a nekünk szurkoljanak, élnekhalnak a csapatért. Rengeteg pozitív energiát kaptunk a lelátóról, jól is szerepelt a csapat, kár, hogy a koronavírus-járvány miatt egy időre megállt a bajnokság, mert utána már nem tudtunk hasonló teljesítményt nyújtani. Most is tudom, hogy a városban mindenki bízik a feljutásban, valamint a bajnoki cím megszerzésében. Óriási motivációt jelent egy ilyen szurkolótábor, mert annyi mindent kapunk tőlük, hogy azt viszonozni kell.

- Ha tippelhetünk, akkor a két rossz emlék a hosszú kihagyás és a kiesés. Az utóbbit mindannyian átéltük, ezért többé-kevésbé átérezzük, viszont mesélsz nekünk a sérülésről és a visszatérésről?
- Porckorongsérv miatt hagytam ki egy teljes évet. Korábban soha nem szenvedtem még csak hasonló sérülést sem, egyszer volt szükségem kisebb operációra, de két héttel később már ismét edzettem. Úgyhogy bízom benne, ez az első és egyben utolsó hosszabb kihagyásom. Amikor először éreztem fájdalmat a derekamban, akkor bíztam benne, és mindent megtettem érte, hogy műtét nélkül gyógyuljak meg. 2020. november 29-én védtem utoljára a Mezőkövesd - DVTK mérkőzésen, már a 30. perctől egyre elviselhetetlenebb fájdalmat éreztem. Utána pihentem, kaptam injekciót, jártam fizikoterápiára, és néha úgy tűnt, sikerül is, de mindig visszatért a fájdalom. Végül beláttam, hogy még mindig az operáció a legjobb megoldás. Ajánlottak egy magánklinikát Szerbiában, ahol ráadásul egy barátomat is műtötték porckorongsérvvel, így kés alá feküdtem. Maga a műtét két órán keresztül tartott, és hat órával az operáció után már minden fájdalom nélkül sétáltam. Két hétig jártam gyógytornára, majd április elsején kezdtem el a rehabilitációt. Amikor végül csatlakoztam a csapathoz, három héten keresztül kontakt nélkül edzettem, csak lövéseket védtem, illetve a taktikai edzéseken álltam be. Teljes értékű munkát november közepétől végzek.

- Milyen érzés volt újra elkezdeni az edzéseket?
- Mintha újjászülettem volna! Végig hittem a visszatérésben, a focipályán is csak olyan dologba vágok bele, amiben hiszek, hogy sikerrel tudom befejezni. Amiben nem hiszek, azt el sem kezdem. Igazából az okozta a nehézséget, hogy szerencsére némi izomlázon kívül soha semmi fájdalmat nem éreztem, ezért mindig ott motoszkált bennem, hogy még nagyobb lépésekben kellene haladni a mielőbbi visszatérés érdekében. Az eszem viszont tudta, hogy a természetet nem lehet megerőszakolni, türelmesnek kell lenni a teljes felépülés érdekében. De nem csak nekem, hanem a velem dolgozó szakembereknek is óvatosnak kellett lenni. Danival kezdtem el a munkát, tőle vett át Tusi (Lukács Dániel fizioterapeuta és Tuska János kapusedző - a szerk.), akik már az elején nyilvánvalóvá tették, bárhogy is alakul, nekem január elsejére kell elérnem azt a szintet, hogy tökéletes állapotban kezdjem el a téli felkészülést. Ezenkívül minden edzés előtt elmondták, mi lesz a program, például ma a lövéseket gyakoroljuk, és felhívták a figyelmemet, hogy amíg nem érzek fájdalmat, addig folytatjuk, ellenkező esetben viszont azonnal kitalálnak valami mást. 
Abból a szempontból nagyon jó volt ez a fajta kommunikáció, hogy hiába csatlakoztam a csapathoz november közepén, nem volt értelme sietni, hiszen leszögezték, bármilyen állapotban, bármilyen formában vagyok, lépésről lépésről haladunk, csak januárban kerülök be a meccskeretbe. Mindkettőjüknek nagyon hálás vagyok a felépülésem érdekében tett erőfeszítésekért!

- És milyen érzés volt újra tétmeccsen védeni? 
- Érdekes módon úgy éreztem, mintha mi sem történt volna, ugyanazzal az önbizalommal vártam a találkozót, és az egész meccsen úgy védtem, mint mondjuk két évvel ezelőtt. Illetve talán annyival jobban is vagyok, hogy tudom, miért fájt a derekam, és azt is tudom, tökéletesen meggyógyultam.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

DVTK (@dvtkinstagram) által megosztott bejegyzés


- A közelmúltban szerződést hosszabbítottál, így a DVTK lehet az a csapat, amelyikben a második legtöbb időt töltöd.
- Szerbiában egy fél év kölcsönjátéktól eltekintve csak az FK Rad csapatában védtem 6 idényen keresztül. Amikor 2019-ben Diósgyőrbe érkeztem, hittem benne, hogy olyan teljesítményt tudok nyújtani, aminek köszönhetően sokáig a DVTK játékosa leszek. Ezért örülök, hogy újabb szerződést írtam alá, és továbbra is a DVTK játékosa maradok. Ugyanazt érzem Diósgyőrben mint a belgrádi csapatomnál, akár itt is meglehet a 6 év, hiszen kiválóan érzem magam. Még sokáig szeretnék játszani, bízom benne, hogy semmi nem jön közbe, és még évekig védeni fogok, akár 40 éves koromig.

- Akkor még nem aktuális a kérdés, hogy gondolkodsz-e az aktív pályafutásod utáni időkről...
- A focipályán nőttem fel, a foci a mindenem, a karrierem befejezése után mindenképpen adok egy esélyt annak, hogy kipróbáljam magam kapusedzőként. Sok jó edzővel dolgoztam együtt, akiktől rengeteget tanultam, azt hiszem, már most is lenne mit továbbadni. Persze nem tudom, mit hoz a jövő, lehet, hogy kapok egy nagyszerű üzleti ajánlatot, ki tudja?

- Van kedvenc meccsed, védésed az elmúlt évekből?
- Minden egyes találkozóra emlékszem, amelyiken kapuba álltam, de nehéz egyet kiemelni. Ha mégis, akkor a legutóbbi Siófok elleni találkozó, mert akkor tértem vissza a sérülést követően, sok szurkoló jött ki a stadionba, akik végig támogattak minket, és végül kapott gól nélkül győztünk.

- A feleségeddel és a kisfiaddal érkeztél Miskolcra. Velük mi a helyzet?
- A családommal kiválóan érezzük magunkat a városban. Talán egy fél éve játszottam Miskolcon, amikor láttam, hogy a belvárosban elkezdenek építeni egy társasházat, ahol végül vettem is egy lakást. Mondom, hosszú távra tervezek itt.
A rehabilitáció idején Dragica is nagyon sokat segített nekem feleségként és szakemberként is, ugyanis pszichológusként sportolókkal is foglalkozik (többek között a szerb tollaslabda válogatott tagjaival dolgozik már három éve). 2014-ben már együtt érkeztünk Magyarországra, és egy évvel később házasodtunk össze. Manapság a távolság nem akadály, a koronavírus-járvány miatt pedig azok is online tartották az ülést, akik egyébként két sarokra laktak a klienstől. Had büszkélkedjek el azzal is, hogy egy hónapja elkezdett egy sportpszichológus specializációt, amit egy olyan szakember tart, aki 11 évet dolgozott a Juventusnál.
A fiunk Boško három és fél éves, óvodába jár, ahol már mindent megért magyarul, szerintem hamarosan folyamatosan fog beszélni is. Már elkezdett focizni egy kis korkedvezménnyel, és nagyon élvezi, ilyen idős korban ez a legfontosabb. Nem meglepő módon kapus szeretne lenni, van kapuskesztyűje is, és mindig hív, hogy "gyere apa, lőj nekem", és vetődik az ágyon. Majd eltelik két-három nap kapusként, és utána már ő akar kapura lőni nekem. Igazából mindegy, hogy kapus vagy mezőnyjátékos lesz, semmit nem erőltetünk, majd kialakul.

- Nem sokat lehet ünnepelni az ETO legyőzését, mert szerdán újabb bajnoki vár a DVTK-ra, nem is akármilyen.
- Az öltözőben mindenki tudja, hogy a Nyíregyháza elleni mérkőzés milyen fontos a szurkolók és a klub számára, azt is hallottuk, hogy már egy hete elfogyott minden jegy a vendégszektorba. Meg kell mutatni, milyen csapat a DVTK, nem véletlenül vezetjük a tabellát, és ezen a 90 perc alatt is be kell bizonyítani, hogy mi vagyunk a jobb csapat. Tudom, milyen felfokozott hangulatot hoz egy derbi, az FK Rad kapusaként védtem a helyi rivális OFK Beograd és az FK Voždovac ellen. Ilyen meccseken a világ minden táján győzelmet várnak a szurkolók, ezért a labdarúgók számára csak egy út marad: a győzelem. És éppen ezért a siker még egy jó csapat számára is hatalmas lökést jelent.

Névjegy

Vezetéknév: Danilović
Keresztnév: Branislav
Születési idő: 1988. június 24.
Születési hely: Belgrád (Jugoszlávia)
Állampolgárság: szerb, magyar
Magasság: 190 centiméter
Poszt: kapus
Mezszám: 44

Sikerei
U21-es válogatott (Szerbia)
U19-es válogatott (Szerbia)

Pályafutás
2021/2022 Diósgyőri VTK (NB II.) 2/0
2020/2021 Diósgyőri VTK (NB I.) 5/0
2019/2020 Diósgyőri VTK (NB I.) 30/0
2018/2019 Puskás Akadémia FC (NB I.) 15/0
2017/2018 Puskás Akadémia FC (NB I.) 3/0
2016/2017 Debreceni VSC (kölcsönben, NB I.) 29/0
2015/2016 Videoton FC (kölcsönben, NB I.) 25/0
2014/2015 Puskás Akadémia FC (NB I.) 27/0
2013/2014 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 17/0
2012/2013 FK BSK Borča (kölcsönben, Szerbia, SuperLiga) 11/0
2012/2013 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 5/0
2011/2012 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 22/0
2010/2011 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 8/0
2009/2010 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 1/0
2008/2009 FK Rad Beograd (Szerbia, SuperLiga) 6/0
2007/2008 FK Rad Beograd (Szerbia, Prva Liga) 12/0
FK Rad Beograd utánpótlás