Összefoglaló 2022. április 13., szerda

"A fociban a saját ego legyőzése a legnehezebb"

A 19 éves szélső támadó, Kocsis Dominik nyáron érkezett Diósgyőrbe. Vele beszélgettünk. (A Gólörömben megjelent interjú aktualizált változata.)

"A fociban a saját ego legyőzése a legnehezebb"


- Egy győzelem és egy döntetlen után talán könnyebb megválaszolni a kérdést: hogy vagy?
- Köszönöm, jól érzem magam, örülök, hogy egy hullámvölgy után Dorogon nyerni tudtunk, és ismét pályára léphettem.

- Minek volt köszönhető ez a hullámvölgy?
- A pontos okokat nem tudom, de a korábbi kiváló szereplésnek köszönhetően talán túl korán gondoltuk azt, hogy már kezünkben a feljutás. Azóta észbe kaptunk, és mostantól ismét jöhetnek a sikerek!

- Legutóbb ismét csereként álltál be a Tiszakécske ellen. Hogyan értékeled a mérkőzést és a saját teljesítményed?
- Az ellenfél nagyon betömörült a saját kapuja elé, mi birtokoltuk többet a labdát, és nekik szinte helyzetük sem volt. Jól kezdtük a találkozót, a kispadról nézve is tetszett. Azon viszont sürgősen javítani kell, hogy a nagyon szépen kialakított helyzeteket sokkal jobb arányban kell értékesíteni. A második félidőben is hasonló lehetőségeket teremtettünk, minimum egyet be kellett volna lőni a győzelem érdekében. A magam részéről jól szálltam be a játékba, de összességében mégis elégedetlen vagyok, mert nem lőttem gólt, és még egy gólpasszt sem adtam. 
Egyértelműen pontokat veszítettünk nem csak a helyzetek, hanem a játék képe alapján is. Hétfő este ugyan vereséget szenvedett a Szeged, így ezzel a szomorú döntetlennel is növeltük az előnyünket előttük. A folytatásban az a feladat, hogy megőrizzük a második helyet, és a bajnokság végén együtt ünnepeljünk a szurkolókkal.

- Pedig felkészültem egy kevésbé vidám válaszra is, mert ősszel több játéklehetőséget kaptál, tavasszal viszont kevesebbet, rendre Rotem Keller vagy éppen Jurek Gábor szerepelt fiatalként a csapatban.
- Ez igaz, de nagyon szeretek ennek a csapatnak a tagja lenni, a DVTK egy jó klub. Jurek Gábor pedig az egyik legjobb barátom a csapatban, ami persze a pályán nem számít, hiszen mindkettőnknek az a célja, hogy minél több játékpercet kapjon.
A fociban a saját ego legyőzése a legnehezebb. Minden profi labdarúgónak pontosan tisztában kell lennie a képességeivel, és rendelkezni kell egy egészséges önbizalommal is. És amikor kevesebb játéklehetőség jut, akkor mindenki fejében megfordul a kérdés: elég-e ez a tudás az adott szintre? Ki a hibás? Én magam, a csapat, az edző? Ilyenkor meg kell találni a választ ezekre a kérdésekre.

- És te megtaláltad?
- Őszintén? Még nem, de azon vagyok. Számomra most az a legfontosabb, hogy minél többet játsszak, ráadásul úgy készültem, hogy ez a tavasz nagyon jó lesz. Egyelőre sem a csapatnak és személy szerint nekem sem úgy alakul, ahogy elterveztem, de bízom benne, hogy végül minden jól alakul.

- Gyerekként kerültél Nagykanizsáról a Honvéd akadémiájára, majd profi labdarúgóként most nyáron váltottál először klubot. Nehéz volt beilleszkedni?
- Számomra az igazi ugrást az jelentette, amikor a Magyar Futball Akadémiáról a Honvéd első csapatához kerültem. Felnőttekkel ültem egy öltözőben, felnőttek ellen játszottam ráadásul pénzért, meg kellett tanulni, hogy a vereségnek szó szerint ára van. De megálltam a helyem, bemutatkoztam az élvonalban. Ehhez képest a DVTK “csak” egy másik profi csapat. Az elején talán a játékstílusom miatt nehezen fogadtak el a társak, de amikor közelebbről megismertek, akkor egy-két hét alatt befogadtak a csapatba.

- Hogyan jellemeznéd magad?
- Olyan játékos vagyok, aki csereként is jól száll be, de kezdőként is használható. Persze az is igaz, hogy amikor az elejétől a pályán lehettem, akkor elmaradtam a saját elvárásaimtól, még ha nem is feltétlenül játszottam rosszul. Csereként viszont szinte kivétel nélkül hozzá tudtam tenni a mérkőzéshez. Meglátásom szerint abban kell a legtöbbet fejlődni, hogy kezdőként is ugyanazt tudjam nyújtani, mint csereként.
Ha belemegyünk a részletekbe, akkor az egy az egy elleni párharcok megnyerése a legnagyobb erényem, emellett szeretek cselezni, szeretek kapura lőni, pont azok a játékelemek számítanak erősségemnek, ami egy szélső támadónak kell.

- Eddig egyetlen gólt szereztél Diósgyőrben, amire biztosan azt mondod, hogy ez kevés. Lehetett volna több is?
- Igen, de egy támadónak az a legfontosabb, hogy helyzetbe kerüljön. Egy 19 éves játékos számára egy új csapatban eleinte nem jön a gól, az véleményem szerint normális. Nekem megvoltak a helyzeteim, amiből talán több gólt lőttem volna, ha folyamatosan játékban vagyok. Egy önbizalomtól duzzadó játékos sokkal nagyobb százalékban értékesíti a helyzeteit, az önbizalmat pedig a pályán mérkőzés közben lehet sok-sok jó megoldással duzzasztani.

- Egy gyors kérdés erejéig tekintsük át az eddigi pályafutásod!
- Nagykanizsán kezdtem focizni, talán az utolsó olyan korosztályhoz tartozom, akinek normális gyerekkora volt. Éjjel-nappal a grundon fociztunk, ott tanultam meg labdát kezelni, cselezni, lőni. Balatonlellén vettem részt egy focitáborban, ahol rengeteg megfigyelő látott. Többen is kiszúrtak, hívott a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, a Sándor Károly Akadémia, az FTC és a Magyar Futball Akadémia is. A legutóbbit választottam, mert úgy gondoltam, ott a legszínvonalasabb a képzés. Az első év jól sikerült, ám utána növésben gyorsan lehagytak a társak, mert későn érő voltam, ezért az U15-ös és U17-es korosztály között annyira nem élveztem a focit. Az U19-es bajnokságba viszont úgy érkeztem, hogy utolértem a többieket, gyorsaságban le is hagytam őket. Így kerültem a Honvéd első csapatába, amiről már esett szó.

- Most mégis Diósgyőrben szerepelsz kölcsönben.
- Bódog Tamásnál debütáltam, akit a sikertelenség miatt elküldték. Utána pedig nem kedvezett a sok edzőváltás sem. Látva a keretet úgy gondoltam, hogy sérülés után jobb, ha az NB II.-ben építem magam fel. Végül több lehetőség közül a DVTK-t választottam.

- Ha elárulhatunk egy belső információt, az összes fiatal ez öltöző egyik sarkában csoportosul. Ti ültetek így, vagy csak véletlenül hozta ezt az élet?
- Mi úgy hívjuk, hogy az az új sor, mert mindannyian ebben a bajnokságban érkeztünk az öltözőbe, ki kívülről, ki a diósgyőri akadémiáról. És utoljára Belényesi Csaba csatlakozott hozzánk idén télen.

- Említetted, hogy Jurek Gábor a csapatból a legjobb barátod. A pályán még nem láttunk együtt, de a pályán kívül ez miben nyilvánul meg?
- Én megnézném magunkat együtt a pályán! Amikor Diósgyőrbe érkeztem, akkor vele találtam meg először a közös hangot. Mind a ketten fiatalok vagyunk, hasonló poszton játsszunk, bár azt nem állítom, hogy ugyanolyanok vagyunk, mert részben mások az erényeink. Gabi jó játékos, és így, hogy 17 évesen már az NB II.-ben játszik, csak jobb lesz. A pályán kívül is sok időt töltünk együtt, moziba megyünk, együtt ebédelünk, beülünk egy kávézóba, vagy csak beszélgetünk, mindig találunk közös témát.

- Szinte minden idegenbeli mérkőzés után szóba kerül a pálya minősége. Mit jelent ez pontosan?
- Sok rossz tapasztalatom van ezen a téren az NB II.-ben. Az egyik helyen nincs fű, a másik helyen sok a homok rajta, "elfelejtik" locsolni, vagy éppen dagonyázunk, ha olyan az időjárás. Ilyen körülmények között nem jön ki a diósgyőri játékosok technikai tudása, nehezebb pontosan passzolni, gyorsan játszani, a lassan guruló labdát könnyebben szerzik meg a védők. Ilyenkor nem marad más, mint az ívelgetés. De mondok még valamit. Ha egy jó minőségű pályán azt látom, hogy felém gurul a labda, akkor azt keresem a szememmel, merre tudom egy érintéssel tovább passzolni, vagy azon gondolkodok, milyen csellel tudok megindulni a védő mellett. Egy göröngyös pályán viszont az utolsó pillanatig a labdán kell tartani a szemet, nehogy megpattanjon a lábam előtt, és a labdalevételre kell koncentrálni, nem pedig annak megjátszására. Az biztos, ma ezzel nem lesz gondunk, csak rajtunk múlik, hogy legyőzzük az ellenfelet.

- Jelen pillanatban kölcsönben szerepelsz Diósgyőrben, Pisont István, a DVTK egykori másodedzője a Honvéd képviseletében rendre feltűnik a DVTK mérkőzésein, hogy figyelemmel kísérje a teljesítményed. Mik a terveid a következő bajnokságra?
- Trezi bácsi (Pisont István - a szerk.) sokat segít nekem a tanácsaival. Szerinte az NB I.-ben is megállom a helyem, és azt én is érzem, hogy az én játékstílusomnak jobban fekszik az élvonal, mint a másodosztály. Akkor tudok jobb teljesítményt nyújtani, amikor jó minőségű pályán játszunk, van előttem tér, az ellenfél nem farol be a kapu elé. Ezért minél hamarabb szeretnénk visszatérni az NB I.-be. Bízom benne, hogy sikerül, az pedig majd eldől, hogy visszarendel a Honvéd, vagy a DVTK-val feljutva tudom megvalósítani az elképzelésem.

- Vagy jöhet a rap-karrier!
- Tény, hogy szeretem a rap zenét, gyakorlatilag csak azt hallgatok. Szoktunk a srácokkal reppelve beszélni, a free style rapbe is belekaptam, és írtam már rapet is. Ki tudja, lehet, hogy egyszer kiadom. A hangomon még lehet javítani, de most a focipályán szeretnék sikereket elérni.