“A stadionban uralkodó hangulat megalapozta a meccset”

- Egymás után kétszer is idegenben játszott a DVTK, és mindkétszer kívülről simának tűnő 3-0-s győzelmet aratott. Belülről is így tűnt?
- Belülről mindig komplikáltabb egy mérkőzés. Szegeden egy picit döcögősen kezdtünk, de utána fokozatosan átvettük a játék irányítását, és sikerült megvalósítani az edzői elképzeléseket.
Amikor többet birtokoljuk a labdát, akkor hátul jobban kinyílunk, amit meg lehet kontrázni. Ám mindössze egy-két gyors támadása akadt az ellenfélnek, amit jól reagáltunk le, így több nagy helyzetük nem volt. A győzelem mellett múlt vasárnap számunkra az volt a legfontosabb, hogy kapott gól nélkül hozzuk le a mérkőzést.

- És Csákváron? 
- Ott más jellegű találkozót vívtunk, mert a csákváriak sokkal agresszívabban támadtak le, és a széleken próbáltak megbontani minket. Emellett nagyon magasan, a kapujuktól távol védekeztek, amit próbáltunk mélységi beindulásokkal kihasználni. Ebből több helyzetet is 
kialakítottunk, és az első gólt is egy ilyen szituációból szereztük.

- A Nyíregyháza elleni meccs “csak” 2-0 lett, de ez a győzelem is magabiztosnak nevezhető. Egyetértesz?
- A stadionban uralkodó hangulat megalapozta a meccset, nekünk is könnyebb volt így felvenni a ritmust. Láttuk az ultrák koreográfiáját, és az első félidőben mi is megmutattuk a nyíregyháziaknak, hova érkeztek. Benyomtuk őket a saját kapujuk elé, egy-két sanszuk volt, amit talán kapura veszélyesnek lehet mondani. Az ellenfél kontrákra rendezkedett be, emiatt akkor sem lehetett félvállról venni őket, ha mi domináltunk. Az első félidőben szerzett góllal jó alapot teremtettünk a folytatásra, úgy érzem, nem volt kérdéses, ki nyeri a találkozót. 

- A Szeged - DVTK mérkőzést követően így fogalmaztál a DVTK hivatalos honlapján a Szatmári gól vagy kapott gól nélküli meccs kérdésre adott válaszodban: “ha választani kell, akkor inkább azt mondom, ne kapjunk gólt, mert az fixen egy pontot ér”. Csákváron gólt is lőttél, a DVTK sem kapott gólt, mennyire árnyalja ez a képet?
- Hosszú idő után szereztem ismét gólt, így most erre húz a szívem, de természetesen tartom azt is, amit korábban mondtam. A csapat teljesítményét jól mutatja, hogy ismét háromszor találtunk be, miközben a saját kapunkat megóvtuk, és a többes szám első személy a teljes csapatot takarja, hiszen mindenkinek megvan a támadó és a védő feladata is.

- A gólodat egy szöglet után szerezted, ha nem is egyből, de elöl maradtál. Ez külön taktikai húzás, vagy annyira bevett a labdarúgásban, hogy nem is kell külön beszélni róla?
- Nem beszéltünk erről, Kuznyecov Szergej ránk bízza, hogy az ellenfél felszabadítása után hogy érezzük, egyből vissza kell zárni, vagy látunk esélyt a labda begyűjtésére, és azt még a másik kapu előtt várjuk meg. Csákváron úgy éreztem, hogy ugyan a felszabadítást az ellenfél vette birtokba, de a társaknak van esélye egyből visszaszerezni, ezért fent maradtam. A biztonság kedvéért elindultam visszafelé, de pont ezzel vesztettem annyi időt, hogy megfordulva a második hullámban érjek a kapu elé. 

- Mi járt a fejedben, amikor eléd pattant a kapusról kijövő labda?
- Gyorsan felmértem a védők és a kapus pozícióját, és azt láttam, hogy a hosszú oldalon maradt két védő és egy kapus, ugyanakkor a harmadik védő pedig beugrik elém. Ezért egyből elvetettem azt a lehetőséget, hogy a hosszúba passzoljam a labdát, helyette az ugró játékos lába között lőttem el teli rüszttel a lehető legnagyobb erővel, nehogy elakadjon. Szerencsére a labda átment a résen, és a hálóban kötött ki. 

- Nyolc nap alatt három mérkőzést játszott a DVTK. Mi fért bele a felkészülésbe?
- Amikor sűrűn követik egymást a mérkőzések, akkor a pihenés és a regeneráció a legfontosabb. Ezen kívül oda kell figyelni az étkezésre és a folyadékbevitelre is. A két mérkőzés közti edzéseken pedig próbálunk kifrissülni, és igyekszünk javítani azokat a hibákat, amit legutóbb vétettünk.

- A legutóbbi öt mérkőzésen egyetlen gólt kapott a DVTK (és 12-1 a gólkülönbség), amiben a védelem oszlopaként jelentős érdemeket szereztél.
- Egyre jobban összecsiszolódik a csapat, és az idő múltával egyre jobban megismerjük egymás mozgását, például tudjuk, ha egy adott játékostárs kitámad, akkor melyik oldalt zárja ő, és merre kell nekünk figyelni. De nem kell sokat magyarázni, a számok magukért beszélnek. Hosszú távon a tudás dönt, de egyes szituációkban a szerencse is mellénk állt - sosem tagadtam, hogy a focihoz szerencse is kell -, és a csapat is nagyon sokat tett a 12-1-es gólkülönbségért. Ahogy mondtam, mindenkinek megvan a védőfeladata, de az is igaz, hogy ha sorra lőjük a gólokat, akkor az hátul is megkönnyíti a dolgunk. Háromgólos hátrányban nem is gondol az ellenfél az egyenlítésre, tudat alatt sokszor visszavesznek, és így könnyebb visszaverni a kevésbé heves rohamokat. 

- Kuznyecov Szergej középső védőt faragott Bárdos Bencéből, egyúttal kaptál egy új társat a védelem közepén. Mennyire befolyásolja ez a teljesítményed?
- Azért nem teljesen újat, mert amikor bal oldali belső védőt játszottam, akkor sokat szerepelt a balomon Bárdi. Ezért jól ismerjük egymást, ugyanakkor az is igaz, a védelem közepén azért kicsit más. Egy tehetséges srácról beszélünk, aki jól megállja a helyét új posztján is, persze idővel még jobb lesz.

- A DVTK immár négy pont előnnyel vezeti a tabellát.
- A bajnokság végén szeretnénk feljutni az élvonalba, ami reális cél. Az idény eleje nem úgy sikerült, ahogy terveztük, ezt próbáljuk most kijavítani. Minden mérkőzésen tudunk hozni egy jó átlagot, ami az eredményeken is látszik. Szeretnénk a téli szünetig növelni a többiekkel szemben az előnyünket, hogy magabiztosan várjuk a folytatást. Minél tovább ki kell nyújtani a jó sorozatot, hogy a legvégén az élen végezzünk.