Összefoglaló 2017. május 29., hétfő

"Ősszel előrébb kell lépni!"

Eperjesi Gábor, a DVTK saját nevelésű játékosa tavasszal stabil kezdőjátékossá vált, miközben az MTK ellen 50. alkalommal lépett pályára az élvonalban. Emellett hamarosan kézhez veheti mérnöki diplomáját is.

"Ősszel előrébb kell lépni!"


- Számon tartottad, hogy az MTK ellen már 50. alkalommal léptél pályára az élvonalban?
- Sok tétmérkőzést játszottam a DVTK első csapatában az NB II.-ben, a Ligakupában és a Magyar Kupában is, így különösképpen nem számoltam, hogy csak bajnokin mennyinél járok, persze vártam, hogy mikor érem el ezt a kerek számot. Számomra az ötvenedik mérkőzés ugyanolyan fontos, mint a 49. volt, vagy az 52. lesz. Az adott találkozó csak egy pillanatnyi állapot, számomra viszont sokkal fontosabb a folyamat, jelen esetben az, hogy folyamatosan játsszak. Mert csak így tudok fejlődni. 

- Van egy végső "úti célod", vagy csak rövid szakaszokat tervezel előre?
- Nem szoktam nagyot álmodni, hanem folyamatosan elérhető célokat tűzök ki magam elé. Először szerettem volna bemutatkozni az első csapatban, ezért tettem meg sok mindent (17 évesen és 107 naposan sikerült egy NB II.-es Vác - DVTK mérkőzésen - a szerk.) Ezért edzettem kisgyerek korom óta nap, mint nap, majd az élvonalban szerettem volna játszani, utána a kezdőcsapatot céloztam meg.

- Jelen pillanatban mi a legfontosabb közeli célod?
- A bennmaradás kiharcolása után úgy érzem, ennél sokkal többre vagyunk hivatottak, és ősszel előrébb kell lépni. Én pedig ennek a csapatnak szeretnék továbbra is hasznos, stabil tagja lenni. 

- Miért ebben az évben jött el annak az ideje, hogy már az a szokványos, ha Eperjesi Gábor a kezdőcsapat tagja, és arra kapják fel a fejüket a szurkolók, ha hiányzik?
- Mostanra érett be a sok elvégzett munka. Megkaptam a lehetőséget a szakmai stábtól, amivel élni is tudok. Számítanak rám, amit próbálok viszonozni, harcolni a társakért, a klubért, hogy meccsről-meccsre jobbak legyünk.

 

#DVTK #EperjesiGábor #throwbackthursday #tbt #2011

DVTK (@dvtkinstagram) által megosztott bejegyzés,

- Rendkívül fiatalon mutatkoztál be a DVTK első csapatában az NB II.-ben, de utána jött egy megtorpanás, évekre volt szükség az első élvonalbeli találkozóra.
- Nem volt szerencsém, mert két találkozón is játszottam a DVTK NB II.-es bajnokcsapatában, majd még azon a nyáron megsérültem az U17-es válogatottban, ami visszavetett. Többnyire az első csapattal edzettem, de távol kerültem az élvonaltól, az U19-es bajnokságban és az NB III.-ban játszottam. Védőként sokkal nehezebb fiatalon bekerülni a csapatba, ezen a poszton a legtöbb edző díjazza a rutint. Minden edző a legalkalmasabb játékosokat keresi a csapatába, ez mindig az ő döntése, amibe nincs beleszólásom. Én „csak” annyit tehetek, hogy az edzéseken, mérkőzéseken olyan teljesítményt nyújtok, amivel meg tudom győzni, hogy számíthat rám. Ekkoriban érettségiztem, szerettem volna egyetemre járni, egy ideig úgy tűnt, válaszút előtt állok. Végül sikerült megoldani, hogy párhuzamosan csináljam a kettőt, a DVTK-ban focizzak, és a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán tanuljak. 

- Könnyen össze tudtad egyeztetni?
- Egyáltalán nem. Aki valaha járt egyetemre, vagy magasabb szinten sportolt, az meg tudja erősíteni, hogy külön-külön is teljes embert kíván, számomra is nagyon megterhelő. Ha minden jól megy, akkor idén nyáron kézhez vehetem a BSc mérnöki diplomámat, utána következhet a specializáció.

- Tehát mégis csak előre tervezel!
- A labdarúgáson belül tervezem a közeljövőt, itt érzem jól magam, de bármi közbejöhet, és akkor jó lesz, ha tudok valamire támaszkodni. Ez egy biztos pont lesz az életemben, már nem fogok éhen halni, bármikor elkezdhetek dolgozni, ha véget ér a sportpályafutáson. 

- Mit tanultál meg fiatalon?
- Nem szeretnék a nagy öreg szerepében tetszelegni, de abban az időben sokkal nehezebb volt az első csapat keretébe, hát még magába a csapatba bekerülni, mint manapság. Nem véletlen, hogy huzamosabb ideig csak Pepe (Bacsa Patrik - a szerk.) és én öltöztünk a „nagyokkal”, alig bírtuk el a sok felszerelést, amit hagyományosan a fiatalok cipelnek. Edzésen egy keményebb szerelés után a csapattársak biztattak, az „ellenfél” pedig próbált nyomás alá helyezni. Ezt is meg kellett tanulni, kizárni a külső körülményeket. Biztosan emlékeznek még a szurkolók Budovinszky Krisztiánra, akivel nagyszerű dolog volt egy csapatban szerepelni, mert sokat segített, viszont ellenfélként akkor is nekem kellett elnézést kérni, ha ő szabálytalankodott. Ekkor tanultam meg, hogy nem lehet a földön fetrengeni, hanem akkor is összeszorított szájjal kell küzdeni, ha fáj a rúgás helye. Ma a fiatalok szerepeltetését támogató MLSZ ajánlás miatt könnyebb a helyzet, de én éppen kicsúsztam ennek az előnyeiből.

- Sajnálod?
- Abból a szempontból igen, hogy akkor valószínűleg hamarabb elérem az 50. élvonalbeli mérkőzésemet, ugyanakkor nekem még a hátam mögött sem mondhatta senki, hogy csak azért léptem pályára, mert fiatal vagyok. 

- 23 évesen már NB II.-es bajnok-, Ligakupa-győztes és Magyar Kupa döntős csapat tagjának vallhatod magad.
- A bajnoki címhez csak nagyon kis részt tettem hozzá, és ugyan a két kupadöntőben nem léptem pályára, az addig vezető úton sok csatából kivettem a részem. A diósgyőri LK-döntőt sajnálom jobban, mert az elődöntőben egy olyan „szabálytalanság” miatt állítottak ki, amikor a sípszó pillanatában körbenéztem, hogy mi történt, mert nem csak nem értem hozzá a hátam mögött eleső játékoshoz, hanem nem is láttam, hogy egyáltalán ott van. 

- Az előző hét elején meghosszabbítottad a szerződésed, nem vártál ki, mint azt sokan tették volna.
- Biztos voltam benne, hogy jövőre is az élvonalban játszunk. Miskolci vagyok, mindig a DVTK-ban játszottam, jól érzem itt magam. Úgy érzem, Bódog Tamás tervez velem, tovább tudok fejlődni a jövőben. 

- A DVSC ellen nem sikerült győzni, de inkább egy vereséggel maradjon benn a csapat, minthogy győzelemmel essen ki.
- Ez így igaz! Sajnos elöl kihagytuk a helyzeteket, mert nem voltunk elég pontosak a kapu előtt, hátul pedig elkerülhető hibákat vétettünk, amit a debreceniek könyörtelenül megbüntettek. De összességében azt mondom, az elmúlt időszakban sokat tettünk azért, hogy jövőre is az élvonalban játsszunk A legutolsó találkozón vereséget szenvedtünk, de korábban több győzelmet arattunk, és gyűjtöttünk annyi pontot, hogy megérdemeltük. És a közönség mennyire megérdemli, hogy jövőre az új stadionban is a legjobb magyar csapatokat fogadjuk! A szombati mezőkövesdi mérkőzésre már a hét elején elfogyott minden belépőjegy, nem minden nap mondhatja el egy játékos, hogy telt háznyi közönség szurkol neki. A kiesés ellen küzdöttünk, mégis megteltek a szektorok a Vasas ellen is, Debrecenben és két hete Budapesten is piros-fehérbe öltözött a lelátó. Köszönjük a buzdítást, nélkülük nem sikerült volna! 

 

- Szélső játékosként sok esetben karnyújtásnyira játszol a közönségtől, milyen hatással van a szurkolás a játékodra?
- Amikor pályára lépek, átkapcsolok, és csak a játékra, a saját feladatomra koncentrálok. A biztatás erőt ad, a telt háznyi közönség sem vonja el a figyelmem, éppen ellenkezőleg, segít az összpontosításban. Amikor a bedobáshoz készülődve még közelebb megyek a lelátóhoz, akkor még jobban érzem a közönséget, hazai pályán legtöbbször biztatnak, idegenben pedig vagy direkt, vagy humoros módon próbálnak kizökkenteni. Idegenben nem veszem föl, itthon viszont kifejezetten jól esik, amikor azt mondják, hogy dobjak akkorát, hogy a csatárnak csak be kelljen középen fejelnie a hálóba a labdát.

- Lassacskán nem csak a diósgyőri közönség, hanem az egész ország megtanulja, hogy Eperjesi Gábor szöglettel felérő bedobással segíti a DVTK támadásait. Mi a titkod, adottság, tanultad?
- Egyszerű fizika: technika, erő és dinamika kell hozzá. Külön nem tanultam, de gyerekkoromtól rengeteg bedobást végeztem el, és ahogy erősödtem, úgy szállt egyre messzebb a labda.

- De nem csak kézzel, hanem lábbal is a csapat hasznára tudsz lenni.
- A modern labdarúgásban gyorsaságra, robbanékonyságra van szükség, anélkül hiába csúcskategóriás technikailag valaki, nem tud érvényesülni. Emellett, aki nem fut, az manapság nem érhet el semmi. Ezután lehet csak arról beszélni, hogy pontosan kell passzolni, a beadással meg kell találni a társakat. Védekezésben pedig a szabályok adta keretek között ki kell használni a testi erőt. Kellő agresszivitással egy sokkal nagyobb darab támadó ellen is eredményesen lehet felvenni a küzdelmet, erről szól a sport, nem szabad lagymatagnak lenni.

- Jobbhátvédként ragadtál meg a kezdőcsapatban, pedig hat éve még balhátvédként mutatkoztál be, és az ősszel az NB III.-ban szélsőként két gólt is lőttél öt mérkőzésen. Nem hiányzik az előkészítés mellett a befejezés az élvonalban?
- Minden labdarúgó sablonválaszát tudom erre elővenni, ahová az edző állít, ott próbálom a legjobb teljesítményt kiadni magamból. Kalandoznék én előre többször is, mert én is vágyom a gólszerzésre, de sokkal jobban szeretnék a csapattal sikeres lenni. Ehhez pedig be kell tartani a taktikát, ami most ennyit enged.