Horváth Zoltán még játszott volna néhány meccset idén

- Újabb győzelemmel zárta az évet a DVTK, és már kilenc meccse veretlen, amiből nyolcszor győzött is.

- Ezúttal nem kezdtük jól a mérkőzést, és érdekes volt látni, hogy már az elejétől húzta az ellenfelünk az időt. Majd gyakorlatilag az első helyzetből gólt is szereztek, ami megint nem gyorsította fel a játékukat. A második félidőre úgy jöttünk ki, hogy megfordítsuk az eredményt. Változott a játék képe, hamar kiegyenlítettünk, és a vezetést is megszereztük. A futball egyik íratlan szabálya, hogy az első 11-es, piros lap után a játékvezető könnyebben ítél a másik csapat kárára is, most is így történt, 2-2. Ám a csapatban megvolt a tartás, és végül mi vittük be a győztes találatot. 

- Számítottál rá, hogy már idén átveszi a DVTK az első helyet?

- Az utolsó forduló előtt is úgy vélekedtem, benne van a pakliban a Vasas ajkai botlása, de az eredmény alakulása alapján akár pont nélkül is maradhattak volna. A félidőben elsősorban saját magunkkal kellett foglalkozni, hiszen mi is hátrányban voltunk, de azért vetettem egy pillantást a többi eredményre. Még jobban motivált, hogy nem csak a Vasas, hanem a Haladás is égett. Végül az élbolyból csak a KTE tudott nyerni, a többiek pontot, pontokat veszítettek. Ez azonban mind semmit sem ért volna, ha mi nem győzünk. Egyértelműen a Vasas a legnagyobb vetélytársunk, de figyelni kell a bajnokságot kiválóan kezdő Kecskemétre, az egygólos előnyét rendre megőrző Haladásra, de a Szeged is zárkózik. A tavaszi nyitányon Angyalföldre látogatunk, egy győzelemmel stabilizálni tudjuk a helyünket.

- Amikor Diósgyőrbe igazoltál, úgy nyilatkoztál, hogy: "a legfontosabb, hogy segíteni akarom a csapatot abban, hogy kiharcoljuk a visszajutást az élvonalba." Hogy állunk most ezen a téren?

- Jó irányban haladunk. A második hely is feljutást ér, de mégis jobb érzés az elsőről folytatni a bajnokságot. Az utolsó kilenc mérkőzésen elkaptuk a fonalat, ezen az úton kell tovább haladni. Nyerni kell a meccseket, függetlenül attól, hogy rangadót játszunk vagy egy alsóházi csapat az ellenfél, és akkor másodlagos, mit játszanak a többiek. Ősszel leraktuk az alapokat, erre kell építkezni egész tavasszal.

- Az előbb említett bemutatkozó interjúban így fogalmaztál: "nem szeretek ígérgetni, bízom benne, hogy minél többször betalálok és sok győzelmet ünnepelhetünk közösen a szurkolókkal". Hogy érzed, az eddigi hét gól elfogadható teljesítmény?

- Nem sokkal a bajnoki rajt előtt érkeztem, és tisztában voltam vele, hogy a jó teljesítményhez előbb be kell illeszkedni az új közegbe, fel kell venni a csapat ritmusát. Ezért nem akartam ígérgetni, hanem úgy voltam vele, majd a tettek beszélnek. A bajnokság elején sokszor csak csereként kaptam játéklehetőséget, és ugyan a harmadik fordulóban Siófokon betaláltam, de nem követték újabb gólok. Október végére azonban egyre jobb formába lendültem, és az utóbbi nyolc fordulóval már elégedett lehetek.

- Tudod, hogy amikor gólt szereztél, akkor Siófok kivételével győzött a csapat? Ráadásul többször te adtad meg a mérkőzés alaphangját egy korai góllal. Egyáltalán van különbség gól és gól között?

- Minden gól fontos. Az első találat a csapatot nyugtatja meg, ha pedig már eldőlt a találkozó, akkor a negyedik, ötödik gól a játékosnak ad egy olyan lendületet, aminek köszönhetően a következő meccsen akár győztes gólt is szerezhet. Az mindenképpen jót tesz, ha megszerezzük a vezetést, de Siófokon mi is beleszaladtunk abba a hibába, hogy a hajrában egyenlített az ellenfél, mi pedig nem tudtunk újra felpörögni. Tanultunk az esetből, igyekszünk rárúgni a másodikat, különben hosszú percek várnak ránk a végső sípszóig.

- Nem kérdezzük meg, melyik volt a legszebb gólod ősszel, de beszéljünk egy kicsit róla! Az Ajka elleninél lőttél már szebb gólt?

- Pályafutásom során több gólt is ollóztam már, két hete még a tavalyi Kisvárda - ZTE mérkőzés hosszabbításában lőtt gólt idéztem volna fel erre a kérdésre . Most viszont azt gondolom, az Ajka ellen lőttem az életem gólját. A sarkazás kicsit olyan, mint az ollózás. Rákészül az ember, tudja, mit kell csinálni, de hogy tökéletesen találja el a labdát vagy éppen mellé lő, az sokszor csak a szerencsén múlik. Abból a szempontból viszont nehezebb sarkazni, hogy csak addig láttam a labdát, amíg el nem döntöttem, hogy kár felugrani, mert magas lesz, és helyette sarokkal próbálkoztam. 

- Végignézve az idei találataidat, többségét közelről szerezted, ahol nagyobb feladat megfelelő ütemben és jó helyre érkezni a kapu elé, mint utána értékesíteni a helyzetet.

- Csatárként ez a feladatom, a kapu előterében támadni kell a labdát, tőlem senki ne várja, hogy a félpályától végigcselezem a védelmet. A Szentlőrinc ellen is úgy voltam vele, inkább kétszer haladjon át a gólvonalon a labda, mint egyszer sem.

- És érdekes módon a kupában két gólt is fejeltél, bajnokin viszont még egyet sem. 

- Tényleg, erre eddig nem is gondoltam! Korábban nem is nagyon emlékszem olyan beadásra, amire fejjel kellett volna érkezni, Budafokon viszont kaptam egy kitűnő labdát balról, amit vissza akartam fejelni a hosszú alsó sarokba. Én csak annyit láttam, hogy centikkel mellé ment, a kispadon ülő csapattársaim mesélték később, hogy pont jó szögben ültek, és pontosan látták, hogy a labda tökéletes irányban haladt, míg nem a cél előtt egy kifordult fűcsomón irányt nem változtatott. Pech.

- Az is tipikus erőcsatáros játékhelyzet, hogy a kapunak háttal küzdesz a védőkkel, bár ilyet legtöbbször kispályán lehet látni.

- Az ötös előterében, háttal a kapunak két lehetőség áll előttem. Amennyiben érkezik szemből egy társ, akkor neki készítem le lövésre a labdát, mint Soroksáron kétszer is. Ha viszont nincs kinek passzolni, ráadásul a védő sem áll közvetlenül mögöttem, akkor próbálok félfordulatból lőni, mint Budafokon. Megmondom őszintén, én azt a lövést már benn láttam, mert takarásból vetődött a kapus, emiatt kissé csalódott voltam. De jó a meglátás, mert nagyon szeretek kispályán játszani, nagyon sokat segít a rövid passzos, kombinatív játék gyakorlásában. Tavaly elmaradtak a tornák a világjárvány miatt, de korábban előfordult, hogy egy hónapban hat tornán is elindultunk. És néha még nyertünk is. Jó társaságban valódi élményt nyújt, kiváló kikapcsolódás, mert ugyan foci, de mégis teljesen más. Gabit (Molnár Gábor - a szerk.) például nem is nagypályáról, hanem a teremből ismerem, sokszor játszottunk egymás ellen.

- Akkor térjünk is át az előkészítésre, ezen a téren sem állsz rosszul!

- És még mennyi lenne, ha társak még több passzt értékesítenek, de nem akarom bántani őket, mert pontosan tudom, hogy én sem lövök be minden helyzetet. Eddig a foci leglátványosabb részéről, a gólokról beszéltünk, de a labdának el is kell jutni a 16-os környékére. Egy hozzám hasonló magas csatárnak fontos szerepe van ebben is, akire fel lehet ívelni a labdát, hogy tartsa meg, amíg felérnek a társak. Ennél is sokkal jobban szeretem egy lapos passz után vagy visszatenni az érkező társnak, vagy éppen egy érintéssel indítani. Így született az Ajka elleni második gólunk, Szacsától kaptam egy hosszú labdát, amit lepörgettem a bal oldalon induló Zsolesznek, a pontos centerezést pedig Norbi a hálóba lőtte (Szatmári Csaba, Zsolnai Richárd és Könyves Norbert - a szerk.).

- A modern fociban mindenkinek megvan a védőfeladata, téged is rendszeresen lehet látni pontrúgásoknál az ötös sarkánál.

- Igen, a szögleteknél, oldalszabadrúgásoknál és amikor tudjuk, hogy nagy bedobás következik, hátra kell mennem a rövid oldali kifejelő posztra, ahol a magasságommal és fejjátékommal vagyok a csapat hasznára.

- A DVTK 4-2-3-1-es felállásban kezdte a bajnokságot majd 3-5-2 lett a sikeres formáció, de Budafokon a 4-3-3 hozta meg az eredményt. Melyik rendszerben érzed magad a legkomfortosabban?

- Pályafutásom nagy részében csúcséket játszottam, kivéve a Kondás Elemér által vezetett Kisvárdát, ahol kaptam egy csatártársat. Egyedül is jól érzem magam elöl, de ha ketten vagyunk, akkor megosztjuk a védők figyelmét, és könnyebb a dolgunk. Számomra az a legjobb, ha minél több beadás érkezik a szélről. A bajnokság elején ezen a téren voltak hiányosságaink, kicsit tartottam is tőle, hogyan tudok így a csapat hasznára lenni, de idővel nőtt a beadások, sőt a jó beadások száma, és Budafokon is egy ilyen játékelem után lőttem a győztes gólt. (Sokakban felmerült, hogy esetleg les volt-e, de a visszafutó védő fejéről került a kapufára, majd Horváth Zoltán elé a labda, így kétségtelenül szabályos gól született - a szerk.)

- Beszéltünk gólokról, gólpasszokról, mezőnyjátékról, védekezésről. Mi szükséges ahhoz, hogy elégedett legyél az aznapi teljesítménnyel?

- A csatárt elsősorban a góljai minősítik, én még olyat nem hallottam, hogy valaki mesterhármast szerzett, de az edzője leszidta, mert háromszor nem tudta megtartani a felívelt labdát. Minden mérkőzés után végiggondolom, hogy mit csináltam aznap, és esetleg lett-e volna jobb megoldás. Ebben segít a DVTK élő közvetítése, amit a meccs után a YouTube-on vissza tudok nézni, mert sok esetben meccs után amúgy sem jön álom a szememre. Ha gólt lövök, jól játszok, tudok segíteni a csapatnak, akkor sem ünnepeltetem magam, de a jól végzett munka öröme tölt el. Általában még ilyenkor is találok olyan helyzetet, amit jobban is megoldhattam volna, ezért a teljes megelégedésnek nem szoktam átadni magam.

- Felidézed nekünk, hogyan lettél a DVTK labdarúgója?

- Nyáron felkészülési mérkőzést játszottunk Diósgyőrben, ahol természetesen váltottam néhány szót Eli bácsival, ám akkor még szóba sem került, hogy itt folytatom a pályafutásom. Majd néhány nappal később hirtelen rengeteg üzenetet és telefonhívást kaptam, ahol azzal viccelődtek a barátok, hogy miért nem mondom, hogy klubot váltok. Gyorsan kiderült, egy diósgyőri szurkolói oldalon kész tényként jelent meg az átigazolásom, amiről még csak nem is hallottam. Nálam csak másnap érdeklődtek afelől, hogy szeretnék-e Diósgyőrben játszani, és innentől felgyorsultak az események, és mivel vonzott a lehetőség, gyorsan meg is állapodtunk.

- Most már tudjuk, hogyan lettél a DVTK játékosa, tekintsük át, milyen út vezetett idáig!

- Kisvárdán születtem, de a családommal Ajakon éltem, ahol később díszpolgári címet kaptam. Az ajaki általános iskolai csapatban játszottam, innen hívtak a megyei válogatottba, és felfigyelt rám a Nyíregyháza, egészen 18 éves koromig a klub utánpótlásában nevelkedtem. A felnőttek között már Kisvárdán mutatkoztam be, vezettük is az NB III.-as bajnokságot, de idény közben megszűnt a csapat. Tavasszal Cigándon szerepeltem, ahol bajnoki címet nyertünk a B.-A.-Z. megyei I. osztályban. A következő két idényt is a Bodrogközben töltöttem, és a feljutásért küzdöttünk, utoljára két ponttal maradtunk le róla. Én viszont az NB II.-ben folytattam, és Egerben egyből feljutottunk az NB I.-be. Időre volt szükségem, hogy felvegyem előbb a másod-, majd az első osztály ritmusát, de a tavaszt már végigjátszottam, és szereztem néhány gólt is. Erre figyelt fel a sikerkorszakát élő DVSC, és nagy meglepetésemre szerződést ajánlottak, amit elfogadtam.

- Mégsem tudtál kiteljesedni, mert a következő éveket osztrák alacsonyabb osztályú kluboknál töltötted.  

- Nem volt más választásom, mert Magyarországon nem játszhattam. Már hallottam olyat, hogy bunda miatt engem is elvitt a rendőrség, ezért tisztázzuk: nemhogy nem vittek el, hanem még csak nem is vádoltak meg soha bundázással. Az viszont igaz, hogy elkövettem egy nagy hibát, hiába utasítottam el az ajánlatot, elmulasztottam jelenteni az illetékes helyeken, amikor megkerestek az egri csapattársak. Ekkoriban, akit meggyanúsítottak, annak automatikusan felfüggesztették a játékjogát. Az ügy tavaly novemberben zárult le a bíróságon, ahol másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kaptam, ugyanakkor, mivel anyagi előnyöm nem származott belőle, minimális pénzbüntetést mértek rám, míg a többiek milliós büntetést fizettek, vagy teljes vagyonelkobzásra ítélték őket. És én továbbra is focizhatok, míg másokat eltiltottak. Ez sem kevés, de sokkal nagyobb büntetésként éltem meg, hogy elvettek a pályafutásomból három évet. Ausztriában minden este úgy feküdtem le, hogy megkérdeztem magamtól: vajon vissza tudok valaha térni az élvonalba? Időközben szerencsére megváltoztak a szabályok, 2017-től a labdarúgókat is megilleti az ártatlanság vélelme, és egyből visszatértem Kisvárdára. Úgy éreztem, elkövettem egy hibát, amiért alaposan megbűnhődtem, de kaptam az élettől egy új lehetőséget, hogy ismét profi labdarúgó legyek. Rengeteget dolgoztam a formám visszanyerése érdekében. A következő évben eljutottunk az élvonalba, 15 gólt szereztem, majd újoncként bennmaradtunk, talán mondhatom, hogy részben az én 9 gólomnak köszönhetően. Azonban kevéssé éreztem a megbecsülést, ezért a szerződésem lejárta után elfogadtam a kitartóan érdeklődő ETO FC Győr ajánlatát. Nem bizonyult hosszúnak a kapcsolat, mert sajnos a COVID-19 járvány miatt félbeszakadt a Merkantil Bank Liga sorozata. Tavaly nyáron visszatértem Kisvárdára, ahol a vártnál kevesebb lehetőséget kaptam, ezért éppen kapóra jött a DVTK megkeresése, amit elfogadtam, mert egyértelműen a feljutást tűzte ki célul a klubvezetés, én pedig szeretnék még az élvonalban játszani.

- A DVTK a negyedik csapatod, ahol Kondás Elemér irányításával készülsz. Megkockáztatom, nem lepett meg, amikor Diósgyőrbe hívott.

- A számok stimmelnek, az öltözőben is kapom a zrikát emiatt. Ugyanakkor Debrecenbe valóban Eli bácsi igazolt le, Kisvárdán és Győrben viszont már a keret tagja voltam, amikor átvette a csapat irányítását. Jólesett, amikor Diósgyőrbe is hívott. Edzőként elismerem a szaktudását, emberileg pedig szeretem a stílusát. Mindig nyitva áll az ajtaja, akár edzés előtt, akár edzés után lehet vele beszélni, és egykori labdarúgóként megérti a kisebb-nagyobb gondjainkat.

- Fiatal apaként igazoltál Diósgyőrbe.

- December 18-án múlt 8 hónapos Zolika. Nem gondoltam volna, hogy egy gyerek ennyire megváltoztatja az ember életét. Azóta kiegyensúlyozottabb, boldogabb vagyok, kimondhatatlan örömöt érzek minden egyes alkalommal, amikor az ölembe veszem. Miskolcon élünk, el sem tudom képzelni az életem távkapcsolatban, már az is nagyon rosszul érint, amikor néhány napig nem látom a fiam és a feleségem. A szezon végeztével közösen pihentünk, a karácsonyt pedig a szülőkkel töltjük. Ilyenkor nyílik lehetőség a régi barátokkal találkozni, akikkel egész évben alig látjuk egymást, jól esik átbeszélni, kivel mi történt, hogy van.

- December 12-én véget ért 2021, már ami a focit illeti. Sajnálod? 

- Úgy érzem, jól ment a csapatnak, és jó formában játszottam én is, ezért sajnálom, hogy vége. Szívem szerint még vagy két hónapot rádobnék, és csak utána tartanék egy kis szünetet. De nem én állítom össze a versenynaptárat, tavasszal játszhatunk eleget, csak egy a lényeg, a végén feljutást ünnepelhessünk a szurkolókkal.