"Hátul legyünk stabilak, elöl pedig eredményesek!"

Dragan Vukmir április 8-án vette át a DVTK első csapatának irányítását. Erről, a megfogalmazása szerint „szép és nehéz” feladatról beszélgettünk az új vezetőedzővel

- Amikor Diósgyőrbe érkeztél, nem kívántad részletezni, hogy miért távoztál Szegedről, csak annyit mondtál, hogy éppen „válófélben” voltatok, amikor megkeresett a DVTK, illetve messze nem anyagi okok miatt döntöttél a váltás mellett.
- Jelenleg a DVTK vezetőedzője vagyok, minden energiámat arra fordítom, hogy minél jobban szerepeljen a csapat, ezért most nem szeretnék a múlttal foglalkozni.

- Akkor beszéljünk a DVTK-ról! Miért fogadtad el a klub hívását?
- Tetszettek a klubvezetés által felvázolt rövid és hosszú távú tervek, ezért vágtam bele az új kihívásba. Ellenfélként is mindig örömmel jöttem Diósgyőrbe játszani, mert az egész város imádja a focit. Az infrastruktúra más volt, de a szurkolók rendre kiváló hangulatot teremtettek. Belehajtották a csapatot küzdelembe, mi pedig hiába alkottunk jobb csapatot, keményen meg kellett harcolni minden pontért. Bízom benne, most én, helyesebben a csapattal együtt mi fogjuk élvezni a lelátóról érkező támogatást.

2016-ban Dragan Vukmir az NB I.-ben még labdarúgóként lépett pályára a DVTK ellen (Fotó: Szabó Krisztián)

- A DVTK a harmadik csapatod vezetőedzőként…
- … és hatalmas a különbség a két korábbi csapatom és a diósgyőri szerepvállalásom között. Bicskén és Szegeden úgy kezdtem a munkát, hogy előttem állt egy felkészülési időszak, amikor jutott idő átadni a saját elképzeléseimet a csapatnak, és kellő idő állt rendelkezésre az általam elképzelt játék begyakorlására is. Ezen kívül akkor tudtunk olyan játékosokat igazolni, akik beleilleszkedtek a csapat játékfilozófiájába.
A DVTK-nál egy teljesen más feladat várt rám. Időből van a legkevesebb, a cél pedig adott, fel kell jutni az élvonalba. Amin szükséges, azon így is változtatni fogunk annak érdekében, hogy eredményesek legyünk.

- A DVTK - Szeged mérkőzés végeredménye azt mutatja, kiismerted a DVTK gyengéit és jól felkészítetted akkori csapatod.
- Ez csak részben igaz, mert alapvetően mindig a saját csapatommal foglalkozok, mindamellett igyekszem minél több információt összegyűjteni. Nem kell semmi komoly belső információra gondolni, a mérkőzések elemzésével próbálom megtalálni az ellenfél gyengéit, és arra fókuszálva megalkotni egy olyan taktikát, ami a mérkőzésen eredményre vezethet. 

- Akkor most már sokkal többet tudsz a csapatról?
- A Merkantil Bank Liga mezőnyét természetesen ismertem, hiszen ebben az osztályban dolgoztam korábban is. Az viszont csak a közös munka során derült ki, hogy néhány játékos nem jól viseli a nyomást, amit nem csak egy feljutásra törő csapat játékosának, hanem minden profi labdarúgónak tudni kellene kezelni. Szinte kivétel nélkül minden nap beszélünk erről a játékosokkal, és segítünk azoknak, akik nem jöttek rá maguktól, hogy mit vár el tőlük a szakmai stáb, a klub és a szurkolótábor. Emellett a csapat egyik húzóembere hetekre kidőlt, mások sérülés, betegség után tértek vissza, ami miatt nincsenek megfelelő erőállapotban, az időnyomásról pedig már beszéltünk. Szép és nehéz feladat vár rám, de nem ijedek meg ettől.

Dragan Vukmir első munkanapja a DVTK-nál (Kattintásra galéria nyílik. Fotók: Szabó Krisztián)

- A Haladás elleni mérkőzést követően kritizáltad a játékosok erőnlétét.
- Mert az általam elképzelt játékhoz kell az erő, méghozzá sok erő. Ami elégségesnek tűnt egy másfajta edzői felfogás szerint, az nálam kevés. Játékosként is azt tapasztaltam, hogy a labdarúgás nehéz fizikai munka, és mindig azt mondtam, aki nem akar dolgozni, az focizzon a barátokkal, de ne legyen profi játékos. Kell az erő és az akarat a sprintekhez, a párharcok megnyeréséhez. Természetesen a foci játék, de aki nincs megfelelő állapotban, az nem tud játszani. Másképpen megfogalmazva: a tizenikszkilométer futás az alap, amit mindenkinek teljesíteni kell, és ezt követően lehet színezni cselekkel, szép passzokkal, lövésekkel. Aki nincs megfelelő erőben, az csak bujkál a pályán, amikor pedig hozzá kerül a labda, akkor ritkán választ jó megoldást. A szurkolók a gólokért járnak a stadionba, de aki nem fut, az nem ér oda a kapu elé, és nem lő gólt. Gólra éhes játékosokat akarok látni a pályán, akik támadnak, és kiszolgálják a szurkolókat!

- Pedig egykori védőként az sem lenne meglepő, ha a védekezés fontosságát tartanád elsődlegesnek.
- Amikor kialakítjuk egy csapat játékstílusát, akkor többek között figyelembe kell venni a keret adta lehetőségeket, és a célokat. Amelyik csapat fel akar jutni, annak támadni kell, és dominálni, mert nem lehet csak arra várni, hogy
az ellenfél hibázzon. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a csapatok sikeresek, akik a legkevesebb gólt kapják, mert hiába lő valaki 2-3 gólt, ha 3-4-et kap.

- Milyen az általad elképzelt ideális stílus?
- Nem csak a szurkolók, én is a támadójáték híve vagyok. Ám kár erről beszélni, mert ahogy mondtam, a stílus kialakításakor figyelembe kell venni a keret adta lehetőségeket. Márpedig a keret jelenleg adott, ehhez kell kitalálni a legeredményesebb játékstílust.

- A Tiszakécske és a Haladás elleni is 4-2-3-1-es hadrendben játszott a DVTK. Tekinthetjük ezt mostantól alapnak?
- Számomra az a legfontosabb, hogy hátul stabilak legyünk, elöl pedig eredményesek, minden más részletkérdés, így például soha nem felállásban gondolkodok. Minden mérkőzés előtt azt veszem végig, milyen játékosok állnak rendelkezésre, és velük hogyan tudjuk kihasználni az ellenfelek gyenge pontjait.

Dragan Vukmir a Tiszakécske ellen debütált a DVTK kispadján (Fotó: Szabó Krisztián)

- Térjünk át a hétköznapokra! Hogyan néz ki egy munkanapod?
- Reggel szeretek mindig elsőként érkezni, hogy nyugodtan felkészüljek a napra. Mire a teljes csapat befut, már mindent átbeszélünk a kollégákkal, ha esetleg valaki sérülés, betegség vagy bármilyen egyéni gond miatt nem tud edzeni, arra tudunk reagálni. A munkanap pedig addig tart, amíg nem végzek minden kitűzött feladattal függetlenül attól, hogy egy vagy két edzést tartok. Amikor hazamegyek, a családommal, a barátokkal beszélgetek szívesen, de akkor sem tudom teljesen kikapcsolni a focit, mert az az életem.

- Bemutatod a családod?
- A feleségem, Jelena Szerbiából jött velem, a két lányom viszont már Magyarországon született. Igazi sportcsalád vagyunk, mindenben támogatnak a lányok. Az apósom profi kosárlabdázó, majd edző volt, tudta Jelena, mi vár rá, amikor feleségül vettem. Andelja már 18 éves, korábban a Vasasban kosárlabdázott, most a tanulásra koncentrál. Elena pedig ritmikus gimnasztikázik, 11 évesen hatalmas tehetségnek tartják, és minden nap keményen dolgozik, hogy kibontsa a tehetségét.

- Sokan keménykezű edzőnek tartanak, igaz ez?
- A stábbal együtt mintegy harminc ember dolgozik az első csapatnál, ha mindenki a saját feje után menne, akkor nem jutnánk messzire. Ha mondjuk egy taxitársaságot vezetnék, ott is rendet tartanék, mert különben mindenki csak furikázna össze-vissza, minden pénzünket üzemanyagra költenénk, profit pedig sehol. Labdarúgónak lenni sok szempontból ugyanolyan munka, mint egy „civil” foglalkozás, és egy fociklub ugyanolyan munkahely, mint a többi. Nálunk is be kell tartani a szabályokat, pontosan kell érkezni az edzésekre, meccs előtti napon időben otthon, illetve a szállodai szobában kell tartózkodni, mert csak így tud fizikailag rápihenni, és fejben felkészülni a meccsre. Ugyanilyen okból tiltottam meg a telefonok használatát az öltözőben. Aki itt van, az lélekben is legyen itt, ne csak testben! Teljes odafigyeléssel végezzék a prevenciós gyakorlatokat, és ha beszélgetnek egymással az öltözőben, jobban megismerik egymást, annak a pályán is látni fogjuk a hasznát. Nehogy már ne bírjanak ki az edzés előtt és után néhány órát telefon nélkül!

Dragan Vukmir (Fotó: Szabó Krisztián)

- Nem is olyan régen lettél labdarúgóból edző. A sikeres edző, Arrigo Sacchi szerint „nem kell lónak lenned ahhoz, hogy jó zsoké legyél”, de ugye megkönynyítette a dolgod?
- Játékosként hátulról átláttam a teljes pályát, és nem csak a védekezés, hanem a támadásépítés elkezdése is a feladataim közé tartozott. Védőként persze, hogy tudtam, mikor hová kell helyezkedni, de egyúttal azt is megtanultam, hogy a támadók hogyan tudnak reagálni erre. Edzőként igyekszem mind a két tudást átadni a csapatomnak.

- Szinte minden interjúdban meleg szavakkal idézted fel a közös munkát Garami Józseffel. Mit tanultál tőle?
- Magyarországon is sok jó edzővel dolgoztam, közülük is kiemelkedik Józsi bácsi. Sok mindent tanultam tőle, miként kell viselkedni egy fiatal játékossal, egy idősebbel, vagy éppen a legidősebbel, aki én voltam akkoriban. A
mai napig rendszeresen beszélünk telefonon, legutóbb egy hónapja, de időnként meg is látogatom. Természetesen a foci a téma, szívesen meghallgatom a véleményét mindenről. A jugoszláv fociban nőttem fel, rengeteg mindent tanultam fiatalon, majd a karrierem nagyobb részét Magyarországon töltöttem. Ezt a két tapasztalatot gyúrtam össze, és egészítem ki a saját gondolataimmal.

- Mit hoztál otthonról?
- Jugoszláviában megtanultam küzdeni, alázatosnak lenni a foci iránt, tisztelni a klubot és a szurkolókat. Majd amikor elértem valami kis dolgot, akkor azt megbecsültem, és ahelyett, hogy megelégedtem volna vele, még többre
vágytam. Ez sokat segített Magyarországon is, bármelyik klub mezét viseltem, mindig keményen dolgoztam és kiadtam magamból a maximumot. Ennek köszönhetem a sikereket. (Három magyar bajnoki cím, három Magyar
Kupa-győzelem, egy Szuperkupa-győzelem, és nyert másodosztályú bajnokságot is. Emellett játszott Szerbia és Montenegró U21-es válogatottjában, és egyszer az A-válogatottban is pályára lépett - a szerk.)

- Hogyan lehet átadni ezt a mentalitást a csapatnak?
- Mindenkitől azt szoktam kérdezni: mi a célod a labdarúgásban, és mi a céljod az életben? Ha nincs célod, akkor miért dolgozol? Amikor gyerekkoromban elhatároztam, hogy focista akarok lenni, akkor utána nem érdekelt, milyen út vezet addig, milyen nehézségek jönnek szembe, mi mindenről kell lemondani, rendületlenül mentem előre az álmom megvalósításáig. Sajnos Magyarországon sok olyan labdarúgóval találkoztam, aki az első nehézségek után meghátrált, inkább lejjebb adta a vágyait. Bízom a munkámban, és sikerorientált vagyok. Bicskén a megyeegyben kezdtem az edzői munkát, de azt is meg kellett nyerni, nem adták előre ide az aranyérmet. Igaz, ott volt időm, Diósgyőrben most nincs idő egyetlen éjszaka alatt lecserélni a fejeket, de megpróbálom apránként megváltoztatni őket. Arról szoktam beszélni az öltözőben, hogy el kell hagyni a komfort zónát, nem szabad megelégedni a részsikerekkel. Könnyebb feltenni a kezet, ha jön a fáradtság és
a fájdalom, de aki ilyenkor rátesz egy lapáttal, abból válik igazán jó játékos. Eppel Mártont Szombathelyen úgy megrúgták a harmadik percben, hogy a szünetben vérben tocsogott a cipőjében, mégsem kért cserét, nekem kellett lehozni.

- Akkor Diósgyőrben kiemelten tudsz támaszkodni Branislav Danilovićra, Dejan Karanra, és felgyógyulását követően Könyves Norbertre?
- Mindhárman Szerbiában nőttek fel, és évek óta Magyarországon játszanak. Nagyon jó a hozzáállásuk, igazi karakterek, ám Danilović hosszú sérülés után tért vissza, Karan már kifelé megy a labdarúgásból, Könyvesre pedig műtéte után egyelőre nem számíthatunk, pedig ő valódi húzóember.

- Öt mérkőzés maradt hátra a bajnokságból, tehát 15 pontot kell szerezni. Hogyan lehet elérni a célt, a feljutást?
- A hogyan most talán kevésbé fontos, egyedüliként az számít, hogy megszerezzük a második helyet. Bármelyik 11 játékos is lép pályára, mindenkinek mindent meg kell tenni, küzdeni, hajtani az utolsó pillanatig, most csak az eredmény számít.

- Ezért próbáltad ki szinte a teljes keretet két mérkőzés alatt?
- Néhány játékost -, aki korábban kevesebb játéklehetőséget kapott - azzal is szeretném motiválni, hogy ő is megmutathassa, miért lett a DVTK játékosa, és mit tud valójában, bízom benne, meglesz az eredménye.

- A győzelmekhez mindenekelőtt gólt kell szerezni.
- A Tiszakécske és a Haladás ellen is mi alakítottuk ki az ajtó-ablak helyzeteket, ám nem tudtuk értékesíteni azokat. Emiatt  maradtunk pont nélkül Szombathelyen, de nekünk már csak azzal szabad foglalkozni, hogyan tudjuk legyőzni a Szentlőrincet. 

- Milyen ellenfélre számítász, és hogyna lehet legyőzni őket?
- A piros-feketék semmit nem veszíthetnek ezen a mérkőzésen, így biztosan nyugodtan játszanak majd. Várhatóan többnyire védekezni fognak, és nekünk úgy kell feltörni ezt a védelmet, hogy közben hátul végig stabilak maradjunk. Lehetőség
szerint meg kell szerezni a vezetést, mert az mindig könnyebbé teszi a mérkőzést, de ha nem így alakul, akkor a végéig türelmesen kell játszani.

- Kire nem számíthatsz?
- Ahogy említettem, Eppel Márton megsérült Szombathelyen, két öltéssel kellett összevarni a lábát, így nem játszhat. Könyyves Norbert vakbélműtétje után lábadozik, Eperjesi Gábor comközelítőizom-, Polgár Kristóf pedig térdsérülés miatt nem léphet pályára.

- Ismét hazai pályán játszik a DVTK, ki lehet használni ezt az előnyt?
- Szombathelyen csak a diósgyőri szurkolók énekét lehetett hallani, köszönöm, hogy végig buzdították a csapatot. Szeretnénk valamit törleszteni az adósságunkból, és a támogatásukkal megnyerni a vasárnapi mérkőzést.

A találkozóról élőképes közvetítést adunk Marosréti Ervin kommentálásával