Lukács Dániel: Minimum 26 gól az idei cél

- Gondoltad volna, hogy magabiztos, 5-0-s győzelemmel kezd a DVTK Soroksáron?
- Nem számítottunk arra, hogy ilyen nagy fölénnyel nyerünk, de úgy érkeztünk Soroksárra, hogy mindenképpen nyerni szerettünk volna, mert egy jó kezdéssel el lehet lépni a mezőnytől. Jól felkészültünk az ellenfélből, és fegyelmezett játékkal nagyon sok mindent megvalósítottunk az előzetesen eltervezett taktikából. Jól játszottunk, minden egyes csapatrészben felülmúltuk a hazaiakat, és egyénileg is mindenki maximálisan megtette azt, amit megkövetelt a posztja.

- A felkészülés alatt a téli edzőtábort, vagy a meccs előtti héten itthon végzett munkát érted?
- Mindkettőt. Az edzőtáborban nagyon keményen dolgoztunk, és rendkívül hasznos felkészülési mérkőzéseket játszottunk. Úgy érzem, még az őszinél is jobb erőnléttel várjuk a szezon hátralévő részét, és jobban is bírjuk a meccseket, valamint hasznos tapasztalatokat szereztünk a német, a cseh és a dán csapatok ellen. Hazatérve pedig alaposan kielemezte a szakmai stáb a Soroksár játékát, pontosan tudtuk, hogy mit fognak csinálni, és arra nekünk hogyan kell reagálni. Igyekeztünk nyomást gyakorolni rájuk, hogy minél hamarabb megszerezzük a vezetést, amivel ki tudjuk csalogatni őket a kapujuk elől, és ez sikerült is. Jó helyzetkihasználással könnyebb nyerni, különösen nekünk, akik sok gólszerzési lehetőséget teremtenek. Ősszel éppen azért döcögött néha egy kicsit a gépezet, mert nem voltunk elég hatékonyak az ellenfél kapuja előtt, bízom benne, hogy ezen a vasárnap átszakadt valami, hiszen megtapasztaltuk, tudunk akár öt gólt is lőni.

- Ha csak a számokat nézzük, akkor is kijelenthető, három góllal és egy gólpasszal kulcsszerepet vállaltál a győzelemből. Felidézed a kedvünkért a mesterhármas történetét?
- Mindegyik gól értékes, de az első áll a szívemhez a legközelebb, mert az indította be a csapatot. Ati (Lőrinczy Attila - a szerk.) szerzett labdát az ellenfél térfelén, majd amikor elindult befelé, én keresztbe mozogtam, a labda pedig oda és akkor jött, ahová és amikor kellett. Ezt követően "csak" a kimozduló kapus mellett kellett eltolni a labdát, és a kapufa mellett a hálóba gurítottam. Ati jó játékos, tőle mindig lehet hasonlóra számítani.

- Ilyen gyorsan egymásra hangolódtatok?
- Az az igazság, hogy 2015 őszén már szerepeltünk egy csapatban, amikor mindketten rendszeresen a Honvéd II-ben játszottunk, de ő is és én is szóhoz jutottunk az első csapatban. Az már régen volt, így ha nem is nulláról indultunk, de valóban gyorsan egy hullámhosszra kerültünk Diósgyőrben.

- A második gólod önmagadhoz képest távolról lőtted, mintegy 14-15 méterről.
- Igyekszünk ziccerig játszani a helyzetet, de éppen a találkozó előtt beszéltünk arról, hogy néha engedjük ezt el, és lőjünk távolabbról is. A Soroksár szinte végig stabil védekezésből próbált ellentámadásokat indítani. Ilyenkor a betömörülő védelmet próbáljuk az egyik oldalra csalogatni, majd gyors váltással a másik oldalon áttörni. Dani jobbról bepasszolta Epinek a labdát (Gera Dániel és Eppel Márton - a szerk.), aki megtartotta, és továbbtette nekem. Én toltam egyet rajta, és amikor láttam, hogy üresen tátong a kapu hosszú oldala, akkor nem nagy erővel lőttem el, hanem laposan oda helyeztem a labdát. A kapus ugyan beleért ujjheggyel, de védeni nem tudott.

- Ezúttal nem a védő lába között lőtted el a labdát, mint sokszor szoktad.
- Sokszor kiemelte a Mester (Kuznyecov Szergej - a szerk.), hogy ne csak "bőrben" próbáljak lőni. Ha átmegy, azzal meg lehet lepni a kapust, aki általában a másik oldalt védi, de sokszor elakad a blokkban a labda. Türelmesebbnek kell lennem, előbb kibillenteni a védőt, és utána ütemtelenül lőni a lába között, akkor kevésbé tudják lelesni a szándékomat.

- Végül nem sokkal a lefújás előtt született meg a mesterhármas.
- Norbi és Boki (Könyves Norbert és Bokros Szilárd - a szerk.) szépen megjátszották a bal szélen a labdát, a beadást Pacek (Jurek Gábor - a szerk.) elől a gólvonalról rúgta ki a védője, de éppen térden talált, talán elugrani sem tudtam volna előle. Ez is gól, márpedig a gólt soha nem kell megmagyarázni.

- A mesterhármas csak egy jól hangzó kifejezés, vagy a labdarúgók számára is külön motiváló tényező?
- A meccs hajrájában a Mester megkérdezte, hogy meglesz-e a mesterhármas, vagy inkább lecseréljen. Mondtam neki, hogy persze, azért hajtok, és hál’Istennek, be is jött. Két gólt már szereztem diósgyőri színekben, ez az első triplám a Merkantil Bank Ligában, amivel egy újabb részcélt pipáltam ki, és szeretnék még többet lőni.

- Milyen céljaid vannak még?
- Igyekszem mindig valami újabb, a korábbinál nagyobb célt kitűzni magam elé. Az előző idényben 25 góllal lettem gólkirály, így idén minimum 26 találat a célom. Az előző bajnokság őszén 10, most 9 gólt szereztem, és már van 4 tavaszi gólom is, szóval bizakodó vagyok. De ennél is fontosabb a feljutás, amit megérdemel ez a klub, ez a szurkolótábor.

- Az előző idényben két meccsen is négy gólt szereztél, ráhajtasz a mesterötösre is?
- Ahhoz egy olyan találkozó kell, ahol minden tökéletesen sikerül, és még a szerencse is mellém áll. De nincs lehetetlen, azaz miért ne?

- A következő kérdésre biztosan azt fogod válaszolni, hogy mindkettő, ezért azt nem fogadom el. Ha választhatnál, akkor időnként szeretnél lőni egy mesterhármast, amire mindenki felkapja a fejét vagy inkább megszakítás nélkül minden mérkőzésen egy-egy apró gólt szereznél?
- Az azért fontos kérdés, hogy milyen gyakran lövök mesterhármast (mosolyog - a szerk.). De a legfontosabb mégis az, hogy mire megyünk a góljaimmal. Ha egy-egy találat is elég a csapat folyamatos sikerességéhez, akkor gondolkodás nélkül lemondok a triplákról.

- A Tiszakécske ellen nem jött a tripla, de folytatni tudtad a sorozatot, és ismét a góloddal nyert a DVTK.
- Hétfő este a győzelem volt a legfontosabb, mert a három ponttal szerettünk volna hozzájárulni az ünnepi hangulathoz. A körülmények mindkét csapat dolgát megnehezítették, azt a DVTK Stadionba kilátogató szurkolók is a saját bőrükön érezték, hogy milyen hideg volt, de minket jobban zavart, hogy a fagyott talajon nehezen tudtunk kitámasztani, megállni. Megpróbáltunk így is a szó szoros értelmében játszani, de őszintén bevallom, nagyon kellett a büntető a győzelemhez. Utána a is nyomtunk, azonban a befejezésre mindig rányomták a körülmények a bélyegüket, én is gólpasszt adhattam volna a középen jó ütemben érkező Epinek jobb külsővel, ám éppen rosszkor pattant fel a labda, és sípcsonttal majdnem hazaadtam a labdát az ellenfél kapusának.

- Pedig elcsúszó, kifaroló játékost nem láttunk…
- Valóban, mert igyekeztünk alkalmazkodni a körülményekhez, inkább rákanyarodtunk, mint ráfordoltunk a labdára, és csípőből, és meg sem próbáltuk a szélről élesen, úgymond csípőből beadni a labdát, nehogy kicsússzon alólunk a lábunk. Az alkalmazkodásnak az lett az ára, ami a mért adatokból is világosan látszik, hogy kicsit visszafogtuk a dinamikát, kicsit topogósabban játszottunk, azaz egy átlagos mérkőzéshez képest sokkal kevesebb sprintre vállalkoztunk, és maximális sebesség is jóval alacsonyabb volt a szokásosnál. De erre holnap már senki nem fog emlékezni, arra viszont igen, hogy ismét nyertünk a DVTK születésnapján.

- Ezúttal büntetőből szereztél gólt, így sorozatban 5. bajnokidon voltál eredményes, és már 13 gólnál jársz, valamint a legutóbbi 8 tétmérkőzésen 9 gólt szereztél. Azt az oldalt nézted ki, vagy láttad, hogy Antal Botond elvetődik jobbra?
- Szeretem variálni az oldalakat, sarkokat, rendszerint már hétközben eldöntöm, hogy ha arra kerül sor, akkor hétvégén hová lövöm a büntetőt, és gyakorlom is azt. Ráadásul azt láttam, hogy az ítélet után Boti odament a kulacsához, amire a kapusok sokszor ráírják, ki hová szokta lőni a büntetőt. Mivel legutóbb Szegeden a kapu jobb oldalába lőttem, ez csak ráerősített, hogy most a bal oldalt válasszam.

- De nem a semmiből jön ez a sok gól. Milyen út vezetett idáig, például hogyan lettél labdarúgó?
- Majdnem hogy véletlenül, az óvodában tanítottak focizni, és ott ragadtam. Azért csak majdnem, mert jó géneket örököltem, nagyapám hobbi szinten végigfocizta az életét, apukám pedig fiatalon játszott nagypályán is. Később Papa hordott edzésre, de a tagdíjat is a nagyszüleim, edzőm, Csapó Gábor vagy a csapattársak szülei fizették, mert nem volt rá pénzünk. Máig hálás vagyok érte, most is köszönöm szépen.

- A sajtóban időnként Honvéd-nevelésnek neveznek…
- Pedig már 18 éves is elmúltam, amikor Kispestre kerültem, és eleinte az U21-es csapatban játszottam. Előtte pedig Rákosmentében és Rákospalotán jártam végig a korosztályos csapatokat.

- Ezek szerint az utolsó pillanatban kerültél akadémiára, és másfél éve még az NB III.-ban játszottál. Későn érő típus vagy?
- Bizonyos szempontból igen. Ugyan 19 és fél évesen mutatkoztam be az élvonalban, de nem tudtam megragadni. Most már nevetve tudok beszélni róla, de akkor nagyon megviselt, hogy sérülés miatt éppen azt az évet kellett kihagyni, amikor az én korosztályom volt a fiatalok szereplését ösztönző rendszer kedvezményezettje. Láttam, hogy a kortársaim hozzám képest hol tartanak, még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a focit. Amikor megismertem a feleségemet, Alexandrát, akkor sok minden megváltoztatott. Egészen másként kezdtem gondolkodni, előtte sem voltam az a bulizó típus, de elkezdtem sportolóhoz illően élni, tudatosan táplálkozni, egyre jobban kerültem a cukros üdítőket.
Mindezek együttes eredményeként az elmúlt másfél évben összesen két mérkőzést hagytam ki, ebből egyszer azért, mert utolsó csereként védőt kellett beállítani, hiába készültem a pályára lépésre. Amikor megszületett a kislányunk, Lana, akkor újabb motivációs szintre léptem, mert meg akarok adni neki mindent. Most már a csapat sikere mellett értük is focizok, és a hétköznapok is teljesen körülötte forognak. Szerencsére Epiéknek is hasonló korú kislánya van, akik nagyon jóban vannak egymással, így időnként kisegítjük egymást, ha a szülők programot szerveznek.

- Helyben is vagyunk, idézzük fel, hogyan lettél a DVTK labdarúgója!
- Ez egy rövid történet, mert amikor megkerestek, szinte egyből igent mondtam. Nem kellett bemutatni a DVTK-t, tudtam, milyen a szurkolói háttér, és akkor is élen telelt a csapat, miközben Kecskeméten még csak nem is gondoltunk az élvonalra. Régebben sokan kérdezték, hogy nem bántam-e meg, hogy aláírtam a DVTK-hoz, de akkor is azt mondtam, hogy egyáltalán nem, ennek valamiért így kellett történnie, és ebből a helyzetből fogom kihozni a maximumot. Mostanában pedig már nem is kérdezik.

- Gólkirályként nagy szurkolói várakozás közepette érkeztél, amire rátettél még egy lapáttal azzal, hogy a 10-es mezt választottad.
- Amikor Kecskemétre igazoltam, akkor mindkét általam kinézett mezszám foglalt volt, így bevillant, hogy még a REAC utánpótlásában 10-es mezben lőttem a gólokat, így ezt választottam. Bejött, így Diósgyőrben sem akartam változtatni.

Lukács Dániel 10-es mezben

- És az elvárások a gólok számával együtt nőttek, Soroksáron már szólt a lelátóról a Luki-Luki kiáltás.
- Nem tudom, mennyien kiabáltak, de én is hallottam, és nagyon jólesett.

- Minden mérkőzésen kezdőként léptél pályára ebben a bajnokságban, megnyugtató ez a helyzet?
- Sokat teszek az edzéseken, hogy így maradjon, ám bő a keret, egy pillanatra sem szabad edzésen sem kiengedni, mert ott áll mindenki mögött a társ, aki készen áll a bizonyításra. Jót tesz a csapatnak a versenyhelyzet! Ám kétségtelenül jó érzés, hogy ilyen szinten számítanak rám. Tavaly nagyon bekezdtem a gólszerzés terén, de utána leültem egy időre, majd igazából tavasszal pörögtem fel. Diósgyőrben viszont jobban eloszlanak a gólok, igaz nem indult minden egyszerűen. Eleinte nagyon rágörcsöltem a gólszerzésre, de elég volt néhány beszélgetés dr. Kiss Brigittával, a csapat sportpszichológusával, aki rávilágított arra, hogy inkább a játékra koncentráljak, élvezzem a focit, mert ha jó teljesítményt nyújtok, akkor előbb-utóbb úgyis jönni fognak a gólok. És így is történt.

- Nem csak számítanak rád, hanem úgy tűnik, bírod is. A 12 gólodból kilencet a második félidőben szereztél, hármat egyenesen a 80. perc után.
- Akkor tudok jó teljesítményt nyújtani, ha megfelelő fizikai állapotban vagyok. Ezért nem szeretek edzést sem kihagyni, csak akkor pihenek, ha már nagyon fáj valami. Az edzőváltás jót tett a csapatnak, mindenki láthatta, milyen drasztikus változások történtek Kuznyecov Szergej érkezése óta. Ennek köszönhetően az ősz elején még rendre lecseréltek, de az utóbbi fordulókban már végig bírtam a 90 percet. Emellett rengeteget videózunk, sokat beszélünk a taktikai alapelvekről, ennek is köszönhető a csapat jó szereplése. Visszatérve az erőnlétre: igyekszünk birtokolni a labdát, ami mindig energiahatékonyabb, mint kergetni a labdát, illetve magasan védekezünk, ezért a szélsőknek nem kell mélyen hátrafutni, azaz labdaszerzést követően rövidebb sprinttel tudunk az ellenfél kapuja elé kerülni, így több erő marad a támadásbefejezésre.

- A sokoldalúságod mutatja, hogy a 13 gól mellett 7 gólpasszt is adtál (és kiharcoltál egy büntetőt is), ami már több, mint a teljes előző idényben. Másképpen fogalmazva: a DVTK 46 góljából 20-ban szerepet vállaltál. Mennyire fontos számodra a társak kiszolgálása?
- Ugyanúgy örülök a gólpassznak, mintha én rúgtam volna, hiszen mindkettő a DVTK góljainak számát növeli. Amikor visszanézem a meccseink összefoglalóját, néha nekem is feltűnik, hogy a gólszerző szinte kiugrik a bőréből, míg aki a gólpasszt adta, kevésbé tűnik boldognak, de ennek egyszerű a magyarázata: a gólszerző az adrenalinlöket miatt a térdén járva is ki tudna futni a világból, miközben a társa - mondjuk egy 50 méteres sprint után - éppen oxigént keres.

- Sokat beszéltünk eddig a támadásokról, de a DVTK-ban mindenkinek megvan a védőfeladata, neked is. Hogy állsz ezzel?
- Diósgyőrben a szélen játszom, így amikor nincs nálunk a labda, figyelnem kell az ellenfél szélső védőjére. Vissza kell vele futni, vagy éppen elöl kell megzavarni. Nem állítom, hogy a védekezés az erősségem, de a feladatomat ellátom.

Lukács Dániel

- A szurkolók csak a meccsen látnak, a lelkesebbek esetleg edzésen. Kérlek, mesélj arról, hogyan telik a napod egy bajnoki után!
- A győztes meccs után megvan a saját rituálénk egy kis kiabálással, énekléssel az öltözőben. Ezt követően beszélni szoktam telefonon a feleségemmel, majd körbenézek, hogy a DVTK melyik fotókon, videókon jelölt meg az Instagramon. Már a meccs helyszínén elkezdjük a regenerációt, hidegvizes dézsába állunk, és izotóniás italokat fogyasztunk. Idegenben a buszon eszünk valamit, és itthon is közös ebéddel/vacsorával zárjuk a programot. Ha utazunk, akkor a feleségem mindig valamilyen finomsággal vár otthon, hazai meccs után pedig ugyan hamarabb otthon vagyok, de az adrenalin akkor is lassan ürül ki a szervezetből, általában hajnali 3-4 órakor alszom el. Ilyenkor rendre valamilyen sorozattal próbálom elütni az időt.

- Évek óta a DVTK egyik fontos háttérembere Lukács Dániel fizioterapeuta. Bármelyik Kiss József vagy Nagy János biztosan hozzászokott a hasonló helyzetekhez, de neked milyen érzés volt bemutatkozni neki? Engem például nagyon megleptél, amikor megkérdezted, hogy láttam-e Lukács Danit.

- Először kissé furcsa volt, legutóbb az edzőtáborba menet a repülőtéren akadt ebből egy kis kavarodás. De ma már meg sem lep, ha valaki telefonon tanácsot kér "tőlem" a kezelésével kapcsolatban. Egyébként jó viszonyban vagyunk, többek között a DVTK Medical & Fájdalom Ambulancia munkatársainak is köszönhetjük, hogy kevés a sérülés, mert a legkisebb fájdalom esetén is számíthatunk a gondos kezelésre.

- A következő fordulóban vasárnap játszik Ajkán a DVTK. Mi vársz a találkozótól?
- A pályaviszonyok terén hasonlóra számítok mint Diósgyőrben, talán csak annyival lesz jobb, hogy 15 órától játszunk, nem naplemente után. De nem emiatt várok nagyon kemény mérkőzést, hanem a hazaiak jó formában játszanak mostanában. Lehet mondani, hogy a tabella végén található csapatokkal találkoztak, de ennyi győzelem önbizalmat ad mindenkinek. Abban is biztos vagyok, a DVTK ellen meg akarják mutatni, nem véletlenül léptek fel az 5. helyre, de mi is kellőképpen felkészülünk a találkozóra, mert mi is folytatni szeretnénk a jó szériánk.