Beharangozó 2017. október 18., szerda

Ugrai Roland megmondta

Ugrai Roland huszonegyedik diósgyőri labdarúgóként mutatkozott be a válogatottban, és mindjárt góllal tette emlékezetessé a debütálását. Emellett jósnak sem rossz, előre megmondta, hogy a Vasas ellen kiszakad a gólzsák, a DVTK pedig győzni fog.

Ugrai Roland megmondta

- A bajnokságban 6 mérkőzésen 5 gól, a válogatottban újoncként 2 mérkőzésen 1 gól az elmúlt hetek termése. Életed formájában játszol?
- Játszottam már ennél jobb formában is, azonban most gólokkal is párosul a teljesítmény, ezért feltűnőbb. Kellett a jó teljesítmény ahhoz, hogy felfigyeljen rám a szövetségi kapitány, majd a válogatott meghívó, a debütálás és a gólom újabb lökést adott. Ebből táplálkozom, ezt szeretném minél tovább vinni, bár azzal is itisztában vagyok, hogy Messi és Ronaldo kivételével mindenkinek vannak hullámvölgyei.

- Gondolom, amióta először labdába rúgtál, azóta vártál  arra, hogy válogatott legyél.
- Gyerekként alig vártam, hogy mérkőzést játsszon a magyar válogatott, de ezzel szerintem mindenki így volt akkoriban. Amióta az eszemet tudom, és értettem, hogy mi az a válogatott, azóta vágytam rá, hogy egyszer én is ott álljak a pályán meggypiros mezben.

- És milyen érzés, hogy megvalósult az álmod?
- Szinte még fel sem fogom, és bennem van a svájci ötös, valamint a  Feröer elleni játék színvonala. De ahogy múlnak a napok, úgy erősödnek a pozitív emlékek, és egyre jobban várom a következő alkalmat. Mert az nem is kérdés, hogy most kipipáltam a bakancslistámon egy tételt, de nem szeretnék két válogatottságnál megállni, bérletet szeretnék a válogatottba, nem két alkalomra szóló jegyet. Hatalmas élményt jelentett a múlt bázeli mérkőzés, és nem csak azért, mert bemutatkoztam a válogatottban és gólt is szereztem, hanem azért is, mert jó játékosok, sztárok ellen játszhattam. Ezen kívül ellenfelünk számára hatalmas téttel bírt ez a mérkőzés, akkor még versenyben voltak az egyenes kijutást jelentő csoportelsőségért, illetve soha nem szerepeltem még ekkora közönség előtt. Mindig arra vágytam, hogy a pályán énekeljem a Himnuszt, felemelő érzés volt Svájcban, majd még inkább a hazai meccsen, de bevallom, abba is beleborzongtam, amikor rákezdett a svájci közönség a sajátjukra. 

- Hogyan értékeled az első két mérkőzésed?
- Úgy érzem, nem okoztam csalódást. Az eredmény, illetve a játék képe nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, de örülök, hogy legalább egyszer be tudtam találni a kapuba. A visszajelzések is pozitívak, de jó teljesítménynél is van jobb, és ahogy említettem, még idén is két felkészülési mérkőzés vár a válogatottra, és szeretnék visszatérni. 

- Kívülről is úgy tűnt, hogy a jobbak közé tartozol, a feröeriek ellen Hajdú B. István többször is kiemelte a cseleidet.
- Amennyiben azt kérik tőlem, hogy egész meccsen fel-alá zakatoljak, akkor azt is megcsinálom, de a képességeimet akkor lehet maximálisan kihasználni, ha lehetőséget kapok megbontani a védelmet. A robbanékonyságom, az egy az egy, illetve az egy a kettő elleni cselezőképességem így kamatozik igazán.

- Azt hittük, jól ismerünk: tudjuk, hogy jól cselezel, veszélyes vagy távolról is, ehhez képest Svájcban fejesgólt szereztél, és Feröer ellen is alig bólintottál a kapufa mellé.
- Így jött ki ezúttal, de most sem állítom, hogy én lennék a levegő ura. Az igaz, hogy jó a súlypontemelkedésem, ha kell, fejelek is, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy szerencsém is volt. A mérkőzés végén már a tartalék energiám is fogytán volt, de mentem előre, és a kapus is pont felém ütötte a labdát. 

- Megünnepelted már a csapattal a debütálást?
- Még nem jutott rá idő, de az egy olyan alkalom, ami örökké emlékezetes, szeretném megosztani az örömömet a csapattársakkal. Amikor a 100. élvonalbeli mérkőzésemet ünnepeltem (góllal jubilált Pakson idén áprilisban - a szerk.), akkor utána elmentünk a többiekkel horgászni. Néhányan halat fogtak, a többiek megelégedtek a mangalica pörkölttel, kellemes délutánt töltöttünk együtt. 

- Te melyik csapatot erősítetted?
- Békéscsabán születtem, de a családommal több, mint tíz éve a Balaton partján lakunk. Számomra a víz jelenti a kikapcsolódást, imádok vitorlázni, horgászni. Ki lehet menni egyedül, gyönyörködni a tájban, várni a kapást, túljárni a halak eszén, teljesen ellazulni, vagy ugyanez társasággal, amikor inkább a főzésen, a közösségi élményen van a hangsúly.

- Egyébként számítottál a meghívóra, vagy váratlanul ért?
- Váratlanul éppen nem ért, ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy éppen számítottam volna rá. Tamás már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy képben vagyok, és ha továbbra is hasonló jó teljesítményt nyújtok, akkor meghívhatnak a keretbe. Az FTC elleni meccsen Bernd Storck szövetségi kapitány személyesen is megnézett, ezt követően tudtam meg, hogy utazok Svájcba.

- Végigjártad az összes korosztályos válogatottat, mondhatjuk, hogy ezek után logikus folytatás az A-válogatott?
- Rendkívül magas a küszöb a legutolsó korosztályos válogatott és a felnőtt válogatott között, amit rengetegen nem is tudnak átlépni, ezért soha nem is ámítottam magam azzal, hogy egykori korosztályos válogatottként egyenes út vezet a nemzeti csapatba. Már tavaly februárban is tagja voltam a bő keretnek, részt vettem egy néhány napos összetartáson, azonban sérülés miatt a következő nyolc hónapban alig léphettem pályára. Most kétségtelenül szerencsém is volt, mert amellett, hogy jó formában játszom, különböző okokból több támadó is hiányzott a keretből. Ennek is köszönhető a debütálásom, az csak a lehetőséget teremtette meg, hogy megdolgoztam érte. 

- Mekkora motivációt jelentett számodra a válogatottság?
- Természetesen jól esett, motivált is, de minden mérkőzésre tisztességesen felkészülök, a meccsen pedig igyekszem kiadni magamból a maximumot. Számomra önmagában elég motivációt jelent, hogy gyarapítani szeretném a válogatottságaim számát, illetve a DVTK-nál maradva az, hogy ismét győzelmet ünnepeljünk.

- Akkor térjünk át a DVTK-ra, hogyan látod most a csapat helyzetét?
- Minden meccsen jól játszottunk, az összes mérkőzést követően gratulált valaki az ellenfél csapatából, stábjából, hogy milyen nehéz ellenfél voltunk, és eddig mi voltunk a legjobbak, azonban nem jöttek az utóbbi időben az eredmények. A Vasas ellen viszont minden összejött. Elől jó százalékban használtuk ki a helyzeteket, és hátul is stabilan álltunk. 

- A legutóbbi hat fordulóban öt gólt szereztél.
- Korábban is megvoltak a helyzeteim, azonban sorra kimaradtak, majd a Mezőkövesd ellen értékesítettem a büntetőt, és utána jött a többi. Egy támadó esetében mindig fontos az első gól, az átszakítja a gátat, ahogy azt Nikos (Nikolaos Ioannidis - a szerk.) esetében is láthattuk. 

- A Mezőkövesd ellen 1-1-es állásnál, a 90. percben álltál a büntető mögé. Mi ez, ha nem önbizalom?
- Régebben izgultam a mérkőzések előtt, amit mostanában teljesen levetkőztem. Amikor kihagytam egy helyzetet, annak sem az idegesség volt az oka, hanem egyszerűen rossz döntést hoztam.

- A Paks ellen gólt lőttél, gólpasszt adtál, majd a Videoton ellen kicsit távolabbról találtál be.
- Sok kritikát kaptam korábban azért, mert lövőhelyzetben sem vállaltam el, hanem jónál is jobb helyzetet kerestem, és belebonyolódtam a cselekbe. A lövőtechnikámmal nincsen gond, ezért is dolgozom azon, hogy ha lehet, akkor tegyem próbára a kapust. Jó formában érzem magam, kiváló az erőnlétem, duzzadok az önbizalomtól, mert érzem Tamás bizalmát. 

 

- Mit jelent számodra az, hogy “jó formában vagyok”?
- A saját játékomat akkor értékelem jónak, ha veszélyt tudok kialakítani az ellenfél kapuja előtt. Hogy utána ebből gól születik-e, az már sok összetevőn múlhat: élete védését mutatja be a kapus, önfeláldozóan vetődik a védő, vagy éppen bepattan a kapufáról, esetleg egy társ értékesíti a lecsorgó labdát. Ha viszont nem tudok veszélyt kialakítani, akkor hiába passzolgatok, sprintelek föl és alá, akkor hatástalannak érzem a játékom, csak többen vagyunk velem a pályán.

- A Vasas ellen két gólt szereztél. Az elsőnél nem merült föl benned, hogy létszámfölényben passzolni kellene?
- Aki valaha is focizott, az tisztában van vele, hogy a másodperc töredéke alatt kell döntést hozni. Ha nagyon nézelődök, akkor talán el is vették volna tőlem a labdát. Utólag visszanézve valóban többen kisérték a támadást, de már amikor megtoltam befelé, akkor tudtam, hogy lőni fogok. 

- Nagyon hasonlított ez a bomba a Videoton ellenihez, neked melyik tetszett jobban?
- Sokan mondták, hogy a Videoton elleni nagyobb gólt lőttem, de nekem a Vasas ellenihez hasonlók jobban tetszenek. Ez teljes mértékben tudatos volt, pont így, pont oda szerettem volna lőni, míg az egyel korábbinál segítségemre sietett a kapufa.

- A másodiknál nem fordult meg a fejedben, hogy sarkot válts?
- De, első szándékból a rövidbe szerettem volna lőni, azonban a védő nagyon jól zárta a szöget, hiába vártam több ütemet is. Maradt a hosszú oldal, örülök, hogy pontosan céloztam.

- Rövid időn belül három különböző poszton játszottál, és megoldottad mindegyiket. Melyik a kedvenc?
- Mindegyiknek megvan a szépsége, csatár vagyok, elöl bárhol jól érzem magam. Nagyon megszerettem az utóbbi időben a kétcsatáros játékot, ahol az egyik olyan típusú játékos, aki megtartja a labdát (Szarka Ákos vagy Nikolaos Ioannidis), én pedig szabadabban játszhatok mellette. Ilyenkor én döntöm el, hogy kimozgok a szélre, visszalépek a labdáért, vagy éppen beindulok az üres területre. Azt is szeretem, amikor a középpálya szélén kapok szerepet, mint például a Videoton és a Vasas ellen, azonban ilyenkor sokkal többet kell védekezni, ami többet kivesz egy játékosból, és távolabb is játszom a kaputól. Igaz, mint a példa is mutatja, oda lehet érni. Svájc ellen a válogatottban egyedüli előretolt éket játszottam, amit igyekeztem elmozgásokkal, visszalépésekkel megoldani, hiszen testalkatomból adódóan az nem az én játékom, amikor két kétméteres védővel kell küzdenem a felívelt labdáért. Minden mást viszont megoldok. 

- Múlt szombaton szerencsére nem kellett a végén izgulni, te mikor érezted azt, hogy megvan a mérkőzés?
- A harmadik gól után. Mi szereztünk vezetést, azonban a Vasas helyenként aktívabban játszott nálunk, ezért az első félidő nehéznek bizonyult. A második játékrészt viszont gyorsan újabb gólt szereztünk. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy ellenfelünk láthatóan a fordítás szándékával jött ki a szünet után. Nagyon kinyíltak, ezt használtuk ki, mindkét gólom előtt jóformán nem is maradt hátul védő. Ebből a szempontból kellett a Vasas támadó felfogása is a győzelemhez, ugyanakkor, ahogy a mérkőzés előtt elmondtam, az elmúlt hetek játéka alapján várható volt, hogy egyszer kiszakad a gólzsák.

 

- A Honvéd ellen lehet folytatni a nem csak jó, hanem eredményes játékot?
- Nem garantálom, hogy most sorozatban négy győztes meccs következik, de ez a célunk. Továbbra is nekünk kell dominálni, és ki kell használni, hogy elkaptuk a fonalat. Biztos vagyok benne, hogy a Vasas ellen többet szereztünk, mint 3 pont, mert ez a siker nagy lökést ad a csapatnak.