Beharangozó 2019. február 5., kedd

Géringer Tamás: Fantasztikus érzés

Élete első NB I.-es mérkőzésén - rögtön kezdőként - lépett pályára szombaton a Mezőkövesd ellen a DVTK saját nevelésű, 19 esztendős középpályása, Géringer Tamás. Vele beszélgettünk.

Géringer Tamás: Fantasztikus érzés


- Alig két hete beszélgettünk a klub törökországi edzőtáborában. Emlékszel, mit mondtál, amikor megkérdeztem, hogy mit vársz a 2019-es esztendőtől?
- Igen. Azt, hogy be szeretnék mutatkozni az első csapatban.

- Milyen érzés?
- Fantasztikus érzés. Nagyon örülök, hogy ilyen hamar be tudtam mutatkozni. A pályán is jól éreztem magam és a társak is segítőkészek voltak. Szeretném megköszönni a családomnak, a barátaimnak és minden korábbi edzőmnek a segítséget és a támogatást. Balassagyarmatról Szalai Istvánnak, Mohácsi Lászlónak, Cserni Istvánnak és Komár Gábornak köszönhetek sokat. Diósgyőrben pedig Wágner Gábor, Wágner Ádám, Kriston István, Bém Gábor, Vitelki Zoltán, Kiser László, Sütő Szilárd, Fogarasi Zoltán és Vég Csongor voltak eddig az edzőim. Mindenkinek hálás vagyok, hiszen sokat tanultam tőlük.

A Géringer és a Wágner ikrek 2014-ben


- A Mezőkövesd elleni találkozó előtt mikor tudtad meg, hogy kezdeni fogsz?
- A csütörtöki edzés után hívott be Fernando Fernández az irodájába, és akkor mondta el, hogy szombaton kezdő leszek, ennek megfelelően készüljek.

- Tudtál aludni?
- Csütörtökön egyáltalán nem, nagyon keveset aludtam. Pénteken már sikerült, ki tudtam magam pihenni a meccs előtt.

- A szüleid mit szóltak?
- Nekik mondtam el először. Ők is nagyon boldogok voltak. Eljöttek a meccsre is, sokat jelentett számomra, hogy itt voltak, de a kollégiumból is voltak többen, akik csak azért nem mentek haza hétvégére, hogy lássanak játszani. Amikor jöttünk ki melegíteni, már akkor ott volt édesanyám, édesapám és a barátaim, kinéztem rájuk, tudtam, hogy hol ülnek, hiszen korábban én is ott szoktam ülni. Nagy erőt adott számomra a jelenlétük.

- Hogy érzed, hogy ment a játék?
- Az elején úgy éreztem, hogy jól megy, de az NB III. után nagyon gyors volt a tempó és el is fáradtam. Az első félidő szerintem nem volt olyan rossz, de a másodikban már nem tudtam sokat hozzátenni. Gondoltam, hogy Matyi (Tajti Mátyás - a szerk.) érkezni fog a helyemre, hiszen már a félidőben is úgy melegített, hogy be fog állni. Ez volt a kézenfekvő, mivel az ő helyén játszottam, feltételeztem, hogy ő áll be helyettem.


- Mi volt a legnagyobb különbség egy NB III.-as mecshez képest?
- Az iram. Nem volt szinte egy pillanat sem, amikor állt volna a játék, ezért nem volt idő gondolkodni sem. Nincs idő arra, hogy átvegyem, toljak rajta egyet, körülnézzek, majd utána passzoljak, hanem azonnal tenni kell a labdát, mert egyből odaér az ellenfél.

- Aprítottak rendesen a kövesdiek. Számítottál rá?
- Nem számítottam rá, de valóban kaptam tőlük eleget (mosolyog - a szerk.).

- Menjünk vissza a múltba. 2014 nyarán érkeztetek Diósgyőrbe Balassagyarmatról az ikertestvéreddel, Lacival együtt. Azonban nem onnan, hanem egy kis községből, Drégelypalánkról származol. Hányan laknak a településen?
- Körülbelül 1500-an.

- Gondolom, felrobbant a falu a hír hallatán.
- Igen, nagyon sok SMT-t kaptam a miskolci barátaimtől is, de otthonról szinte mindenki gratulált.

- Most már a helyi hírességek csarnokában biztosan bérelt helyed van. Te vagy a község első NB I.-es labdarúgója?
- Igen.

- A magyar fociban van néhány ikerpár, például a szintén nógrádi Simon ikrek és a Bobál ikrek. Ilyenkor óhatatlanul elkezdik összehasonlítani a testvéreket. Laci is rendszeresen edz az első csapattal és felkészülési mérkőzésen is pályára lépett már. Hogyan reagált, amikor kiderült, hogy te fogsz először bemutatkozni az élvonalban?
- Végig biztatott. Általában a kollégiumban sokáig fifáznak a többiek, de most Laci körbement és megkérte őket, hogy hagyják abba hamarabb, hogy tudjunk aludni. Nagyon segítőkész volt. Kettőnknek sikerült idáig eljutnunk. Egymás nélkül semmire sem mennénk.

Géringer Tamás a DVTK U16-ban

 

- Viszonylag nehéz titeket megkülönböztetni, segíts nekem. A pályán mi a különbség köztetek?
- Korábban én a védelemben játszottam, Laci a középpályán, az idei évben ez megváltozott, ő játszik védőt és én középpályást.

- Nem mondhatnám, hogy megkönnyítitek a dolgunkat. Mennyit játszottatok együtt?
- Szinte mindig együtt játszottunk és egyszerre voltunk a pályán. Csukott szemmel is tudom, hogy mire számítsak tőle. Nála jobban senkivel sem ismerjük egymást. Mondok egy példát. Ha hozzá kerül a labda, tudom, hogy mikor nem kell neki segíteni, mert látom rajta, hogy megoldja, de tudom azt is, mikor fáradtabb egy kicsit, és mikor kell odalépnem, hogy elkérjem a labdát. Ez alap, hogy tökéletesen megbízunk egymásban.

- Várom már, hogy vele is leülhessek készíteni egy hasonló interjút a bemutatkozása után, de ennek még nem jött el az ideje. Mikor várható szerinted, hogy ő is bemutatkozik az élvonalban
Szerintem hamarosan, de ez természetesen a vezetőedző döntése. Ha nem is feltétlenül ezen a tavaszon, de 2019-ben biztosan sor fog rá kerülni. Nagyon szurkolok neki.

- Mikorra várhatjuk, hogy a két Géringer kezdő lesz?
- Ez még messze van szerintem, de az biztos, hogy akkor mi lennénk a legboldogabbak.

- A bemutatkozáson már túl vagy, hogyan tovább?
- A tervek nem változtak, a cél az, hogy az első csapat és a tartalék is bent maradjon. A második csapatban szeretnék a magam részéről ehhez minél többet hozzá tenni. A felnőtt csapatban pedig szeretnék keretben lenni majdnem minden meccsen ,és ha pályára lépek, akkor igyekszem majd úgy játszani, hogy én is hozzájáruljak az eredményes szerepléshez, aminek a végén megünnepelhetjük majd az első osztályú tagságot.

- Az ilyenkor szokásos pizzákat megrendelted már a csapatnak?
- Még nem. Holnap lesz a nagy nap! (nevet - a szerk.)