A DVTK több mint egy csapat, több mint egy székház és több mint egy klub. A DVTK az a sok tízezer ember, akinek egyszerre dobban meg a szíve, amikor a játékvezető a sípjába fúj. A DVTK ti vagytok!
- Hogyan mutatnád be magad?
- 29 éves vagyok, miskolci születésű, jelenleg Varbón élek. Gyerekkorom óta imádom a focit, játszani is szeretem és nézni, szurkolni is.
 |
| Elek Zoltán (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Mivel foglalkozol a hétköznapokban?
- Webes szoftverfejlesztéssel, online marketinggel és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységekkel foglalkozom, egyszemélyes zenekarhoz tudnám hasonlítani ezt, az üzemeltetéstől az ügyfélszolgálati teendőkig sokféle feladat kapcsolódik hozzá.
- Mióta jársz mérkőzésekre?
- Először 1993-ban láttam a Diósgyőrt, de akkor még nem nagyon voltam képben, később a 97/98-as szezonban vitt el édesapám több mérkőzésre is, majd a gimnáziumi osztálytársaimmal jártunk meccsekre a 2000-es évek elején.
- Mikor érezted a késztetést, hogy állandó részese legyél a lelátói hangulatnak?
- A 2011-es feljutás után alakult ki egy baráti társaság, akikkel aztán rendszeresen jártunk mérkőzésekre, és ekkor lehetett érezni azt is, hogy végre nemcsak ígérgetésekkel van tele a padlás a klubnál, mint az azt megelőző években sokszor.
- A stadion mely részén szoktál szurkolni? Miért pont ott?
- Nincs kötött hely, attól függ, hogy éppen kivel megyek meccsre, ha hölgyek is vannak a társaságban, akkor általában a napos oldalra esik a választás, egyébként az XYZ szektor valamelyik részén vagyok.
- Van kedvenc sztorid?
- Több is! Pár éve volt, hogy egy november végi meccsen Bálint bácsi ajándékba kapott egy kezdőrúgást, majd örömében a napos oldali lelátó felé jött ki a pályáról, a kabátja viszont a tribünnél maradt, ekkor egy srác pillanatok alatt az egy szál DVTK mezben didergő Bálint bácsira terítette a saját kabátját, ez egy kedves pillanat volt. Régebbi történet, egy 2002-es Magyar Kupa találkozó, a Siófok ellen, itt volt egy akció, hogy középiskolások elmehettek ingyen a mérkőzésre, és ha legalább az első 45 percet végig a stadionban töltötték, akkor igazolták nekik. Azt hiszem az utolsó 1-2 óráról lehetett így eljönni, természetesen élt is a lehetőséggel nagyon sok diák. Mivel novemberi meccs volt és nagy szél, ezért nem volt túl kellemes ácsorogni, a zsúfolásig telt szektor a szünet után hirtelen megfogyatkozott, a hosszabbításra pedig már csak pár tucatnyian maradtunk, így múlt el a világ dicsősége. A harmadik történet 2004 telén volt, amikor diákigazgató választás volt nálunk, és sikerült egy gálameccsre elhívni a Diósgyőrt. Remek csapattal érkeztek (többek között Egressy, Sipeki, Tisza, Vitelki), örök élmény marad, hogy játszhattam ellenük.
- Ha jól tudom, akkor régebben besegítettél az egyik szurkolói oldal, az amigeleken.hu szerkesztésébe is, hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
- Így van, a kezdetektől segítettem az oldalt, nemcsak szerkesztőként, hanem fejlesztőként is, majd később az üzemeltetésben és apróbb változtatásokban segítettem a háttérből. Sokat tanultam ebből az időszakból, sok embert megismertem, örülök neki, hogy sikerült egy ilyen weboldalt létrehozni, sok munkája van ebben a jelenlegi szerkesztőknek.
- Pár hete új weboldal jött létre, 1910. hu néven, többek között neked is köszönhetően. Mi indokolta az indulást?
- Nem ilyennek terveztük az 1910.hu-t. A facebookos DVTK szurkolói csoportot, amelynek 8000-nél is több tagja van, szerettük volna függetleníteni a közösségi portáltól, ezért egy közösségi oldalban gondolkoztunk, aminek el is kezdődött a fejlesztése, de utána a túl sok negatív visszajelzés miatt megszületett a döntés, hogy először egy blogszerű weboldalt indítunk, és majd meglátjuk, hogy mire lesz igény a szurkolótársak részéről.
- Az 1910.hu korábban is létezett, a Baráti Kör üzemeltette, ez volt az egyik első klasszikus értelemben vett szurkolói oldal. Számított ez a névválasztásnál?
- Igen, és amikor az 1910.hu domain felszabadult, lehetőség nyílt a megszerzésére, amivel éltem is.
- Az indulás előtt mely szurkolói csoportokkal egyeztettetek?
- Ahogy már említettem, elsősorban a facebookos DVTK szurkolói csoport a célközönségünk, ennek a csoportnak a két adminisztrátora (Bak Norbert és Imre Róbert, a szerk.), illetve én állunk az oldal mögött, de természetesen kapunk segítséget a szurkolótársaktól is.
- Szükség van szerinted több hasonló weboldalra?
- A mai magyar sporttal foglalkozó médiumok nagyon kevés saját tartalmat állítanak elő, általában más portálok híreit veszik át, illetve erősen bulvárosodnak. Az olyan oldalakra, ahol saját cikkek, színvonalas elemzések jelennek meg, szerintem mindig lesz igény.
- Milyen terveitek vannak az oldallal? Mivel találkozhatnak majd a következő hetekben-hónapokban az odalátogatók?
- Mivel a két szerkesztőtársamnak, Norbinak és Robinak még kevés tapasztalata van az újságírásban, ezért ez most a tanulás időszaka. Olyan rovatokat szeretnénk indítani, ami máshol még nincs, mint például az ex-DVTK rovatunk, ahol a korábbi diósgyőri kedvencek pályafutását lehet követni. Fontosnak tartjuk, hogy őszinték és hitelesek legyünk a későbbiekben is. Szeretnénk természetesen interjúkat is készíteni a DVTK játékosaival, a szakmai stábbal, de előbb még nekünk kell letenni valamit az asztalra.
- Beszélgessünk tovább, mint szurkoló a szurkolóval. Mi a véleményed az új szakmai stábról? Jó választás volt Egervári Sándor és Pisont István szerinted?
- A rutin mindenképpen Egervári Sándor mellett szól, kíváncsian várom, hogy ebből a keretből mit tud majd kihozni, én bizalmat szavazok neki és a segítőinek.
- Ha rajtad múlna, milyen posztokra igazolnál? Hogy állítanád fel a kezdőcsapatot?
- Az MLSZ ajánlásainak anyagi okokból muszáj többé-kevésbé megfelelni, így nehéz dolga van annak, aki igazolni szeretne. Úgy gondolom, hogy érdemben akkor tudna előrébb lépni a DVTK, ha lényegesen nagyobb költségvetéssel rendelkezne, de a középmezőnyt a jelenlegi csapat is tudja hozni. Elek Ákos nagy erősítést jelentene. Majd nyáron, ha lejár pár játékos szerződése, és felszabadul a fizetésük, akkor igazolnék további meghatározó játékosokat. Főleg a védelmet erősíteném meg, mivel a taktikai lehetőségeket behatárolja, hogy Husic és Okuka is légiós. Erről jut eszembe, remélem, hogy tudunk valakit honosítani a jelenlegi légiósok közül, mert az NB I.-ben már több klub is meglépte ezt, amivel előnybe kerültek velünk szemben.
- Mit vársz a tavaszi szezontól?
- Nem sokat. Kevés mérkőzés van, előre nem nagyon tudunk lépni, hátrafelé pedig remélem, hogy nem kell majd tekintgetnünk. Azt várom, hogy a következő szezonra álljon össze egy olyan alapcsapat, amely a nyáron érkezőkkel kiegészülve harcban lehet a 4.-6. helyért.
- Min változtatnál a klub működésében?
- A hivatalos weboldalon mindenképpen, de ez már folyamatban van, úgyhogy várom a végeredményt, és szeretném, ha a webshop is kiemelt helyet kapna majd ott.
- Mi az, amivel elégedett vagy?
- Az épülő utánpótlás központot emelném ki, ez nagyot lendíthet a fiatalok képzésén, ez mutatja azt is, hogy a többségi tulajdonos a jövőt tartja szem előtt. Örülök neki, hogy végre van pszichológus a csapat mellett, de még további szakemberek kellenek, akik tudásukkal segíthetik a DVTK eredményesebb szereplését. A kommunikáció terén is van javulás, például a sérültek állapotáról szóló cikkek sok találgatást, pletykát eloszlatnak, és mindig szívesen nézem meg a játékosokkal készült mini videóinterjúkat.
