Ivett és Véda

- Kezdjük egy általános kérdéssel. Hogyan lettél DVTK szurkoló?
- Édesapám a 70-es években a Női Kosárlabda Szakosztály Elnökségi Tagja volt, majd a 70-es évek végén „átigazolt” a focicsapathoz, amikor is megalakult a DVTK Baráti Köre. Apa ennek volt a titkára hosszú évekig, úgymond társadalmi munkában, a Klub iránti szeretet jegyében. A Baráti Körnek nagyon fontos szerepe volt akkoriban a labdarúgás anyagi támogatásának megszervezésében. A rendszerváltás meghozta az új sportfinanszírozást, így a Baráti Kör ezen funkciója megszűnt, így apa „mezei” szurkolóként maradt jelen a Diósgyőr életében. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a gólya pottyantott engem a Diósgyőri Stadionba, hiszen apának köszönhetően első meccsemet már kb. 3 éves koromban láthattam. Általában vele, bátyámmal és barátaival jártam meccsre.

- De ma már egyedül, illetve a „lányokkal” együtt szurkoltok.
- Ma a Napos Oldalon van bérletem, de a tribünön nőttem fel. Eleinte nagy élmény volt a gyerekekkel futkosni szünetekben, de akár meccs közben is, aztán meccsről meccsre azt veszed észre gyermekfejjel, hogy kezded tudatosan szemlélni a történéseket, izgulsz, elragad a hév, együtt sírsz és nevetsz a tömeggel. Már nem foglalkozol a többi gyerekkel, hanem csak a játékra, a focistákra koncentrálsz. Aztán azt veszed észre, hogy kamaszkorban is állandóan ott vagy, hétfőn alig várod már a hétvégét, gondolataid nagy része piros-fehér. És amikor úgy alakul, hogy se apukád, se a bátyád éppen nem ér rá, akkor útnak indulsz lányként egyedül, ami miatt anyukád nagyon izgul. Majd megnyugtatod őt, hogy nem leszel egyedül, több ezren szurkolnak még veled. És még mindig ott vagyok! Mindig!

- Mi jelent számodra a Diósgyőr?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy húúú, de nagyon szeretem a magyar focit. Én nem a magyar focit, én a Diósgyőrt szeretem. A Diósgyőr számomra egy jelenség, a Csapat, ami sok mindent megtestesít. Hihetetlenül nagy közösségformáló erővel rendelkezett és rendelkezik még mindig, amire ebben a városban nagy szükség van. Sokáig az egyetlen szórakozási lehetőség volt, amikor sokak számára nem volt öröm itt élni, olyankor a Diósgyőr adott reményt és örömöt emberek ezreinek.

A Diósgyőri Női Szurkolói Klub Debrecenben

- Kedvenc időszak?
- Nem szeretném csökkenteni a mai sikerek értékét, de nekem régebbről a Tornyi időszak volt az egyik legkedvesebb, mert szerettem azt a szenvedélyt, ami akkor a stadionban uralkodott. Örök kedvencem: Kulcsár Sanyi.

- Mindenkinek vannak számára kedves történetei, mi a tiéd?
- Érettségi, később államvizsga előtti estéken is meccsen voltam, képtelen voltam kihagyni egyet is. A legviccesebb azonban az volt, amikor magánénekre jártam és a vizsga előtti napon szintén meccs volt. Másnap a tanárnő nem értette hova tűnt a hangom. Mai napig jól emlékszem és látszik is a videón, ahogy a kezemmel próbálok rásegíteni arra, hogy kijöjjön a magas C.

- Az elmondottak alapján adja magát, de mégis érdekelne, miért tartottad fontosnak, hogy életre hívd a Diósgyőri Női Szurkolói Klubot?
- A Klub megalapításával - közel 4 éve - valójában csak nevet adtam egy jelenségnek, ami már létezett. Még NBII-es volt a csapat, amikor egyre több nő, fiatalabb-idősebb jelent meg a lelátókon. Öröm volt nézni, tényleg! Mára bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt, hiszen a közös hobbinak köszönhetően rengeteg barátság született, jó csapat alakult ki. Az első évben egyre nagyobb létszámban csatlakoztak a lányok, nők facebook oldalunkhoz. Ezt az időszakot leginkább a DVTK támogatására szántuk. Nagyon sok lány segítette munkájával a klubot egy-egy meccs előtt. A második évben - ekkor elmentem szülni - pár hónapig kevésbé voltam aktív, de a facebook oldal tovább működött és egyre több nő csatlakozott. Nagyon sok fiú, férfi követője is van oldalunknak. Ezután az arculatra helyeztük a hangsúlyt. Lett logónk, drapink, saját névvel ellátott sálunk, szülinapi bulink, összejövetelek, közös utazások idegenbe, és az EL meccsekre. Mindenféle jótékonysági akciót támogatunk. Bemutattuk a szurkoló gyerekek egy részét kis videónkban.

- Egy csoport, egy facebook oldal mögött sok ember munkája van. Hányan kezelitek az oldalt?
- Facebook oldalunknak jelenleg három adminja van. Mindhárman különböző generációt képviselünk azért, hogy a kb. eddig 1900 fős női sereget több irányból meg tudjuk szólítani. Jövőre Diósgyőri Női Szurkolói Klubkártyát adunk ki. Ehhez csak egy névre lesz szükségünk, retinára, vesére nem. Ez egy kedvezménykártya lesz, melyre helyi vállalkozók adnak a női szurkolóknak 5-10-15%-os kedvezményeket (étterem, édességbolt, fodrász, kozmetikai szalon, ruházati bolt). Ebből is látszik, szeretnek bennünket.

Bognár István, Dicsuk Ivett és Takács Tamás (Fotó: Szabó Gábor)

- Férfiaktól szoktam megkérdezni, hogyan viseli a család a meccsre járást, nálatok ez hogy néz ki?
- A férjem, bár nem szereti a focit, kapcsolatunk elején szorgalmasan járt velem meccsekre. Ez a Diósgyőrnek nem feltétlenül volt a legszebb időszaka. Talán ezért sem sikerült utána mindig magammal vinnem. Mondhat bármit, amikor Nyíregyházára elkísért egy meccsre, az egyik leghangosabb szurkoló volt az ultrák között, csak úgy énekelte a dalokat és lengette a sálat. Most ő vigyáz kislányunkra, ha meccsre megyek, de már alig várom, hogy tavasszal hármasban mehessünk. Véda (2 év 3 hónap) már otthon készül erre, van saját sálja és csak úgy ropja a táncot, ha meghallja a Diósgyőr indulót. A DVTK címert, ha bárhol meglátja, csak ennyit mond: mama mama mama! A párom óva int bárkit attól, hogy mellettem üljön, mert állítólag gyakran csapok a combjára egy-egy kihagyott helyzetnél.

- Mit vársz a jövőtől?
- Bízom a Diósgyőr további sikeres szereplésében, és abban, hogy visszatérnek az ultráink a stadionba. Mi így vagyunk nagyok, így együtt!

- Van egy dolog, amit a beszélgetések elején szoktam kérdezni, de most legyen a végén. Szabad tudnunk, hogy mivel foglalkozol?
- Persze. Német-idegenforgalom szakos tanár vagyok a Berzeviczy Gergely Szakközépiskola és Szakiskolában.

- A diákjaid tudják, hogy mi a hobbid?
- Tudják. Egyrészt az internet miatt, másrészt azért, mert nagyon sok diák jár meccsre. Én csak most mentem vissza dolgozni szülés után, egyelőre félállásban. Inkább a régi tanítványaimnál volt jellemző, hogy téma volt a Diósgyőr. Sokszor megkérdezték, mit szólok egy-egy adott mérkőzéshez, van több olyan volt berzés diák, aki tagja a csoportnak, például az egyik admin, Angéla is ilyen.

- Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál, tavasszal találkozunk! Boldog Karácsonyt kívánunk neked és a Női Szurkolói Klub többi tagjának is.
- Én is köszönöm. Boldog Karácsonyt!

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!