Hétfőn reggel hétkor indultunk a Bosznia-hercegovinai edzőtáborba. A buszút rettentően hosszú volt, csak néha álltunk meg egy-egy benzinkútnál, illetve ebédelni. A buszon volt alvás dögivel, volt, aki olvasott, illetve megnéztünk három filmet. Az egyik a DVTK 100 év című volt, amit én már sokadszorra láttam, de volt, aki először. Hihetetlenül tetszett a Másnaposok című vígjáték és nem maradt el a Tornyi Barnabás által beígért Piszkos tizenkettő sem.

Éjfél körül érkeztünk meg a szállásra, kipakoltunk, majd jött egy gyors vacsora, ugyanis kedden reggel már fél nyolckor ébresztő volt.

Kétszobás apartmanokban lakunk, nekem Búró a szobatársam, Huszák Tomi és Lipusz Norbi lakik a szomszédban. Azt hozzá kell tenni, hogy közös a fürdőnk, szóval nem jut sok idő magunkkal foglalkozni.

Nyolc órakor reggeliztünk, majd tíztől edzés volt a program. Az utazás miatt csak átmozgató edzés volt, de a szokásos - bocsánat, de magunk között csak így nevezzük - "Szarok Szara" ügyességi játék nem maradt el. Az edzés végén a feladat időnként változik, a lényeg az, hogy aki teljesíti, az mehet öltözni. Aki utolsó lesz, az kap egy A/4-és lapot, ami bizonyítja, hogy ő a nap SZSZ. A mai abszolút győztes Zoran Supic lett, aki elkövette azt a bravúrt, hogy délelőtt és délután is "nyert".

Egyébként füves pályán, jó körülmények közt edzettünk. Ahogy hallom, otthon -13 fok van, ehhez képest itt meleg az idő. Ugyan esett az eső, kicsit szállingózott a hó is, szóval kánikula nincs, fel kell öltözni, itt sem lehet félmeztelenül rohangálni. Az időjárás az otthoni, ősszel szokásosra emlékeztet.

A délelőtti edzés után ebéd, majd csendespihenő következett, ami végén a két gyúró, Frankie és Magyari Viktor ébresztett.

A délutáni edzésen főleg labdás gyakorlatok voltak, majd egy jó hangulatú egymás közti játék, amit mi nyertünk. Lippai Ákos és Bognár Zsolt választott csapatot, engem Ákos hívott, a végeredményt nézve jól döntött :-) No jó, nem csak rajtam múlt a győzelem.

A vacsoránál egy meglepetés várt. A dolog úgy kezdődött, hogy Magyari Viktor nem érezte jól magát, ezért nem vacsorázott velünk. Barna bá’ engem kért meg, hogy egy csésze teát vigyek neki a szobájába. Mire visszatértem, egy torta várt a helyemen, és ahogy beléptem az ajtón, a többiek elénekelték a szokásos Happy Birthdayt. A tortán volt gyertya is, ami mint később kiderült, öngyulladós volt. Legalább négyszer elfújtam, de újra és újra meggyulladt, mikor rájöttem, ez valami átverés.

Vacsora után már nem volt kötelező program, este 10-kor pedig takarodó.

Holnap a Zrinjski Mostar ellen játszunk edzőmeccset, úgy hallottam erős ellenfél lesz. De ezért jöttünk!