- Hogyan kezdtél focizni?

- A bátyám, Fazekas Péter Kiser László (a Diósgyőr egykori kiváló játékosa, majd utánpótlás-edző - a szerk.) csapatában játszott én pedig a pálya mellett állva alig vártam, hogy felém guruljon egy labda, amit visszarúghatok. Ezt látva mondta Laci bácsi, hogy próbáljam én is ki magam. Hatéves voltam, amikor elkezdtem Vitelki Zoltán (egy másik diósgyőri legenda, aki manapság utánpótlás-edzőként dolgozik a klubért - a szerk.) foglalkozásait látogatni.

 

- Ezek szerint megvolt a családi indíttatás.

- A szüleim szerették volna, ha gyerekként nem csak otthon ülök, hanem mozgok, és kézenfekvő volt a labdarúgás. A bátyám egészen a DVTK NB III.-as csapatáig jutott, jelenleg Bükkábrányban játszik. Apukám is focizott, ő az MVSC színeiben az NB II-ben is bemutatkozott, de utána sajnos egy súlyos sérülés miatt fiatalon abba kellett hagynia.

- Kitől tanultál eddigi pályafutásod alatt?

- A futball alapjaira Vitelki Zoltán, Sárréti Géza és Szentiványi József tanított meg. Tudásomat később Kiser László és Kriston István finomította, nagyon hálás vagyok nekik ezért.

- Milyen poszton szerepelsz?

- Belső védőként kezdtem a pályafutásom, de mindig szerettem volna feljebb lépni és Kriston István meg is adta a lehetőséget, hogy továbbra is elsősorban a védekezéssel törődve, de a középpályán játsszak. Ezen a poszton többet van nálam a labda és ha úgy adódik, akkor be tudok kapcsolódni a támadásokba is.

- Mik azok a képességeid, amiért dicsérni szoktak az edzők, játékostársak?

- Gyors vagyok és sokat is tudok futni, ezen kívül csapatjátékosnak tartom magam, aki könnyen megérti magát a többiekkel. Persze tisztában vagyok vele, hogy sokat kell még fejlődni mindenben, leginkább abban, hogy jobban átlássam a játékot és 360 fokban érzékeljem, mi zajlik körülöttem.

- Ki a kedvenc játékosod?

- Nagyon szeretem Elek Ákos játékát nézni, mert hasonló poszton játszunk, sokat tudok tőle tanulni.

- A DVTK mérkőzéseit ezek szerint szakmai szemmel követed?

- Amikor a tribünről vagy a napos oldalról nézem a mérkőzést, akkor amellett, hogy szurkolok a csapatnak, figyelem a taktikát és a játékosok mozgását is, de amikor az állóhelyre szól a jegyem, akkor jöhet a tombolás.

- Milyen őszt zártatok a DVTK U17-es csapatával?

- Véleményem szerint jó őszt zártunk, jelenleg a 8. helyen állunk. Értünk el bravúros győzelmeket, de az is előfordult, hogy nem jött ki a lépés. Legjobb mérkőzésünket talán az akkor még dobogós Honvéd ellen játszottuk, akiket hazai pályán 2-1-re győztünk le. Személy szerint az Illés Akadémia-Haladás és a Videoton elleni sikerhez (3-2 és 4-1 - a szerk.) tudtam a legtöbbet hozzátenni, mert sok labdát szereztem, amit rendre jól játszottam meg és még a támadások segítésére is maradt energiám. Egyszer találtam be az ellenfél hálójába, a Nyíregyháza ellen. A csapaton belül jó a hangulat, sokat ugratjuk egymást, mindenkinek megvan a beceneve. És nem mellékesen csupa jó játékos alkotja a keretet, akikkel öröm együtt játszani.

- Hogy megy a tanulás a foci mellett?

- Elmondhatom, hogy sikerül összeegyeztetni a kettőt, egy-két kivételtől eltekintve négyes-ötös tanuló vagyok, a szüleim is elégedettek velem. Kedvenc tantárgyam a történelem, könnyen megragad a fejemben a tananyag és természetesen a testnevelés. A civil életben vonz a tanári pálya, el tudom magam képzelni töri-tesi szakos tanárként. De előtte még szeretnék bemutatkozni a Diósgyőri Stadionban NB.-es játékosként.